A Ubisoft által kiadott és a Massive Entertainment (Tom Clancy’s The Division, Avatar: Frontiers of Pandora) által fejlesztett videójátékban egy ismerős időszakba, A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér közötti évekbe repít a történet, ugyanakkor az említett filmek cselekményétől függetlenül, az ott ismert szereplők kihagyásával bonyolódik a sztori, ami csak érintőlegesen foglalkozik a Birodalom és a Lázadók közti konfliktussal.
A galaxis peremén járunk, főhősünk egy pitiáner tolvaj, Kay Vess, aki a Cantonica nevű szülőbolygóján akkora balhéba keveredik, hogy egy lopott űrhajóval menekülnie kell, és meg sem áll a Toshara nevű, szintén félreeső világig, ahol aztán hírnevet építhet magának. A Star Wars Outlaws egy külső nézetes nyílt világú akciójáték, ami az említett planétára érkezve teljesedik ki. Főhősünk kap a feneke alá egy speeder bike-ot, egy hatalmas, szabadon bejárható területet megannyi helyszínnel, illetve kezdésnek három bűnszervezetet (Crimson Dawn, Hutt Cartel és Pyke Syndicate).
Bűn az élet
Ezen frakciók ellátnak minket feladatokkal, miközben rivalizálnak egymással, aminek nemcsak a végigjátszandó történetben, de a játékmenetben is fontos szerep jut. Cselekedeteink és döntéseink befolyásolják a hírnevünket az egyes szervezeteknél, tehát amennyiben számukra pozitív módon cselekszünk, akkor bevágódunk náluk, ha viszont keresztbe teszünk nekik, annak bizony következményei lesznek.
Ha a „munkakapcsolat” rosszra fordul, akkor az adott bűnszervezet tagjai kérdés nélkül ránk támadnak, ha viszont összemelegszünk velük, akkor szabadon mászkálhatunk a frakció által kontrollált területeken, megjelennek az ajándékok és a megvásárolható extra cuccok, illetve megnyílnak busásabb honoráriummal kecsegtető megbízások.
A játék első harmadában a célunk csupán annyi, hogy legyen munkánk, illetve rendbe kell tenni az utazásra alkalmatlanná vált űrhajónkat, ami a Trailblazer névre hallgat. A ránk váró ilyen-olyan feladatok a „szakmánknak” megfelelően alakulnak, tehát az esetek nagy részében be kell jutnunk valahová, ahonnan aztán el kell tulajdonítani valamit – olykor tárgyat, olykor információt. Ennek folyományaként rengeteget kell lopakodni, minijátékokkal ajtókat és számítógépeket kell feltörni, Lara Croftot idéző képességekkel akrobatikázni a továbbjutás érdekében, illetve olykor elkerülhetetlen, hogy fegyvert rántva vágjuk ki magunkat a szorult helyzetekből.
Bár a küldetéseink egy meglehetősen jól körülírható sémára épülnek, szerencsére a Star Wars-univerzum azért van annyira változatos, hogy az ismétlődés ne váljon unalmassá: hol egy nagyobb város valamelyik szindikátus által uralt kerületében kell bújócskázni, hol egy illegális hajószétszerelő telepet kell kipucolni, hol pedig kisebb-nagyobb birodalmi létesítményekbe kell bejutni – olykor a semmi közepén, máskor pedig az űrben, Tie-vadászok és rohamosztagosok között settenkedve.
És ha már szóba került a Birodalom: a hatalma csúcsán lévő diktatúra mindenhol képviseli magát, és elég könnyű újat húzni velük – főleg, ha nyakon csípnek, hogy egy bázisukon ólálkodunk. Ilyenkor egy GTA-ra emlékeztető körözési rendszer lép életbe, ami annál durvább fokozatra kapcsol, minél tovább képesek vagyunk ellenállni az agresszoroknak. A hajtóvadászat képes kiterjedni egy egész bolygóra, aminek eredményeként a játéktér megtelik csapatszállítókkal, AT-ST lépegetőkkel, Lambda-osztályú T-4a űrhajókkal, sőt, idővel még Death Trooperek is érkeznek az elfogásunkra.
A szituáció ilyenkor kezelhető azzal, hogy lefizetünk tiszteket, esetleg keresünk egy terminált, ahol törölhető a körözés, esetleg hagyjuk magunkat likvidálni, ami után – némi pénzveszteség kíséretében – újra tiszta lappal léphetünk a bűn útjára.
