Néhány faj több elefántnyi méretűre nőtt, a legnagyobb emlős – egy orrszarvúhoz hasonlatos állat – például öt és fél méterre és 17 tonnára “cseperedett”. A faj Eurázsia vidékének erdeiben élt, és a mamut “nyápicnak” tűnt mellette.
A prehisztorikus óriások kutatása rávilágít a dinoszauruszok kihalása utáni evolúciós folyamatokra. Az őshüllők kihalásától számított 25 millió éven belül az emlősök elérték legnagyobb méretüket.
A különböző földrészeken élő különböző fajok eltérő időben érték el méretük csúcspontját, de az evolúciós minta mindenütt figyelemre méltó hasonlóságokat mutatott.
“Az evolúció felgyorsulhat, ha az ökológia lehetővé teszi” – mondta Felisa Smith, az Új-mexikói Egyetem paleontológusa, a tanulmány vezető szerzője. Kutatásuk során a tudósok az evolúciós folyamat hátterét akarták feltárni, az emlősök méretére fogak és csontok alapján következtettek.
Az orrszarvúhoz hasonló – csak éppen szarv nélküli – állat után nem sokkal maradt el a mai elefántokhoz hasonlító négylábú. A Deinotherium néven emlegetett emlős súlya szintén megközelítette a 17 tonnát. A mai elefántok ellenben “csak” 3-5 tonnát nyomnak.
A következtetések szerint a dinoszauruszok kihalása után elsőként a növényevők mérete nőtt meg, talán azért, mert hozzájutottak mindahhoz a táplálékhoz, amely az őshüllők kihalásával elérhetővé vált.
A HŐTŐL FÜGG A MÉRET
Az emlősök mérete végül csökkent, ennek oka Smith szerint az elérhető területek mérete és a Föld hőmérséklete volt. Az elfogyasztott táplálék 90 százalékát az emlősök testhőmérsékletük fenntartására fordítják. A legnagyobb méretet pedig akkor érték el, amikor hűsebb éghajlat uralkodott. Ez alacsonyabb tengerszint feletti magassággal és nagyobb földterülettel járt együtt. Emellett a nagyobb méretű állatok tovább tartják a hőt, ez gondot jelentett, amikor melegedni kezdett a klíma.
A Deinotherium (azaz magyarul „förtelmes szörny”) a valaha élt harmadik legnagyobb emlős volt. A legnagyobb emlős az Indricotherium volt.
Az állatok óriási méretűek voltak, a hímek marmagassága elérte a 4 métert és súlya több volt 10 tonnánál. Lehet, hogy az ormányuk nem volt olyan hosszú, mint a mai elefántok ormányai.
Az agyaraik lehajoltak, befelé görbülve és az állkapocsból indultak. Az agyaraikat biztos, a fakéreg lehántására és a gumók kiásására használták. Mint a mai elefántok, ők is növényevők voltak.
Az elefántoktól eltérően, a Deinotheriumoknak kisebb agyuk volt, ami arra következtett, hogy ők nem voltak olyan intelligensek.
AJÁNLOTT LINKEK:
Deinotherium (Wikipedia)
Tasnádi Kubacska András: A magyarföldi kapafogú őselefánt (A Természet)
