Miután az Apple bemutatta a kijelzők tetejére tervezett szenzorszigetet, elszabadult a pokol: a gyártók sorra kezdték el kidolgozni saját megoldásaikat, hogy az előlapi érzékelők minél kevesebb helyet foglaljanak a panelen, így vékonyítva el a mobilok káváját. Ezen trend hozománya az üvegbe vágott kameralyuk, és a telefontestből szükség esetén előbukkanó kamera is. A Samsung sem fél a motorikus alkatrészektől, idén előrukkoltak a középkategóriás Galaxy A80-nal, tetején egy forgó kameramodullal.
A Huawei szintén a középkategóriát, de az belül az alsó szegmenst szánja tesztterepnek: a kínai cég idén mutatta be az első felugró kamerával felszerelt modelljét, a százezer forint környékén kínált P Smart Z-t.
A megoldás lényege, hogy a fotós szoftvert szelfimódba állítva a mobil előlapi lencséje egy másodperc alatt kiemelkedik, majd vissza is húzódik az egyedi motor- és emelőrendszer segítségével. A cég állítása szerint az alkatrész több mint százezer műveletet bír károsodás nélkül, 12 kg-os nyomásnak is ellenáll, és a szélsőséges hőmérséklet sem akasztja meg olyan könnyen. Ezt még el is tudjuk hinni: a kis szenzor szinte észrevétlenül, minimális hangeffekttel emelkedik ki, ami szimpatikusabb, mint amikor a Galaxy A80 forgó modulja kezdett el mocorogni – igaz, ott azért más a helyzet, mert a hátlapi kamera töltötte be egyben az előlapi szerepét is. Egy hétnyi nyomkodás alatt nem tapasztaltunk semmilyen felmerülő anomáliát, a kis tálca nem akadt be, nem rendetlenkedett, csak tette a dolgát.
Műanyag menőség
Maga a készülék kényelmes fogású, a minőségi középkategóriát képviseli. Természetesen ne is várjuk, hogy egy kézben elfér: az elejére 6,59 hüvelykes Ultra FullView kijelző került, ami az előlap 91 százalékát teszi ki – tényleg minimális kávákat sikerült elérni az előlapi kamera száműzésével. Az LTPS LCD panel 2340 x 1080p felbontást produkál 391 ppi képpontsűrűséggel, ami
A megjelenítés használat közben oké, élesek a szélek és a karakterek, a kisebb betűk is olvashatók, a kontraszt is megfelelő. A láthatósággal akkor lehet baj, ha erős fényben szeretnénk megnézni valamit: teljes fényerőn is nehéz volt napfényben kisilabizálni a dolgokat, hiszen a kijelző maximum 451 nitre képes. A becsillanás is sanszos, ha olyan helyen vagyunk. A színhőmérsékleten természetesen állíthatunk és kapcsolhatunk kékfényszűrőt is. A kellemetlenségekért kárpótolhat, hogy egyébként egy szép, nagy panelt kapunk, amin rengeteg a hasznos terület.
A telefon műanyag, de egyáltalán nem kell irtózni tőle, mert a Huawei a lehetőségekhez képest minőségi matériát szolgáltat, és egy 100 ezer forintos mobiltól hiába is várnánk fém/üveg prémium szendvicset. Az összeszerelésre nem lehet panasz, nem lötyög, nem kelt gagyi érzést, bár néha úgy éreztem, hogy a kezemmel fogom behorpasztani – főleg a hátlapon lévő ujjlenyomat-olvasót használva aggódtam ezért.
A jobb oldali keretre helyezett hangerőszabályzók és a bekapcsológomb könnyen elérhetők, a nyomáspont megfelelő, ahogy a magasság is. Mivel nincsen IP minősítettsége, ezért a mobil nem csepp- és porálló, a 3,5 millis jackaljzat megmaradt alul, ide került a Type-C port és a beszédmikrofon is. Felül kapott helyet a kiemelkedő kamera mellett a SIM-tálca és egy zajszűrő mikrofon. Az arcfelismerésről és a LED-es állapotjelzőről viszont le kell mondanunk.
Ujjal mutogat
Ha furcsának találná a hátlapról készült képünket, eláruljuk, hogy nem mi fotóztunk árnyékban: a készülék hátlapja tényleg egy szín világosabb és sötétebb árnyalatában pompázik, amit nem átmenetesen oldottak meg – egyszer csak úgy átvált egyik a másikba. Háromféle variánsban: feketében, kékben és smaragdzöldben választható, nálunk utóbbi járt, ami egészen gyönyörűen festett.
Az viszont már kevésbé tetszett, hogy a hátlapi ujjlenyomatokat szinte sosem fogjuk eltüntetni, hiszen elég gyakran tapogatjuk a kör alakú ujjlenyomat-olvasó miatt, ami az előzetes félelmeim ellenére kényelmesen elérhető. Az érzékelőt ráadásul nem csak feloldás céljára vethetjük be, egy nagyon jól kihasználható komponensről van szó, különféle funkciókat vezérelhetünk vele: lapozgathatunk a galériában, exponálhatunk fotózáskor, vagy visszautasíthatunk bejövő hívást.
A szenzor azért is kiemelten fontos, mert a kiemelkedő szelfikamera okán nincs arcfelismerés, biometrikus azonosítási módnak csak az ujjlenyomatot választhatjuk a megszokott PIN-kód, illetve minta mellett. A Huawei érzékelője viszont nem hagy cserben: villámgyorsan működik, nem tököl, jól használható és pontos, amivel azért szoktak problémák adódni az olcsóbb készülékeken.