Jó tolvaj holtig tanul
Bár a Star Wars: Outlaws nem kapott klasszikus szerepjáték-elemeket, így nincsenek tapasztalati pontokat és képességfa, de ettől függetlenül nem hiányzik a fejlődés. A speeder bike-unk, az űrhajónk és az egyetlen szem fegyverünk is folyamatosan tuningolható mindenféle alapanyagok és küldetések során megszerezhető kiegészítők segítségével, illetve a főhős is elsajátíthat újabb és újabb, a továbbjutást megkönnyítő praktikákat. Ehhez először találkozni kell az új lehetőségeket biztosító személyekkel, majd végre kell hajtani különböző feladatokat (kiütni adott számú ellenfelet, feltörni zárakat stb.), illetve olykor szükséges ritkább tárgyak megléte.
Ha szép sorban kipipáljuk a kritériumokat, akkor olyan lehetőségek nyílnak meg számunkra, mint például az ugratás a speederrel, egyre több felszerelést tarthatunk magunknál, extra hatást kap a füstbomba, nagyobb sebzésünk lesz egyes ellenfelekkel szemben, új trükköket tanulunk a hackeléshez és még sorolhatnám.
Hősünk a fokozatosan új tüzelési módokat megnyitó pisztolya mellett alapból rendelkezik egy távcsővel (távolból történő felderítéshez, illetve megjelölhetők vele az ellenfelek), tud gránátot dobni, illetve az életerőt visszatöltő fiolákat is tarthat magánál. Ezeknél is fontosabb ugyanakkor, hogy már a kezdetektől van egy elválaszthatatlan társunk, Nix, aki a Star Wars-filmek elmaradhatatlan cuki lényének helyi megfelelője, lényegében egy mexikói axolotl és egy macska szerelemgyereke.
Imádnivaló pajtásunk hatékonyabb bármilyen fegyvernél, mert bár iránytani nem tudjuk, de utasításokat adhatunk neki: képes lopni, kapcsolókat aktiválni, elterelni az ellenfelek figyelmét, akár meg is támadja őket, bejut olyan helyekre, ahová mi nem, és még arra is rávehető, hogy segítsen nekünk csalni a Sabacc kártyajáték során. Ezen tulajdonságainak hála Nix a program egyik legjobban sikerült eleme, ugyanis az ő képességinek kihasználása egyrészt feldobja és változatosabbá teszi a játékmenetet, másrészt a jelenlétének és az általa képviselt játékmechanikának hála az Outlaws egy csapásra több lesz egy Star Wars-univerzumban játszódó Assassin’s Creednél.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy a főszereplőhöz (illetve a járműveinkhez) hasonlóan az apró lényünk megjelenése is testre szabható, sapkákkal, kendőkkel, kesztyűkkel. Ami pedig Kay hacukáit illeti, szerezhetünk neki egyedi felsőt, pisztolytáskát és alsó ruházatot, és ezek esetenként nemcsak kinézetre térnek el, de jól választva egyedi bónuszokat is biztosítanak számunkra – főleg, ha összeszedünk belőlük egy egész szettet. És ha ez nem lenne elég, még „talizmánok” is gyűjthetők a főhősnek, amik szintén pozitívan hatnak a képességeire.
El lehet veszni benne…
A Star Wars: Outlaws nyílt világú játék, ahol szabadon járhatunk-kelhetünk a rendelkezésünkre álló játéktéren, dönthetünk a küldetések sorrendjéről, illetve rengeteg, a fő csapásiránytól független feladat várja, hogy megoldjuk őket. Részt vehetünk speeder versenyeken, gyűjthetünk vagy elveszthetünk vagyonokat Sabacc asztaloknál, videójátékozhatunk, vadászhatunk rejtett kincsekre, kereshetünk elveszett rakományokat az űrben, segíthetünk a helyi lakosoknak, vagy szimplán gyűjtögethetünk, hogy minél több cuccot, fejlesztést és fejlődési lehetőséget tudjunk bezsákolni.
Tartalomban tehát nincs hiány, és az Outlaws egyik nagy előnye, hogy szép folyamatosan adagol mindent, így az nem történhet meg, hogy túlságosan „feltápoljuk” magunkat a mellékküldetésekkel, miközben nem haladunk a fő sztorival. Tény, el lehet veszni az apróságokban, de a karakterhez és a rendelkezésünkre álló technikához kapcsolódó jelentős ugrások mind-mind a történethez vannak kötve. Ez főleg azért jó, mert a program így még több tíz óra után is tud újat mutatni.
