Chile nagyon súlyos vízkrízissel néz szembe, amelynek hátterében egyszerre több tényező áll: a Pinochet-kor jogi öröksége, a pazarló fogyasztás, a szerencsétlen természetes folyamatok és a klímaváltozás.
A bolygó különböző régióiban egyidejűleg fellépő aszályok példátlan terhelést jelenthetnek a globális mezőgazdasági rendszerre, és emberek millióinak vízbiztonságát veszélyeztethetik.
A klímaváltozás és a vízhiány egyre meghatározóbb konfliktusforrássá válik a Közel-Keleten és a nyugat-ázsiai térségben. Ez nemcsak az emberek mindennapi életére, de középtávon a nemzetközi befektetésekre is felforgató hatással lehet.
Az enyhe monszunidőszak és az azt követő pokoli hőség miatt kiszáradtak a víztározók. A csapokat már nem lehet megnyitni, az egészségügy leállt, a helyiek kutakból merik a sárga, szennyezett vizet.
Míg túlélésükhöz naponta 4-5 liter elegendő lenne, addig egy átlagos magyar ember napi kb. 130-150 liternyi tiszta, ivóvizet enged le a lefolyón. Tényleg a víz lesz az új arany.