LEGO rajongók számára nem újdonság az építhető és programozható készletek létezése, hiszen a dánok már évekkel ezelőtt piacra dobták a Mindstorms termékcsaládot (a legutóbbi verzió 2013-ban jelent meg), sőt oktatási intézmények számára is terveztek külön készleteket WeDo néven.
Az augusztusban megjelenő LEGO Boost lényegében az MIT segítségével fejlesztett Mindstorms kistestvére, amit a tízévesnél fiatalabb gyerekeknek szán a cég. A 843 alkatrészt tartalmazó készlet speciális elemekkel, egy Move Hub névre keresztelt központi motoregységgel, egy kisebb, szintén interaktív motorral, és egy szín- és távolság szenzorral van felszerelve.
Ezek a különleges alkatrészek egy applikációval programozhatók és kelthetők életre, méghozzá mindenféle előképzettség nélkül: a lurkók játékos formában ismerkedhetnek meg a kódolás logikájával és alapjaival, majd a friss tudás birtokában már
A Boost ráadásul nemcsak az alkotás lehetőséget biztosítja, de a körültekintően és profin felépített alkalmazásnak, és a kiválóan megtervezett „gyári modelleknek” köszönhetően tényleg gyerekjáték elsajátítani a féktelen kreatívkodáshoz szükséges alapokat.
LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE
A doboz felnyitása és kipakolása után összesen 12 zacskónyi elem vár ránk, a kötelezően letöltendő alkalmazás telepítését követően pedig az első dolgunk, hogy a Bluetooth segítségével összekapcsoljuk a tabletünket az építmények alapjaként funkcionáló Move Hubbal.
A csomagban található 843 alkatrészből összesen öt nagyobb modell (egy lánctalpas robot, egy jópofa cica, egy speciális teherautó, egy menő gitár és egy különleges építőgép) rakható össze, de az instrukciókat rejtő alkalmazás nem enged rögtön a mélyvízbe ugrani,
A puritán szerkezet összeállítása után megismerjük a „programozási felületet”: a tableten drag and drop módszerrel pakolhatjuk egymás mellé a különböző utasításokat jelképező színes kis ikonokat.
A kezdetleges autónkkal fordulhatunk jobbra, balra, mehetünk előre és hátra, tehetünk teljes fordulatot, és ha ezeket a parancsokat egymás után fűzzük (ami szintén egyetlen ujjmozdulat) akkor a zöld play ikon lenyomását követően a járművünk egymás után végrehajtja a rá bízott részfeladatokat.
A kezdő lépések elsajátítása után már választhatunk az említett öt építmény közül. Ekkor érdemes Vernie robottal kezdeni, lévén az ő építési útmutatója sorban igényli a számozott zacskókat, nem mellesleg ez a modell használja ki leginkább a motorok és szenzorok különböző lehetőségeit.
LEGO-építményt összerakni mindig kiváló móka, de a Boost még ezt az élményt is képes új szintre emelni. A modellekkel nagyobb szakaszokra bontva haladunk, és egy-egy etap végén fokozatosan bonyolódó programozási feladatok megoldásával léphetünk tovább a következő szintre.
A közreműködésünknek hála Vernie első körben prezentálja, hogy képes magyarul (!!!) társalogni, illetve rögtön utal rá, hogy hiányoznak a talpai. A második szünetnél az újdonsült lánctalpaival piruettezik egyet és kezet fogna velünk, ha lenne hozzá karja – azokat persze csak a harmadik körben építjük meg neki.
Ezeknél a megállóknál viszont nemcsak leesett állal csodálkozunk rá a funkciókra, de egyben tanulunk is, hiszen minden „szünetben” újabb és újabb kiadható parancsok válnak elérhetővé. Eltérő mondatokat adhatunk Vernie szájába, idővel megtaníthatjuk szlalomozni, távirányítva mozgathatjuk,
A rendelkezésünkre álló variációk ugyan nem végtelenek, de az előre tárolt kérdésekből és mondatokból egészen mókás párbeszédek rakhatók össze, ráadásul egy pont után megnyílik a hangrögzítő (és torzító) funkció, amivel aztán tényleg azt kezdünk, amit csak akarunk.
VÉGTELEN LEHETŐSÉGEK
Miután elkészültünk egy építménnyel, további opcionális szakaszokat lehet teljesíteni. Ezek a részek egyrészt újabb és egyre összetettebb programozási lehetőségeket mutatnak be, másrészt lehetőséget biztosítanak arra, hogy tovább szórakozzunk a kész modellekkel.
