A Hitman 3 ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző rész véget ért: vannak új barátaink, van egy listánk nevekkel – a világot a háttérből irányító dinasztiák és cégek velejéig romlott vezetőivel –, nekünk pedig „gondoskodni” kell róluk. A ránk váró küldetések ezúttal is hemzsegnek az NPC-ktől, ők ugyanolyan hűen követik a beléjük kódolt utasításokat, mint eddig, az elcsípett beszélgetések továbbra is morbidak és viccesek (sokszor értékes információkat is rejtenek), és a célpontok kiiktatására is pont ugyanolyan változatos lehetőségeink vannak, mint korábban.
Kopasz főhősünk arzenáljának egyetlen újdonsága a digitális kamera, ami hacker eszközként is funkcionál: a terminálokra irányítva ajtókat és ablakokat nyit ki, később pedig olyan szellőző nyílásokat, amikhez egy csavarhúzó is elég lenne. A mozgás, a lopakodás és a lövöldözés érzésre semmit sem változott az előző részekhez képest. Szóval, ha valaki nekünk szegezi a kérdést, hogy „Milyen új tartalom van a játékban?”, neki az a válaszunk, hogy eddig nem látott pályák.
A pályák adják el
A legtöbbünknek ez elég is lesz, hiszen a Hitman 3 olyan elképesztően részletesen megtervezett és tökéletesen kidolgozott helyszínekkel várja a játékosokat, amire más videójátékokban nem nagyon van példa. Az angliai helyszínen például kiadhatjuk magunkat magánnyomozónak, és egy Downton Abbey-be oltott Poirot-regényben találjuk magunkat, ahol egy felső-középosztálybeli, felbecsülhetetlen értékű műkincsekkel megrakott házban testőrök, szobalányok és kertészek között kell kideríteni, ki a gyilkos. Mintha nem tudnánk pontosan.
Egy másik helyszínen egy cégvezetőt kell eltenni láb alól: itt egy mesterséges intelligenciának hála adott a lehetőség, hogy előbb kirúgjuk, majd felfegyverezzük a cég föld alatti létesítményének dolgozóit. A végeredmény elég mocskos, de kétségkívül hatékony. Az emberek nem értékelik, ha egy gép rúgja ki őket, és az eseményeket ugyan csak kamerákon keresztül követjük, miközben nem teszünk mást, mint gombokat nyomkodunk, de közben elképesztően jól szórakozunk.
Külön poén, hogyha figyelünk és elég jó a memóriánk, akkor rengeteg utalást fedezhetünk fel a korábbi részek eseményeire: Buenos Airesben például a 2016-os Hitman első bangkoki pályáján likvidált énekes zenekarának volt tagja jön velünk szembe. Az egyik zsoldos, aki a már korábban említett borospincét őrzi, egy olasz arisztokratáról panaszkodik, akit Sapienzában kellett volna megvédenie, és erről sokaknak bevillanthat egy felrobbanó golflabda képe.
A fő sztori közelebb áll a valósághoz, mint mondjuk a Metal Gear Solid esetében, közepesen sztereotipikus fegyverkereskedők és olajmágnások eliminálásán keresztül vezet az út a végkifejlet felé. A történet jóval hangsúlyosabb, mint az előző két részben, ilyen szempontból a legújabb epizód sokkal jobban hasonlít a Hitman: Absolutionre, mint az új trilógia korábbi részeire. Olyan tekintetben viszont nincs változás, hogy most sem egy hős szabadítja meg a világot a pénzen vett hatalom elnyomásától, hanem megint a takarító mészárolja le a cég teljes felsővezetését.
Bevált formula
Játékmechanikailag ugyan sokat nem változott a Hitman 3, de a ránk váró fél tucat pálya megint olyan jól sikerült, hogy a rajongóknak nem lehet kérdés a játék beszerzése. És itt ezúttal sem csak arról van szó, hogy a helyszínek elképesztően ki vannak dolgozva, hanem arról is, hogy az újrajátszási faktor magasabb, mint bármelyik másik single player programban. A változatosság, a játékon belüli kihívások, a saját rekordjaink megdöntése, az új lehetőségek folyamatosan arra sarkallják az embert, hogy újra és újra nekivágjon a pályáknak, amiket egy idő után jobban fogunk ismerni, mint a saját tenyerünket – de ez is része a szórakozásnak.
Az egyetlen csalódás lényegében az utolsó pályán ért minket, hiszen a játék ezen szelete tökéletes ellentéte mindannak, amit a szériától megszoktunk. A szerepét ugyan betölti, mint a sorozatot lezáró helyszín, azonban minden hiányzik, amiért a korábbi pályákat imádni lehet: nincs felderítés, hiányzik a párhuzamosan futó események szálainak kibogozása, helyettük kapunk egy csőszerű, választási lehetőségek nélküli küldetést. Ez még úgy is kiábrándító picit, hogy a pálya elejétől magunkkal vihetünk egy iszonyú drága Fabergé tojást, amivel aztán szétverhető a végső ellenfél arca – ami, lássuk be, azért rendkívül kielégítő érzés.
Fontos továbbá, hogy a fejlesztők egy olyan funkcióval is kedveskedtek a rajongóknak, aminek hála a korábban beszerzett részek és megszerzett eredmények importálhatók az új epizódba, így egyben látható az eddigi karrierünk, illetve bármelyik korábbi küldetés újra játszható anélkül, hogy lemezt kellene cserélni. Ez a lehetőség egyelőre csak konzolon adott, ott is csak az adott konzolcsaládon belül, PC-n pedig csak később lesz elérhető. Egyelőre nem tudni, pontosan miképp fog működni, és nagyok a kérdőjelek azt illetően is, hogy a különböző online boltok (Steam, Epic Games Store stb.) verziói között lesz-e átjárhatóság.
A Hitman 3 elérhető szinte az összes platformra (PC, Xbox és PlayStation konzolok, Nintendo Switch), köztük Google Stadiára is – én ezen szolgáltatás keretében próbáltam ki a játékot. Bár erős kételyekkel álltam neki a tesztnek, sem a grafika minőségére (1080p, 60 fps, ray tracing), sem az irányításnál jelentkező késleltetésre nem volt panaszom, de ehhez persze kellett a 300 megabites, stabil internetkapcsolat is. A Google Chrome-ból indítható felületet ugyan még nem szoktam meg, viszont az minden alkalommal lenyűgöz, hogy egy ötéves Intel videókártyával rendelkező gépen maximum grafikai beállítások mellett tudok játszani egy 2021-es programmal.
Ami az új konzolokat, az Xbox Series X-et és a PlayStation 5-öt illeti, a Hitman 3 mindkét gépen futtatható 4K felbontásban 60 képkocka per másodperc képfrissítéssel, és ez nemcsak az új epizód pályáira érvényes. Amennyiben rendelkezünk a korábbi részekkel, és importáljuk az adatainkat, úgy a régi helyszínek is feljavított módon lesznek elérhetők, ezzel újabb indokot szolgáltatva arra, hogy ismét megoldjuk a korábban már teljesített küldetéseket.
Méltó búcsú
A 2016-ban indult új Hitman-trilógia záró darabja nem forradalmasítja a szériát, de így is méltó búcsú a kedvenc bérgyilkosunktól. Világklasszis pályadizájn, remek kezelhetőség, nyakon öntve a legjobb fekete humorral és olyan újrajátszhatósági faktorral, amihez foghatót csak ritkán láthatunk. Lényegében a legjobb bérgyilkost kapjuk, akit pénzért meg lehet venni.
Szerző: Fecske Lóránt
