Egy-két évtizeddel ezelőtt, ha személyi számítógépről beszéltünk, valószínűleg az IBM volt az első asszociációnk – ez annak fényében igazán elismerésre méltó, hogy az IBM viszonylag nagy késéssel fordult az egyedi felhasználók irányába.
Az 1960-as és 70-es évek ugyanis a cég életében a nagyvállalatok technológiai kiszolgálásával telt, azonban időközben megjelentek olyan eszközök, mint a Commodore PET vagy az Apple II, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kisvállalatok mellett jelentős piaci lehetőség rejlik az egyszerű felhasználók számítástechnikai ellátásában is.
Ezt az igényt kielégítendő, az IBM egy csupán 12 főből álló részlege állt neki, hogy építsen egy szó szerint személyi számítógépet. A projekt a “Chess” (vagyis Sakk) fedőnevet kapta, és érdekessége az volt, hogy a cég addigi gyakorlatával szemben nem IBM-alkatrészekből került összeállításra a végül 5150 számú modell.
A 80×24 karakteres zöld-fekete képernyőn az IBM PC-DOS 1.0 operációs rendszer jelent meg, amit kőkemény 16 KB memória és az Intel 8088 4,77 MHz sebességű processzora hajtott. A megfelelő tárhelyet két 160 KB-os 5,25″ flopi biztosította.
