Dyson OnTrac: ezen a fülesen még dolgozni kell

A Dyson nevet hallva legtöbbünknek a porszívók, a hajápolási eszközök vagy a nyilvános mosdók kézszárító eszközei ugranak be, és nem a fejhallgatók, viszont a brit cég nagyon szeretné, ha ebben a kategóriában is számolnánk vele. A gyártó nem is olyan rég egy cyberpunk stílusú fülessel rukkolt elő, ami egyben légtisztító is volt, a nyáron pedig megérkezett a jóval hagyományosabb irányt képviselő OnTrac, ami olyan prémium megoldásoknak igyekszik konkurenciát állítani, mint az idén debütált Sonos Ace vagy az Apple AirPods Max – cikkemből kiderül, hogy mekkora sikerrel.

Dyson OnTrac fejhallgató

A fejhallgató olyan szempontból a Dyson porszívóit idézi, hogy elég feltűnő jelenség, jórészt a színeinek köszönhetően. Hozzám egy CNC réz kódnevű változat került, amelynél a sötétkék burkolati elemeket és kagylópárnákat réztárcsák egészítik ki – meglehetősen figyelemfelkeltő hatást eredményezve. Ennél ugyan létezik visszafogottabb színösszeállítás, például az egészen hagyományosnak nevezhető fekete/nikkel kivitel, ugyanakkor a tesztalanyom részben azért kuriózum a fejhallgatók között, mert a kagylók külső burkolata, illetve a belső párnák egy határozott mozdulattal leszedhetők. Ezáltal akár cserélhetők is, a gyártó pedig némi felárért cserébe biztosítja a lehetőséget eltérő színű variánsok beszerzésére, így a gyárinál jóval vadabb és egyedibb színkombinációk is összeállíthatók, ha valaki esetleg a fülesét szeretné önkifejezésre használni.

A látvány mellett ugyanakkor van még egy dolog, amivel az OnTrac kitűnik az amúgy meglehetősen széles választékból: hatalmas (normál állapotban 200 mm magas, 108 mm mély és 210 mm széles), és füleshez mérten meglepően nehéz: 451 gramm, azaz közel fél kiló. Szerintem már az AirPods Max 385 grammos súlya is sok egy idő után, az OnTrac pántja pedig belül hiába van szépen kipárnázva, esetemben már 15 perc használat után elkezdett kényelmetlenné válni a viselése, és hiába igazgattam, nem találtam olyan pozíciót, aminél ne lett volna zavaró a súly. És ezen nem segített sem a memóriahabos kialakítás, sem az, hogy a fülre nehezedő nyomást speciális, több forgáspontú gimbal karok enyhítik – az OnTrac egyszerűen túl nehéz.

Ez persze valamennyire egyénfüggő, de számomra például elképzelhetetlen lenne, hogy ebben a fülesben üljek végig egy repülőutat, vagy hosszabb sétára menjek vele. Utóbbiban szerepet játszik az is, hogy bár a fülünket körülölelő párnák elég kényelmesek, de mikroszálas anyagból készültek, aminek csekély a légáteresztő képessége, így viszonylag gyorsan izzadni kezd alatta az ember.

A kialakítást illetően fontos továbbá megjegyezni, hogy a kagylók az egyik irányba teljesen behajthatók, így az eszköz kevesebb helyet foglal. Az alapcsomag tartalmaz egy gumiból készült, nyitott tokot is, amibe a füles becsúsztatható – ez a szállítást ugyan valamennyire megkönnyíti, de sem a portól, sem a nedvességtől, sőt, valójában a külső behatásoktól sem nagyon védi a fejhallgatót. Ha pedig már felszereltség, az OnTrac mellé még egy USB-C/USB-C kábelt kapunk, amivel egyrészt az akkumulátor tölthető, illetve ezzel kivitelezhető a vezetékes zenehallgatás.

Dolgok, amiket nem értek

A töltést lehetővé tévő USB-C port a bal kagyló oldalán kapott helyet, a bekapcsolást és a Bluetooth-párosítást lehetővé tévő gomb mellett, a jobb egységen pedig egy egészen egyedi kezelőszervet találunk, egy apró analóg kart, amit jobbra vagy balra mozgatva használhatunk számléptetésre, benyomva pedig megállítható vagy elindítható a lejátszás. Ezzel véleményem szerint az a gond, hogy az ilyen jellegű mozgó alkatrészek azért idővel hajlamosak elromlani, másrészt a tapasztalataim alapján a joystick túlságosan apró a gyors és precíz kezeléshez, így a teszt során végül inkább a telefonomon matattam, ha variálni akartam a zenével.

Érdemes tudni továbbá, hogy a Sony-féle WH-1000XM fejhallgatócsaládhoz hasonlóan a kagylók külső felülete is használható vezérlésre, két koppintással lehet váltani az aktív zajszűrés (ANC) és a külvilágot átengedő (transparency) mód között.

Ez elég magától értetődő megoldás, van azonban két bajom vele: egyrészt a tárcsák nagyon rosszul érzékelik a próbálkozásainkat, erőteljesen kell kopogtatni őket, ami nagyon zavaró, másrészt nincs lehetőség arra, hogy váltsunk a kikapcsolt zajszűrés opcióra, ezt csak a kapcsolódó okostelefonos alkalmazásban lehet megtenni. Utóbbi számomra teljesen érthetetlen. Ahogy az is, hogy egy ilyen drága eszköz esetében miért kell beérni a ma már igencsak meghaladott Bluetooth 5.0 szabvánnyal, és miért maradt ki a már jóval olcsóbb eszközöknél is elérhető multipoint funkció.

