Egyre többet hallani a Deep Web, vagy Darknet kifejezéseket, és legtöbbször nem épp pozitív értelemben. Innen jönnek a vírusok, itt vehet bárki titokban drogot, emberi szerveket, vagy akár rendelhet bérgyilkost. Itt buknak a kormányok, és itt virágzik a gyerekpornó. Nézzük tehát meg minden oldalról, mi is ez a rettegett, tiltott, mégis sokaknak izgalmas hely!
A jéghegy csúcsa alatt
Kezdjük azzal, hogy különbséget teszünk a Deep Web és a Darknet között. A Deep Web gyakorlatilag egy olyan hatalmas terület az interneten belül, amelyet nem találnak meg a keresőmotorok, ez azonban még kicsit sem titokzatos és tiltott. Gondoljunk csak bele, hány olyan szolgáltatást használunk mi magunk is, ami közvetlenül nem kereshető: a gmailes vagy hotmailes levelező-fiókunk, a netbankunk, a biztosítónk személyes aloldala, vagy akár munkahelyi felhőszolgáltatások mind ilyenek. Furcsa is lenne, ha a “Bátky Zoltán gmail fiókja” keresésre a Google csak úgy kidobná a teljes mailboxomat ország-világ elé…
A Deep Web szakértők szerint akár 500-szor is nagyobb lehet a “látható internetnél”, ami valóban nem tűnik eltúlzottnak, ha megnézzük, hányan használnak a világon különféle webes szolgáltatásokat, fiókokat, adatküldőket és egyéb, regisztráció után elérhető felületeket. Tehát ha valaki azt fejtegeti, hogy ő bizony bejutott a Deep Webre, nyugodtan vágjunk vissza azzal, hogy ugyan, mi naponta használjuk.
A sötétségbe és tovább
A Darknet, vagy Sötét Internet már valóban más tészta. Azokat az internetes szolgáltatásokat és helyeket nevezik így, amelyeket már kifejezetten illegális célokkal rejtenek el a hagyományos internetről. Használatának legismertebb eszköze a TOR böngésző, amely első látásra úgy néz ki, mint egy hagyományos Firefox böngésző (már csak azért is, mert valóban egy firefoxos felületet használ), ám a mögötte levő motor, és az egész rendszer protokollja már teljesen más, mint amit naponta használunk.
Az onion nevű protokollt eredetileg az Egyesült Államok haditengerészete kezdte fejleszteni, pont azért, hogy létrehozzon egy olyan, biztonságos hálózatot, amelyen a kapcsolódó kliensek felderítésének veszélye nélkül lehet kommunikálni. Ironikus, hogy a módszert pont a webes bűnözők és “szabadságharcosok” kezdték használni és továbbfejleszteni. A módszer lényege egy olyan titkosítás, amely helyes beállítások mellett bármilyen “mezei” felhasználó gépén is úgy kezelhető, hogy sem az internet-szolgáltató, sem semmilyen más szervezet nem fejtheti vissza a kliens IP-címét, tehát gyakorlatilag a “darknetező” személyazonosságát. A böngésző neve is a protokollból ered (TOR = The Onion Router), és ez még teljesen simán elérhető a “normál” internetről a https://www.torproject.org/ címen.
Ha letöltjük ezt a klienst, és tényleg anonim módon szeretnénk böngészni, akkor azért gondosan végig kell böngészni a weboldalon található dokumentációt is, mert csak a jól konfigurált TOR garantál valódi anonimitást.
Csigalassú, de szabad
Amikor elindítjuk a TOR klienst, elsőre valóban a hagyományos internethez hasonló felület fogad. Azonban felejtsük el a jól hangzó URL-eket, itt nem csak annyi változik, hogy a .hu vagy .com helyett .onion-t kell írni, bizony a beszélő címek helyett is bonyolult kódsorok állnak (érthető okokból). Azonban léteznek onion-ra szakosodott linkgyűjtő oldalak és keresők (ezek címét még a hagyományos interneten is megtalálhatjuk egy jól irányzott Google kereséssel, elérni azonban természetesen már csak TOR-ból tudjuk őket). Az egyik legnépszerűbb onion-keresőoldal, a DuckDuckGo jelenlegi URL-je például 3g2upl4pq6kufc4m.onion, míg a Hidden Wiki linkgyűjtőé jh32yv5zgayyyts3.onion.
Az rögtön feltűnik majd, hogy a TOR-ral böngészni csigalassú élmény, és ahogy annak idején a Windows 95-tel viccelődtek egyesek, “ez nem bug, hanem feature”. A többszörös titkosítás és átirányítások miatt nagyjából olyan sebességre számíthatunk, mint 20 éve, a betárcsázós internet idején. A Darknetre nem is HD filmeket streamelni, vagy gigantikus fájlokat letölteni jár az ember. De miért is…?
Egyszerű úgy elintézni a dolgot, hogy a TOR oldalai a bűn melegágyai, és ez a felhasználás sejthető arányait tekintve részben igaz is. De ez a rendszer akkor is csak egy eszköz, ami attól lehet veszélyes, ha rosszra használják, mert akár arra is használható. Mint a balta: vághatunk vele fát, vagy fejet, mindkettőt lehet, de csak az egyiket szabad.
Minden kapható? Minden IS!
Oké, essünk túl a valóban bűnözéshez kapcsolódó témákon, mert tény, hogy ezt keresik a legtöbben a Darkneten (bár persze statisztika nincs, de a reakciókból elég egyértelműen leszűrhető). A TOR-ból elérhetőillegális piacterek és adok-veszek fórumok oldalain gyakorlatilag minden kapható, amit elképzelünk, és még az is, amit nem.