Én mindig hajlamos vagyok a világ felfedezésével és apró-cseprő dolgokkal foglalkozni, így fordulhatott elő, hogy esetemben nagyjából 18-20 óra után „kezdődött el” az igazi játék. Ekkor jutottam el ugyanis arra a pontra, hogy elérhetővé vált a hiperhajtómű, amivel végső célt kapott a karakterem: összeverbuválni egy olyan csapatot, akikkel elvégezhető egy minden korábbinál komolyabb, éppen ezért nagyon rizikós meló, ami többmilliós zsákmánnyal kecsegtet. És ezen a ponton nem a végjáték vette kezdetét, épp ellenkezőleg, hiszen a meglévő mellé elérhetővé vált három újabb bolygó (Akiva, Kijimi és persze a Tatooine), amik között bármikor lehet utazni, illetve egy negyedik frakció (Ashiga Clan), továbbá elképesztő mennyiségű újabb feladat és lehetőség, ami azt vetíti előre, hogy ebbe a programba is beleölhető 60-100 óra játékidő.
Ami jó hír, amennyiben az ember szereti a nyílt világú játékokat, illetve a Star Wars univerzumot, és nincs problémája azzal, hogy a galaxis sorsát meghatározó karaktereknek itt maximum cameo jut, komolyabb szerep viszont egyáltalán nem.
Nem minden arany
A Massive Entertainment játéka egy jól összerakott, kifejezetten tartalmas videójáték, rengeteg lehetőséggel és egy szerethető főhőssel, mérsékelten érdekes történettel, ugyanakkor hibátlannak még nagy jóindulattal sem nevezhető, tele van bosszantó apróságokkal, amik időnként azért rendesen meg tudják mérgezni a játékélményt.
Összetett programról lévén szó, azzal együtt tudtam élni, hogy a felvezetés hosszú és nyögvenyelős, hiszen rengeteg mindent meg kell tanítani a játékosoknak, viszont emellett vannak olyan elemek, amik 2024-ben érthetetlenek egy ilyen kaliberű játék esetében. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy hiába beszélünk egy olyan alkotásról, amiben központi szerep jut a lopakodásnak, ez az Outlaws esetében annyiból áll, hogy leguggolunk és lassan haladunk a karaktert takaró tereptárgyak között.
Nincs lehetőség a falhoz simulni, fedezékből kibújni és úgy tüzelni, bevárni az ellenfeleket a sarkoknál, semmi olyan opció, ami mondjuk egy évtizeddel ezelőtt teljesen bevettnek számított az olyan – szintén lopakodós – szériáknál, mint például a Splinter Cell. A leütött ellenfelek mozgatására, elrejtésére szintén nincs lehetőség, ami okán sokszor csak a puszta szerencsén múlik, hogy egy járőröző egység riadót fúj-e avagy sem. Emellett kicsit nevetségesnek hat az is, hogy ideiglenesen ugyan felvehetünk a sajátunknál valamivel erősebb fegyvereket, de azok rögtön kiesnek a kezünkből, ha megragadunk egy létrát vagy bemászunk egy szellőzőnyílásba.
Nem tudok elmenni szó nélkül amellett sem, hogy a belső terek térképe sokszor inkább frusztrálóan elnagyolt, mintsem hasznos, ahogy a különböző lehetőségeket jelző, olykor össze-vissza ugráló ikonok használata is könnyedén összezavarja az embert, meg úgy általánosságban, hiába testre szabható az UI, sokszor elég zavaróak a képernyő jobb felső sarkában megjelenő utasítások és küldetés információk.
Ezekkel persze együtt lehet élni, megszokhatók, az viszont már kevésbé, hogy vannak olyan hibák, amik nehezebbé vagy lehetetlenné teszik egy-egy küldetés megoldását. Automata mentést például nem nagyon érdemes visszatölteni egy nagyobb küldetés megoldása közben, ugyanis a rendszer csak a pozíciónkat jegyzi meg, illetve azt, hogy milyen tárgyakat vettünk magunkhoz – minden más visszaáll alaphelyzetbe. Így visszatöltéskor az összes korábban kiütött ellenfél visszakerül a helyére, a szabotált segélyhívók újra működnek és még sorolhatnám. És ez elég frusztráló, mikor egy feladat megoldásához vissza kell menni a kiindulóponthoz, vagy esetleg alaposan körbe akarunk járni mindent, hogy kinyissuk az adott helyszín minden egyes ládáját.
Még ennél is rosszabb ugyanakkor, hogy a teszt során két olyan küldetésbe is belefutottam, ahol hiába hajtottam végre egy részfeladatot, és mentem el a rendszer által jelzett helyszínre, ahol egy sárga ikon is jelezte, hogy jó helyen vagyok, a küldetés megoldásához szükséges elemek egyszerűen hiányoztak. Hiába jártam körbe mindent, alul, felül, mindenhol, egyszerűen befejezhetetlen volt a misszió. És ilyen problémákból azért van bőven, hiszen előfordult olyan is, hogy el kellett lopni valamit, amit végül egy kilőtt ellenféltől szedtem fel, de ez nem számított megoldásnak, hiába volt nálam a szükséges tárgy, a rendszer csak azt jelezte, hogy nekem azt még meg kell szereznem.