Ez teszi lehetővé, hogy a füles egyszerre két eszközhöz is csatlakozzon (például mobilhoz és laptophoz), és a hang onnan szóljon, amelyik kütyüt épp lejátszásra (legyen az zenehallgatás vagy egy online meeting) használjuk.

De legalább jól szól

A véleményem szerint meglehetősen bumfordi kialakítás, a súly és a 2024-es szintet el nem érő technikai megoldások már csak azért is fájóak, mert a hangminőséget és a zajszűrést illetően a Dyson nem okoz csalódást. A kagylókban egy-egy 40 milliméteres, 16 ohmos neodímium meghajtó kapott helyet, 6 Hz és 21 kHz közötti frekvenciatartománnyal, ráadásul ezek úgy lettek beépítve, hogy 13 százalékban a fül felé vannak döntve a lehető legjobb hangélmény érdekében.

És ezen a fronton az OnTrack tényleg kiválóan teljesít, kiegyensúlyozott sztereó hangzást kapunk (Dolby Atmos és úgynevezett spatial audio itt nincs), egészen kellemes basszussal, miközben a közép és magas tartományok, illetve a vokálok sem sikkadnak el – legyen szó szinte bármilyen műfajról. Az említett Dyson alkalmazásból aktiválható Bass Boosttal pedig az alapbeállításnál erőteljesebbre is „csavarhatjuk” a mélyeket, miközben még ez sem megy az összkép rovására.

Az sem elhanyagolható pozitívum továbbá, hogy ez a füles nemcsak a megszokott SBC és AAC kódolást tudja, de kompatibilis a nagy felbontású LDHC-vel is – ami persze akkor lesz jó hír, ha a lejátszónk is támogatja ezt a megoldást, és megfelelő a forrás minősége.

Nem lehet panasz továbbá az aktív zajszűrés minőségére sem. Bár zenehallgatás közben érezhető, hogy be van-e kapcsolva az ANC, avagy sem, illetve a Sony szintjét a Dyson még nem érte el, de mindent egybevéve az OnTrac jól teljesít, ha a külvilág kizárásáról van szó, akár nyüzsgő irodában, akár tömegközlekedési eszközön.

A készülék mellett szól továbbá az is, hogy a fülest a mobiltelefonos Dyson alkalmazással összekötve olyan speciális funkciót kapunk, ami egy valós időben kirajzolódó grafikonnal kiegészítve figyelmezteti a felhasználót arra, ha huzamosabb ideig olyan hangosan (85 decibel vagy ennél több) hallgatja a kedvenc zenéit, hogy az hosszú távon akár halláskárosodáshoz is vezethet. Bár van egy olyan gyanúm, hogy ezzel sokan nem nagyon foglalkoznak majd, de ettől függetlenül jó látni, hogy egyre több gyártónál jelenik meg ilyen figyelmeztetés.

Nem hagyhatom szó nélkül továbbá, hogy üzemidő terén ez a fejhallgató köröket ver minden egyes konkurensre. A gyártó ugyan nem részletezte, mekkora akkumulátorok kaptak helyet a kagylókban, de szinte biztos, hogy a füles ezek miatt olyan nehéz, és a Dyson nem túlzott, mikor azt állította, hogy az OnTrac akár 55 órán át is képes üzemelni egyetlen töltéssel. Én egy héten át használtam legalább napi 4–5 órát, az irodában és az utcán is bekapcsolt zajszűréssel, és még a hetedik nap végén is 28 százalékon állt a töltöttség. Ami ugyan egészen elképesztő eredmény, viszont a magam részéről úgy vagyok vele, hogy ezért kár volt feláldozni a komfortot.

Ennyiért ez kevés

Nem tagadom, hangzás terén meggyőzött a Dyson fejhallgatója, és zajszűrésben is az élvonalba sorolom. Ez viszont csak fél siker, főleg, ha azt nézem, hogy mennyit kell fizetni érte. Az OnTrac a cikk készültekor 206 ezer forintba kerül, ami véleményem szerint elfogadhatatlanul magas ár egy olyan eszközért, amit hosszú távon egész egyszerűen nem kényelmes viselni. Utóbbi persze szubjektív dolog, sokak számára lehet elfogadható a kialakítás, de a tesztalanyommal nem ez az egyetlen baj.

A kétszázezres ár mellett érthetetlen az elavult vezeték nélküli kapcsolat, a multipoint hiánya, ahogy az is, hogy az érintéses vezérlés rapszodikusan működik, és a kezelés is kényelmesebb telefonról. Ne feledjük, a Sony idén kétéves WH-1000XM5 fejhallgatója ezeket a pontokat mind kipipálja úgy, hogy közel 100 ezer forinttal kerül kevesebbe, és mellé hangzásban, illetve zajszűrésben is a Dyson megoldása előtt jár.

Persze, jópofa, hogy cserélhetők az egyes alkatrészek, és így testre szabható a füles, dicséretes az 55 órás üzemidő, de ahhoz, hogy ez a fejhallgató ajánlható legyen 200 000 forintért, mindennek klappolnia kellene, de erről itt még szó sincs – remélhetőleg a második generációnál a Dyson már mindenre figyelni fog.

Kapcsolódó

Fejhallgató vagy fülhallgató: otthon, munkában, mozgásban – mikor melyiket?

Miben különböznek, mik az előnyeik, a hátrányaik, melyiket mikor használjuk?