Szívós társ a mindennapokhoz
A készülékre az Android 9.0 operációs rendszer került EMUI kezelőfelülettel, ami most is jól mutat. A P Smart Z tulajdonosok ráadásul jó pár beállítást kapnak a személyre szabáshoz. A mobil belsejében a Huawei 12 nanométeren gyártott, nyolcmagos Kirin 710-es chipje dolgozik négy darab, 2,2GHz-es Cortex-A73-as, valamint négy darab 1,7GHZ-es Cortex-A53-as maggal.
Mindehhez 4 GB RAM társul, az alapból 64 GB-os háttértár pedig mikroSD-vel bővíthető 512 GB-ig, más opciót nem tesz elérhetővé a gyártó. Persze erőművet ne várjunk: apróbb beakadásokat azért tapasztaltam az appok közti váltásokkor, de a mobil alapvetően teszi a dolgát, hétköznapi böngészésre, facebookozásra, levelezésre, fotózásra tökéletes. Bár a nagy kijelző miatt adná magát, azért a trendibb játékokat nem fogjuk max beállításokkal futtatni, de videók megtekintéséhez tökéletes.
Az eszközt egy 4000 milliamperórás akkumulátor látja el energiával, amivel igencsak meg voltunk elégedve: két átlagosabb, végigrohangált nap után is volt még benne szufla. Ha kíméletesebbek vagyunk, akkor a két és fél nap is kijön, persze csak akkor, ha nem nyomkodjuk folyamatosan a kütyüt és a legalapvetőbb dolgokra használjuk. Ha az egyik főbb szempont vásárláskor az üzemidő lenne, akkor nagyon jó választás ez a mobil, de azt hozzá kell tenni, hogy gyorstöltésre nincs lehetőség.
Sunnyogó szenzorok
A P Smart Z kipattanó előlapi kamerája 16 megapixeles, az egység F/2.2 rekeszidő segítségével igazítja a megvilágítást és a hátteret portrék készítésénél, továbbá szépítő algoritmusokat és 3D-s portrémegvilágító effekteket is kínál. A szoftver ehhez vizsgálja a felhasználó egyéni jellemzőit is (bőrtónus, hajszín stb.), és a beállításokat ennek megfelelően kiegészíti. A szelfikamerának egyébként leginkább csak a kialakítása különleges és extravagáns, nem egy szelfimágus kütyü – tegyük hozzá, az előlapra helyezve se lenne az, így pedig legalább több a hely.
Persze semmiképp nem azt mondjuk, hogy rossz felvételeket készít, a Huaweitől megszokott minőséget hozza: a gyártó középkategóriás mobiljairól is elmondható, hogy kimondottan jó képeket lőhetünk velük, és ez leginkább a mesterséges intelligencia számlájára írható. Igaz, a felvételek néha túlexponáltak erős fényben, a részletesség nem tökéletes, rosszabb fényviszonyoknál, éjszaka pedig tovább romlik a helyzet. Az előlapi szenzor 1080p felbontású videókat lő 30fpssel, míg a hátlapi FullHD-ban rögzít már 60 fpssel, de néha elveszti a fókuszt – nem ezzel fogjuk a legjobb videókat lőni.
A hátlapi kamerarendszer két egységből áll, amiket f/1.8-as rekeszérték jellemez, és fázisfelismerős autófókusz jár hozzájuk. A 16 megapixeles főegység 4608 x 3456 pixeles képeket rögzít 4:3-as képaránnyal, amit megtámogat egy 2 megapixeles mélységérzékelő szenzor. Utóbbi felel azért, hogy a manapság menő bokeh effekt (elmosódott háttér) látványosabban működjön, de tapasztalataink szerint akkor működik a legjobban, ha egy arc is van a képen, tárgyak esetében előfordul, hogy indokolatlan helyeken mos bele a felvételbe az eszköz.
A kameraszoftvert mesterséges intelligencia támogatja, aminek köszönhetően nyolc fényképezési alaphelyzetet képes felismerni, többek között a kék eget, a zöld környezetet, a belső helyszínt vagy a havas tájat – ezek hozzák a szokásosat, de semmiképp nem kiemelkedőt. Az AI kamera csak 8 megapixeles képeket készít, az éjszakai mód szintúgy. Utóbbit, mondani sem kell, érdemes használni a rosszabb fények mellett, mert látványosan sokat dob a minőségen – igaz, néha azt éreztük, hogy már-már túl sokat is próbál javítani a szoftver, annyira, hogy már művinek tűnik a végeredmény. Adott még a Pro mód, amiben magunk állítgathatjuk a záridőt, expozíciókorrekciót, érzékenységet és a fehéregyensúlyt.
Nem a kamera miatt vennénk meg
A Huawei P Smart Z hétköznapi használatra kielégítő: a rendszer megbízható, az ujjlenyomat-olvasó hasznos és pontos, az üzemidő pedig parádés. A kijelző minősége nem a legjobb, és bár a kiugró szelfikamerával nagyon jól lehet menőzni és teszi a dolgát, azért ne várjunk tőle olyan képeket, mint a drágább Huawei mobiloktól. Érdemes megjegyezni, hogy mindössze 94 990 forintos javasolt fogyasztói áron kapható, így egy teljesen jó ár-érték arányú mobilról van szó, ami ráadásul újít is a kategóriájában.
