„Határmezsgyéken buckáról buckára ugrándozom” – így látja magát Saly Noémi, a Buksó új epizódjának vendége, akit Budapest-, irodalom- és kávétörténészként is aposztrofálhatnánk, de ő inkább művelődéstörténészként tekint magára.
várostörténet
Egy húszperes dokumentumfilmben mutatkoznak be.
Röviden összefoglaljuk a most gazdát váltó 85 hektár közel háromszáz éves történetét.
A Kolozsvár történetét bemutató kiállítást szerette volna megnézni.
Közel ötven évet töltött egy erkélyen, előtte pedig ennél is többet ácsorgott egy ház falán. Most végre biztos helyre került.
Már akkor is cél volt az újrahasznosítás.
Többször is kijelölték az ideálisnak vélt területet, további lépések azonban mégsem történtek.
Azt még nem tudni, hogy mikor, és hogyan fognak kinézni.
A tervek előtt nincs igazán akadály, hiszen az épület védettségét végül nem hosszabbították meg.
Lakóház kerülhet a helyére.
A Farkasréti temető mögött megbújó Szerelem bolondjai sikerét egy, a megnyitása előtt ötven évvel született Jókai-regénynek köszönhette.
Az Átló új projektje az őskortól 1950-ig, a mai Budapest megszületéséig tartó időszakot öleli fel.
Feltéve, ha a harmincas évek újító szellemű építészeinek munkái nem maradnak a rajzasztalon.
Egykor sebesülteket szállítottak rajtuk, ma pedig embereket tartanak távol a kertektől és lakóépületektől.
Száz éve még mindenki tudta, hol a Kerek Oktogonhoz legközelebbi apák boltja, ahol nem épp a bablevesből jöttekkel találkozhat az ember!
Az első pillantásra unalmasnak tűnő ház egy rossz hírű kocsma, kérészéletű mulatók, illetve egy zseniális építészpáros emlékét őrzi.
Szombaton lángra kapott az évtizedek óta csak pusztuló Karczag-villa tetőszerkezete. De ez még nem jelenti azt, hogy temetnünk kellene.
A közel két évtized alatt elkészült óriási épület megjelenése előtt nem volt épp egy élmény a környéken sétálgatni.
Az egykori Kecskeméti kapunál nyíló tér képe ma finoman szólva is változatos. De lehetne jobb?
Ott egy csomó kőhordó a tér közepén, akkor bort árultak ott? Ha igen, akkor miért nem Borárus tér a neve?
A főváros tele van csodás, de mára elfeledett palotákkal, melyekre büszkék lehetünk. Ezek közül ma egy újabbat mutatunk be.
Ilyen volt Budapest 1940 telén. Szép életképek, esti neonfények, éjszaka, hó.
A Rákóczi útnak becézett városi autópálya egy, mára közel jelentéktelenné vált háza építésekor a legszebb budapesti bérházak egyike volt.
A zuglói villák közül messze kiemelkedő épület csak néhány lépésnyire fekszik a Thököly úttól és a Városligettől, mégis kevesen ismerik.