Láttam már szebbet
Érdemes szót ejteni a látványról is, ami se nem csúnya, se nem szép. Félreértés ne essék, az Outlaws egyáltalán nem néz ki rosszul, vannak kifejezetten emlékezetes területei, illetve mindenképpen dicséret illeti az alkotókat a részletességért, és a négy teljesen különböző bejárható bolygóért, de az összkép – legalábbis a PlayStation 5 verzió esetében – valahogy sosem állt össze olyan látványos egésszé, mint például a két évvel ezelőtti Horizon: Forbidden West esetében.
Mindez a főszereplőnél a legszembetűnőbb, aki a kamera felé fordulva úgy néz ki, mintha nem töltöttek volna be rendesen a textúrák, ami pedig a haját illeti, az annyira elüt mindentől, hogy a látványát még 20+ óra után sem tudtam megszokni. Látszik, hogy a fejlesztők valami élő, lengedező frizurát szerettek volna létrehozni, de az optimalizálás során valahol elveszett az igyekezet – nekem végig olyan érzésem volt, mintha a Kay hajkoronája valahol az előző évtizedben ragadt volna.
És ezen nem változtat, hogy a PS5-ön három grafikai opció közül lehet választani:
- Quality (30 fps)
- Performance (60 fps)
- Favor Quality (40 fps)
Performance-ra váltva érezhetően nő a képfrissítés, de ugyanilyen látványbeli előrelépés nem tapasztalható, ha a Quality mellett tesszük le a voksunkat. Ahogy írtam, a helyszínek eredetiek, jól ki vannak dolgozva, tele vannak élettel, de – főleg a belső terekben – folyton olyan érzésem volt, mintha valami tompa szűrő lenne a látványon, amitől semmi nem igazán éles és tiszta. És ez eléggé rá tudja nyomni a bélyegét arra, hogy az ember miképp éli meg a látványt. Fontos ugyanakkor, hogy a Star Wars univerzum hangulatát abszolút sikerült megragadni, az eddig ismeretlen, és a már ismert részek esetében is, ami azért nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a program végeredményben képes legyen beszippantani a játékosokat.
Nem rögtön, de beszippantott
Imádom a nyílt világú játékokat, a Star Wars is meglehetősen közel áll a szívemhez, így nagy érdeklődéssel vártam az Outlaws érkezését. Az első pár órát ugyanakkor inkább muszájból toltam végig, mintsem kíváncsiságból vagy élvezetből, és ha nem kellett volna cikket írnom, lehet otthagyom a játékot a döcögős kezdés, illetve az olyan nüanszok miatt, mint a könnyen átláthatónak még jóindulattal sem nevezhető térkép – ami nélkül egy új helyszínen tényleg csak vakon szaladgál az ember.
Az Outlaws végül beszippantott, és a hibák ellenére is elkezdtem élvezni a játékot, mert van abban valami addiktív, ahogy igyekszem megfelelni az összes szervezetnek, és mérhetetlen elégedettséggel tölt el, mikor úgy sikerül kipucolni egy birodalmi bázist, hogy egyszer sem vesznek észre. Emellé megunhatatlan, ahogy Nix elvégzi a rá bízott feladatokat, és tényleg rengeteget ad az élményhez, hogy hiába nincsenek jedik, Erő, Millennium Falcon és hősies lázadók, mégis részévé váltam a Star Wars univerzumnak. Csak ezúttal tolvajként, és hiába nem egy makulátlan lovagot irányítottam, így is éreztem a birodalmi nyomást, miközben sokkal többet tudtam meg a Huttokról és a Crimson Dwan szindikátusokról, mint a filmekből valaha.
Kimondhatom tehát, hogy a Star Wars: Outlaws egy élmény. Nem találja fel a spanyolviaszt, nagyon kevés olyat nyújt, amit ne láttunk volna máshol, de az alkotók a bevált elemeket nagyszerűen házasították a mindenki által ismert franchise egy kevésbé elkoptatott szeletével, így ha valaki egy hangulatában ismerős, de mégis új területekre kalauzoló kalandra vágyik, az jó eséllyel nem fog csalódni ebben a játékban.
A Star Wars: Outlaws augusztus 30-án jelenik meg PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series S és Series X konzolokra – tesztünk a PS5-ös verzió alapján készült.
