A Mi 9 SE dizájnra hasonlít a Mi 9-re, de méretben inkább a jó öreg Mi 5-höz áll közel, azzal a különbséggel, hogy az SE-nél egy közel 6 hüvelykes kijelző fért az előlapra, köszönhetően a nagyon vékony káváknak. Ebből jól látszik, hogy mennyit fejlődtünk ezen a téren pár év alatt. A hátlap teljesen sík és üvegből készült, a színes változatok átmenetes festést kaptak, és tényleg elég mutatósak. A kamerasziget viszont kidomborodik a hátlapból, ezért érdemes használni a gyári tokot. A készülék fogásra nagyon kellemes, simán használható egy kézzel is, a súlya is pont jó – nem érezzük gagyinak, de nem is nehéz. Az összeszerelés hibátlan, és egész vékony is a ház, így ergonómiából jár a jeles.
ami a szelfikamerát rejti, a többi szenzor máshová került. A kijelzőbe integrálták a fényérzékelőt és az ujjlenyomat-olvasót, a közelségérzékelő ultrahangos, a beszédhangszóró a kijelző felett van, értesítési LED viszont nincs. A Mi 9T sajtóanyaga villogott azzal, hogy továbbfejlesztették az ujjlenyomat-olvasót, amit akkor nem hittünk el, lévén ugyanúgy működött mint a Mi 9-nél, de az SE-ben tényleg érezhetően gyengébb a technológia, pedig elméletileg ugyanaz, mint a nagytesóban.
Kisebb a szenzor, ezért nehezebb eltalálni az ujjunkkal, és sebességben is elmarad a másik két modelltől. Nekünk már-már nehézkes volt a használata, ezért inkább a szelfikamerát használó arcalapú feloldást kapcsoltuk be. Itt szintén gyengébb eredményt kaptunk, mint a nagytesóknál: napszemüvegben és/vagy bringás bukósisakban szinte soha nem ismert fel minket, éjjel pedig – mivel nem infra alapú a rendszer – csak fényesebb helyeken működik. A készülékházon nem találunk jack csatlakozót, ez továbbra is Mi 9T mellett szóló extra, viszont infrát raktak az SE-re (a 9T-n ez nincs), így távirányítóként is használható.
Minden, ami kell
Nem maradt ki az NFC sem, így mobillal is tudunk fizetni, ez itthon egyre elterjedtebb megoldás. Ha pedig vezetékes fülhallgatót akarunk használni, a Type-C portba dugható átalakítót kell bevetni – ez van is a dobozban. A SIM tálca két nano SIM-et fogad, tárhelybővítésre nincs lehetőség, vásárláskor erre oda kell figyelni, szerintünk a 64 GB-os helyett érdemes a 128 GB-os kiadást választani. A hangszóró mono, közepesen hangos, viszont tompán és dobozhangúan szól, magas hangerőn még torzít is, úgyhogy nem sikerült túl jól. Ezzel szemben a beszédhangszóró hibátlan, mindig jól hallottunk mindenkit.
A kijelző ezúttal is kiváló: FHD+ felbontású AMOLED panelről beszélünk, tehát nagy kontraszt, élénk színek, tökéletes feketék, magas fényerő és tűéles kép jellemzi. Kapunk always-on display funkciót is, ami lezárt képernyő mellett is mutatja az időt és az értesítéseket egy testreszabható grafika társaságában, ráadásul a mobil szinte semmi energiát nem használ ilyenkor. Ami nem is baj, mivel az aksi elég kicsi. A 3070 mAh-s telep komolyabb használat esetén egy napig sem bírja, visszafogottan is maximum másfél napot sikerült elérnünk vele. Így igencsak indokolt a Qualcomm QC 4.0+ vezetékes gyorstöltés (aki kábel nélkül töltene, Mi 9-et kell vennie), amivel gyorsan visszahozható az életbe a készülék.
A vezeték nélküli technológiákat (WiFi, GPS, Bluetooth) gyorsan el tudjuk intézni: mindent IS támogat, és természetesen nem hiányzik a B20 sem, így vidéken is lesz 4G. Az SoC a felső-középkategóriás Snapdragon 712, ami egész friss processzor, a Mi 9 SE-be rakták először. Nem egy hímtag-méregetésre való chip, de 6 GB RAM-mal társítva nagyon ütős, erős kombót alkot minden feladathoz, amit a 180 000 Antutu pont is reprezentál. Tehát valós használatban tökéletesen elég a teljesítmény, az Android 9 alapú MIUI 10 is szélsebes, a legdurvább játékok is tökéletesen futnak.
Kamerák
A szelfikamera és a hátlapi triplakamera 48 MP-es főszenzora elvileg ugyanaz, mint a Mi 9-ben, a képek minősége viszont ezt nem igazolja. Kevesebb a részlet, sokkal „festményszerűbbek” a képek, a 48 MP-es fotókba sem lehet annyit nagyítani jó minőségben, mint a nagytesóknál. Főleg éjjel észrevehető a különbség, itt már ritkább a jó eredmény, hiába használjuk az éjszakai módot.
A triplakamera másik két egysége egy 8 MP-es telefotó és egy 13 MP-es széles látószögű egység, amikkel zoomolhatunk vagy éppen távolodhatunk a tárgyaktól helyváltoztatás nélkül. Ugyanilyen a felépítés a másik két tesónál is, a gyakorlatban is jól használható rendszert képeznek. A fenti sorok ugyan lehúzósnak tűnhetnek, de objektíven nézve inkább felsőkategóriásak a fotók, nem Redmi-szintűek, szóval nem rosszak a fotós képességek, csak nagy a szakadék a 30 ezer forinttal drágább Mi9-hez képest.
Videózni maximum 4K@30FPS-sel lehet, és FHD-ban sincs 60 képkocka/másodperc. Lassított felvétel 120, 240 és 960 FPS-sel készíthető (720p-ben), amiket a telefonon meg is vághatunk – tehetünk alá hangot és beállíthatjuk a lassításokat. Az AI segít növelni a felvételek minőségét, és van képstabilizátor is, de nekünk inkább ártott mint használt, valamiért akadoztak vele a 4K felvételek.
Összegzés
Jó kis telefon a Mi 9 SE: a kijelző, a hardver és a szolgáltatások mind a felsőkategória felé tolják. A legnagyobb előnye pedig a kompakt méret, így azoknak kiváló választás, akik nem szeretik a nagy és nehéz telefonokat, viszont vágynak a komolyabb tudásra. Persze akadnak gyengeségei: kis aksi, picit pontatlan ujjlenyomat-olvasó és arcfeloldás, de ezekkel együtt lehet élni. A kamera – bár nagyrészt a Mi 9-ből származik – nem annyira jó, mint a nagytesóké, de szép eredményeket lehet vele elérni. Vannak viszont hasznos extrák, mint az NFC, infra, QC 4.0+ gyorstöltés stb.
Itthon, a Xiaomishopnál (magyar garival, gyors szállítással) 95 és 105 ezer forintért szerezhető be a 64 és 128 GB-os verzió, ha pedig nem sürgős a vétel, akkor a Banggoodról a BG8M9EC kuponkóddal akár 82 000 forintért elhozható áfamentes EU Priority Line szállítással. Ilyen áron már elnézhetőek a hiányosságok, hiszen egy felső-középkategóriás készüléket kapunk a pénzünkért.
