Három éve ilyenkor a Huawei még a mobilpiac egyik legnagyobb királya volt: félévente dobták piacra a rendre kiváló csúcskészülékeiket, amiket a vásárlók is imádtak, és a cég már a piacvezető Samsungot szorongatta. Aztán jött 2019 és Donald Trump: a gyártó feketelistára került az Egyesült Államokban, ami oda vezetett, hogy a Huawei telefonokra már nem kerültek fel a Google szolgáltatásai, sőt a szoftverből olyan komponensek hiányoztak, amik nélkül akkor sem működtek a keresőóriás népszerű alkalmazásai (Gmail, Térkép, Fotók, Drive stb.), ha mégis sikerült telepíteni őket a telefonra. A Google Mobile Services hiánya más fejlesztők appjait is érintette, és a Huawei hiába használhatta a nyílt forráskódú Androidot, hiába kezdték el rohamtempóban építeni a saját alkalmazás áruházukat, komoly hátrányba kerültek a konkurenciához képest.
Az amerikai korlátozások bevezetése óta eltelt két év, enyhítés egyelőre a Joe Biden vezette adminisztrációtól sem várható, a Huawei pedig időközben kihullott a világ öt legnagyobb gyártója közül, jó néhány mobilja pedig már el sem jutott az európai piacra. A cég ugyanakkor nem adja fel: saját ökoszisztémát építenek, igyekeznek behozni lemaradásukat az alkalmazások terén, és idén már Európában, így itthon is kapható lesz a Nova 9 névre keresztelt felső középkategóriás okostelefonjuk. Amin továbbra sem működnek rendesen a Google alkalmazásai, viszont még a saját fejlesztésű Harmony OS 2.0-t sem kapta meg. Ezt a telefont próbálhattuk ki az elsők között.
Huawei Nova 9
Ami nem változott, hogy a Huawei még mindig király telefonokat készít, ez alól a Nova 9 sem kivétel. Jó kézbe venni, a lekerekített kijelzőnek hála belesimul a tenyerünkbe, az összeszerelés hibátlan, az anyaghasználatra sem lehet panasz, és külön öröm, hogy az általunk kipróbált Starry Blue változat hátlapja a csillogás ellenére is matt, így nem gyűjti az ujjlenyomatokat.
A keret alumínium, jobb oldalon találjuk a bekapcsoló gombot és a hangerőszabályzót, alul pedig ott a SIM-tálca (dual), az USB-C és hangszóró, de jack csatlakozót már itt is hiába kerestünk. A kijelző 6,57 hüvelykes, 120 Hz-es frissítésre képes OLED panellel, FHD+ (2340×1080 pixel) felbontással és HDR10 támogatással, szóval a megjelenítés kiváló, legyen szó a színekről, a kontrasztról vagy akár a mozgás megjelenítéséről. Az ujjlenyomat-olvasó itt is a kijelző alá került, egy kifejezetten gyors és pontos modul, ami a tesztidőszak alatt hibátlanul betöltötte a feladatát.
Adatkommunikáció terén már kicsit felemás a kép: adott a Bluetooth 5.2 és a Wi-Fi 6, de a mobil nem képes csatlakozni az újgenerációs, 5G-s hálózatokra, ami elég komoly hiányosság egy 190 ezres okostelefonnál. Nincs IP-szabvány szerinti védelem sem, a készülék hivatalosan nem víz- és porálló, szóval észnél kell lenni, hogy milyen körülmények között használjuk.
Akkumulátorként egy 4300 milliamperórás telepet kapunk, amivel teljesen átlagos használat mellett akár másfél napig elketyeg a készülék. A töltésre nem lehet panasz, hiszen 66 wattal pumpálható az energia a telefonba, ami azt jelenti, hogy 40 percen belül nulláról száz százalékon vagyunk. Vezeték nélküli töltés ugyanakkor egyáltalán nincs, cserébe viszont a gyártó nem spórolta ki a megfelelő adaptert a dobozból, egy 66 wattra képes modell várja a vásárlókat.
