Az emberiség évezredek óta afrodiziákumnak tartja a fekete szarvasgombát, ám úgy tűnik, magának a növénynek is elkelne némi nemű nemi segítség szaporodásához. A gombafajta a föld alatt nő, tölgyek tövében, termesztése – azaz ember általi szaporítása – nemigen sikerült eddig.
Francesco Paolocci olasz genetikus vezetésével azonban egy perugiai tudóscsapat felfedezte, hogy szarvasgombából van nőstény és hím. Ez “gyökeres” különbség a többi gombához képest, mivel azok önmegtermékenyítők és aszexuálisan szaporodnak.
A GOMBÁK SZERZETESEI
A szarvasgombánál azonban nemcsak a kétneműség jelent “demográfiai” problémát, hanem az is, hogy egy-egy “telephelyen” csak azonos nemű kolóniák élnek belőle, a másik neműekből a legközelebbi csoport egyáltalán “nincs kéznél”: sok méterre tenyészik. A szarvasgombák így afféle szerzetes- és apácarendek a növényvilágban.
Az olasz kutatók megpróbálkoztak “koedukált” kolóniákat létrehozni, ám azok hamarosan egyneművé váltak: vagy hímmé, vagy nősténnyé. Feltételezéseik szerint a szarvasgombák “kerítői” állatok: ők közvetíthetik a két nem spóráit a “legény- és a leánygombák” között. Kutyák, disznók, bogarak merültek fel spontán spórafutárként.
A szarvasgomba amúgy kölcsönösen előnyös szimbiózisban él az őt “elszállásoló” fával: a gyökerén megtelepedve táplálékkal, ásványokkal látja el, cserében a gyökérből táplálja magát.
Szüretelésének ősszel és télen van az ideje, “gombavadászdisznókkal” és -kutyákkal szimatoltatják ki a fekete gyémántnak is hívott ritka csemegét.
A fekete szarvasgombát périgord gombának is nevezik, mivel a franciaországi Périgord környékén a leggyakoribb. Ára elérheti a 20 ezer forintot is darabonként, és nem fog egyik napról a másikra lezuhanni, mivel még ha sikerül is a termesztés, a szarvasgomba csak nagyon lassan nő.
AJÁNLOTT LINKEK:
Szarvasgomba – angol (Wikipedia)