Vernie robotot megtaníthatjuk célba lőni, a fejére szirénát építve rendőrt faraghatunk belőle, rázhatja a rumbatököt, táncolhat, és a különböző mozgások mellett megtaníthatjuk neki, hogy a mellkasában lévő szenzort használva eltérően reagáljon a különböző színekre (piros, zöld, kék, sárga, fehér).
Frankie, a Boost jópofa cicája kezdetben csak tejet kér és dorombol, ha megsimogatjuk, de idővel olyasmire is képessé válik, hogy reagáljon az orra elé tartott csalira, vagy szintén a színszenzor segítségével harmonikázzon nekünk. A mancsaiba ugyan nem tudja bevenni a hangszert, de a szája előtt húzogatva érzékeli a színeket, és ennek hála mindig más hangokat szólaltat meg.
Ezeket a szabadon teljesíthető „leckéket” pedig nemcsak azért érdemes végigvenni, mert kifejezetten szórakoztatók, de azért is, mert az itt tanult programozási lehetőségek csak akkor lesznek elérhetők a piros ládával jelzett szabad programozós felületen, ha végigzongorázzuk a feladatokat.
Az igazi játék pedig akkor kezdődik, mikor nem a tervezők által megálmodott feladatokat hajtjuk végre, hanem a meglévő opciókból mi állítjuk össze, hogy mit csináljon a robotunk, a cicánk, a futurisztikus teherautó vagy éppen a LEGO alkatrészeket magától összerakó gépezet.
És ez még mindig csak a kezdet, hiszen a Move Hub, az extra motor és a szenzor bármilyen más, korábbi vagy jövőbeni LEGO készlettel is kombinálható, sőt akár teljesen egyedi építményeket is emelhetünk.
A Boost természetesen ezt is támogatja: a modellválasztó képernyőn rábökhetünk a világoskék portálként megjelenő Creative Canvas menüpontra, amin belül találhatunk egy lépegető- és autó alapmodellt, illetve ez az alkalmazás azon területe, ahol teljesen egyedi megoldásokat kreálhatunk, és bármire használhatjuk a készletben található speciális kiegészítőket.
BÁR MOST LENNÉK GYEREK
A Boost lehetőségeit próbálgatva folyamatosan egy dolog járt a fejemben: hétévesen bárcsak nekem is lett volna ilyenem. Az egyes modellek (a szünetekkel és az extra feladatokkal) összerakása 3-4 órát vett igénybe, és nagyon rég szórakoztam olyan jól, mint amikor Vernie-t és Frankie-t építettem.
Mivel nemcsak az építés, de a modellek szétszedése is időigényes (egyszerre csak egy építményt tudunk összerakni), így rengeteg időm volt gondolkodni a készleten, és végül arra jutottam, hogy ennél jobb játékot el sem tudok képzelni egy iskolát kezdő gyerkőcnek.
A LEGO Boost tökéletesen ötvözi az idén 59 éves dán építőjátékot a modern technikával, és az alkatrészekből összerakható modellek már a programozhatóság nélkül is kiválók. Remekül vannak megtervezve, csodás színekben pompáznak, ötletesek, és ami a legfontosabb: strapabírók. Nem hullanak szét, és nem potyognak le a kisebb alkatrészek, mint egy átlag Ninjago-készlet esetében.
Mindezt csak tetézi, hogy a hallatlanul egyszerű programozásnak hála a gyerekek játszva sajátítanak el olyan készségeket, amik nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy később könnyedén megértsék (és megszeressék) a különböző programozási nyelveken történő kódolást –
A Boost egyetlen hátránya, hogy a LEGO az akkumulátorok helyett a hagyományos (vagy újratölthető) elemek használatához ragaszkodik, ami a gyorsan lemerülő telepek miatt hosszú távon nemcsak plusz költség, de a pici áramforrások hiánya hisztit és a szülőknek extra fejfájást okozhat.
Azért viszont jár a piros pont a dizájnereknek, hogy a modellek előrelátó módon legalább úgy lettek megtervezve, hogy az elemek különösebb bontás nélkül is bármikor könnyedén cserélhetők legyenek.
Ami még bökkenő lehet, az a készlet alacsonynak semmiképp nem mondható ára. A LEGO szettek sosem számítottak olcsónak, és ezért a csomagért is valamivel több, mint 50 000 forintot kérnek a boltokban, ráadásul muszáj, hogy legyen mellé egy modernebb tabletünk, különben semmire nem megyünk vele.
Viszont még így is a lehető legjobb dolog, ami egy kisiskolás gyerekkel történhet: fejleszti a kreativitást és a logikát, gondolkodásra sarkall, tud magyarul, képes hosszú órákra lekötni a figyelmet, elülteti a hasznos ismeretek magvait, ráadásul eszméletlenül jó móka!