Hardver terén egy hat nanométeres gyártástechnológiával készült Qualcomm Snapdragon 778G 4G chipset, egy Adreno 642L grafikus mag, illetve 8 GB RAM és 128/256 GB háttértár áll a rendelkezésünkre – utóbbi nem bővíthető. Ezek közepes teljesítményt biztosítanak, az Antutu benchmark programban 464 ezer pontot mértünk, ami annyit tesz, hogy az operációs rendszer zökkenőmentesen működik, több alkalmazás is vígan elfut egymás mellett, nincs akadás, nincs várakozás, és a játékok jelentős része sem okoz gondot a mobilnak. Már persze akkor, ha a kívánt játék megtalálható az App Gallery áruházban, vagy a sideload után nem igényli a Google Mobile Sevices meglétét – de erre lentebb egy kicsit részletesebben is kitérünk.
Kamerák terén a kategóriában megszokott felhozatalt kapjuk. Az előlapra egy 32 megapixeles, a képernyő közepére vágott lyukban pihenő szelfi egység került, a hátlapon pedig összesen négy modul kapott helyet. Az ovális kameraszigetben felülre került az 50 megapixeles főkamera, és alatta, egy körbe rendezve találjuk a 8 megapixeles ultraszéles egységet, a 2 megapixeles makrót és a 2 megapixeles mélység szenzort, méghozzá egy LED villanó kíséretében. Mivel nem csúcskategóriás Huawei-jel van dolgunk, a fotós teljesítmény átlagosnak mondható, a kategóriára jellemző minőséggel. A főkamera nappal remek képeket készít, este is megállja a helyét, ugyanakkor a széles látószögű kamera már csak ideális fényviszonyok között produkál jó minőséget, a makró lencse pedig inkább dísz, mintsem valóban jól használható kiegészítő.
Élet Google nélkül
Ahogy említettük, operációs rendszerként továbbra sem kapjuk meg a Harmony OS 2.0-t, helyette a nyílt forráskódú Androidot kapjuk az EMUI kezelőfelülettel. A rossz hír, hogy ugyanígy megvannak a jól ismert hátrányok is: bár a Huawei két év alatt rengeteget tett azért, hogy az elérhető alkalmazások terén leküzdje hátrányát a két nagy konkurenshez képest, de még mindig vannak lyukak, amiket nem sikerült betömni. Magyarán akadnak olyan alkalmazások, amik vagy nem elérhetők erre a rendszerre, vagy ha igen, akkor nem működnek rendesen a telefonon. Utóbbi főleg a már emlegetett Google appokra igaz, amiket ugyan le lehet trükközni a készülékre, de nem fognak rendeltetésszerűen működni, például egyikbe sem lehet bejelentkezni.
A Huaweinek viszont erre van egy félmegoldása: az App Galleryben keresve megtaláljuk a Google alkalmazásokat, amiket lekattintva megnyílik a böngészős verzió, legyen szó akár a Térképről, a YouTube Musicról vagy akár a Drive-ról. Áthidalásnak ez jó, de a böngészős felület azért nem az alkalmazás, ráadásul folyton kapjuk a figyelmeztetéseket, hogy töltsük le inkább az appokat, amire nincs lehetőség, hiszen csak egy Play Áruház linket kapunk, amivel semmire nem megyünk.
Persze lehet böngészőben is használni ezeket az alkalmazásokat, de ha már kifizettünk 190 ezer forintot egy telefonért, akkor csak ne kelljen már ilyen kompromisszumokat kötni, azért van okostelefonunk, hogy azon alkalmazásokat használjunk egyéb bohóckodás helyett.
És épp ez a Nova 9 legnagyobb problémája: ugyanennyi pénzért rengeteg az olyan konkurens, ahol nem kell ilyen zavaró körülményekkel foglalkozni, ráadásul ez a telefon hardver terén sem nyújt olyan kiemelkedőt (sőt!), hogy azért érdemes lenne bevállalni a szoftveres kellemetlenségeket. Egy OnePlus Nord 2 vagy egy Xiaomi 1TT mellett ez a készülék nem igazán rúg labdába, és ha valakinek be is jön, miért venné meg ezt a mobilt, mikor hamarosan Európába is jön a Honor 50? A telefon, ami külsőre és belsőre is lényegében ugyanez a készülék, azzal a hatalmas különbséggel, hogy onnan nem hiányzik az 5G és a Google összes népszerű szolgáltatása.
A cikkünk korábbi verziójában tévesen állítottuk, hogy a Huawei Nova 9 a cég saját fejlesztésű Harmony OS 2.0 operációs rendszerével kerül forgalomba.