A leghírhedtebb “sötét piactér” a Selyemútról elnevezett Silk Road… volt, mivel üzemeltetőjét 2013-ban lekapcsolták, bár azóta sem sikerült elfogadható vádat emelni ellene, pont a lenyomozhatatlanság miatt. A Ross Ulbricht nevű illető nemes egyszerűséggel a Darknet Királyának hívja magát, és azzal védekezik, ő csak kitalált egy “szabad árucserére használható” oldalt, viszont nem irányította annak működését. Bárhogy is van, 2012-ben és 2013-ban 18 millió dolláros forgalmat bonyolított a Silk Road csak az ott végbemenő tranzakciókből befolyó részesedésből. Az elérhető áruk és szolgáltatások között pedig ott a szervkereskedelem, lopott baki adatok, fegyverek, drogok, de rendelhetünk bérgyilkost is, aki az elvégzett munkát fotókkal dokumentálja.
Fizetni az ilyen piactereken a felemás megítélésű virtuális pénzzel, Bitcoinnal lehet, amelyet egyébként legálisan lehet váltani a hagyományos interneten, viszont a TOR alatti rendszerekben ezt is anonim módon szórhatjuk el extrém, és / vagy illegális kedvtelésekre.
Persze nem csak váráslásra jó a Darknet, hanem olyan ingyenes tevékenységekre, amelyek általánosan, vagy egyes országokban tiltottnak számítanak. Így például folyamatosan bukkannak fel pedofíliával vagy más szexuális aberrációval kapcsolatos oldalak, ahol egyrészt fórumokban oszthatnak meg egymással történeket, fantáziákat a felhasználók, de nem kell nagyon sokáig keresgélni a témába vágó képekért és videókért sem.
Szólás és szabadság
Mielőtt tényleg mindenki elkönyvelné a Darknetet és a TOR-t az ördög művének, azért ejtsünk gyorsan szót a pozitív hozadékokról is. Ez az elrejtett internetezés többek között kiváló menedékhely olyan politikai aktivistáknak, másként gondolkodóknak, akik diktatúrában élnek, és más fórumokon nem nyílik lehetőségük a szabad véleménynyilvánításra. Több eset is akadt már, amikor újságírók, vagy oknyomozók csak egy TOR alatti fórumban vagy csevegőszobában “találkozhattak” informátoraikkal, és sok illegalitásban tartott pártnak, politikai szervezetnek is ez az egyetlen lehetősége eszméik terjesztésére.
Bár ezzel kapcsolatban sokan szintén vészharangot kongatnak, mondván, a TOR-on belül rejtőznek az iszlám dzsihádisták, a kommunista agitátorok, a gyíkemberek, meg a chemtrailt szóró Illuminati, de igazság szerint még a leggondosabb keresés után sem találtam semmilyen radikálisnak nevezhető szervezetet. nem csoda, hiszen az iszlám, és általában más vallásokhoz köthető radikálisok épp keresik a feltűnést, a hagyományos interneten üzengetnek, gyakran feltört weboldalakon hirdetik az igéiket, vagy épp fenyegetőznek, ők nem bújnak sehová. A Darkneten tényleg azok jelennek meg a politikai színtérről, akiknek van okuk félni.
Érdekes adalék például, hogy az orosz parlament tavaly megszavazott egy 25 millió dollár környéki összeget, amelyből szabályos közbeszerzési eljárást írtak ki a TOR titkosításának feltörésére, hogy így lekapcsolhassák az orosz másként gondolkozók internetes szamizdatjainak terjesztését. Egyelőre senki nem nyerte el az összeget.
Csak úgy, mint a sündisznók: óvatosan!
Ha valaki a fentiek után is belekóstolna a Darknet világába, megteheti, szíve joga. Ott a TOR böngésző, és ha tényleg pontosan követi a konfigurációs utasításokat, belenézhet az internet legmélyére. Viszont itt jön ismét a baltás hasonlat: természetesen maximálisan ellenjavalljuk mindenféle tiltott tartalom megtekintését, vagy illegális szolgáltatás igénybe vételét. Ezt egyrészt hótiszta és feddhetetlen erkölcsünk mondatja, másrészt azért lebukni a legnagyobb titkosítás mellett is könnyű, egyszerűen csak némi meggondolatlanság kell hozzá.
Ott van például a !Mediengruppe Bitnik nevű modern művészeti csoport esete, amely létrehozott egy “szoftveres robotot” azzal a feladattal, hogy naponta merüljön el a Darknet világában, és vásároljon bármit 100 dollár értékben. Ezzel arra akarták felhívni a figyelmet, mennyi pénz és lehetőség rejtőzik a titkos internetben, ám nemes szándékaikba majdnem belebuktak, amikor a rendőrség kérte számon rajtuk az egyik vásárlást. A “The Random Darknet Shopper” nevű robot ugyanis viszonylag gyorsan belefutott egy drogot áruló onion oldalba, ahonnan ügyesen meg is rendelt egy adag extasy tablettát. A gond csak ott volt, hogy az ajzószereket postán küldték el, amit már ugyebár nem véd semmiféle protokoll és titkosítás. A rendőrség elfogta a csomagot, és mivel egy robot nem büntethető, annak készítőit vádolták meg tiltott anyag kereskedelmével, és a gyanúsítottak csak hosszú idő elteltével tudták magukat tisztázni a vádak alól.
A Darknet tehát létezik, és egy nagy része valóban “nem gyereknek való”, spt, senkinek, aki nem akar letérni a tövényes útról. Nézelődni persze szabad, hátha egyszer nekünk is ilyen fórumok maradnak a szabad gondolatok terjesztésére és cseréjére. Nem árt felkészülni.
