Kultúra ismeretlen budapest

Előbb liget, majd homoktenger, később pedig a MÁV sínpárjai uralták a mini-Dubajnak szánt területet

Magyar Rendőr / Fortepan
Magyar Rendőr / Fortepan
Röviden összefoglaljuk a most gazdát váltó 85 hektár közel háromszáz éves történetét.

Napok óta szinte megállás nélkül követik egymást a köznyelvben mini-Dubajként emlegetett, hivatalosan néhány napja azonban már Grand Budapest néven futó projekttel kapcsolatos hírek (a lényegi információkat itt gyűjtöttük össze), arról azonban nem esik szó, hogy az erre a célra szánt, január közepén eladott 85 hektáros terület miért is áll évtizedek óta kihasználatlanul a város közepén.

A történet kezdeteiért közel háromszáz évet kell visszautaznunk az időben: az akkor még jól látható – mára a kiskörúti házak falában elrejtőzött, méretes kapuitól pedig megfosztott – pesti városfaltól akkor igen messze fekvő területen akkor még ligetek húzódtak, ezeket az I. katonai felmérés (1782–1785) készítése előtt azonban kiirtották, így a fás, lapos környéket a talajt megkötni képes növények hiánya miatt felváltotta a homoktenger.

A helyzetet a vasút hirtelen fejlődése oldotta meg: az ország első vasútvonala, a Pestet Váccal összekötő 33 kilométeres szakaszt 1844 és 1846 között itt vezették át, az építtető Magyar Középponti Vasúttársaság arra azonban nem gondolt, hogy vasúti célú épületek tucatjait, az utazókat, illetve az utazást kiszolgáló struktúrákat sorakoztasson fel a már létező sínpárok szomszédságában – olyannyira, hogy Budapest 1873-as létrejöttekor az az ötlet is felmerült, hogy a sínek tőszomszédságában egy jókora temetőt hozzanak létre.

Mapire Pest 1873-as áttekintő szabályozási térképének részlete.

A vasúti fejlesztést végül már csak a különböző hazai társaságok sorban való államosításával létrejött Magyar Királyi Államvasutak (a mai MÁV elődje) tette meg, hiszen 1894-ben megnyílt a Rákosrendező vasútállomás, amelyet a következő száz évben többek közt egy méretes rendező-pályaudvar, valamint annak részeként a tolatódomb (1911), illetve a ma a Magyar Vasúttörténeti Parknak otthont adó Északi fűtőház (1911) – egykor Közép-Európa egyik legnagyobb gőzmozdony-karbantartó és -üzemeltető telepe – követett.

Mapire A mai Magyar Vasúttörténeti Park egy 1944-es légifotón.

A sok évtizedes fotókat, illetve térképrészleteket végigböngészve jól látszik, hogy a vágányok, körfűtőházak, a legkülönbözőbb célú műhelyek, gépjavító üzemek, valamint raktárak évről évre egyre nagyobb darabot hasítottak ki a területből, a teherszállítás pedig egyre nagyobb elánnal folyt Rákosrendezőn.

Mapire Ezen az 1945-ös térképrészleten jól látszik a helyzet: Rákosrendezőt teljesen körbenőtte a város.

A Főváros Parkváros-tervének leírásából kiderül, hogy a háborús pusztítást követő helyreállítás után, a szocializmus évtizedeiben itt haladtak át a Kelet-Magyarországról, Bulgáriából, illetve Romániából induló, többek közt Kelet-Németországba, valamint Csehszlovákiába tartó szerelvények, ami naponta akár több mint 2000 vasúti kocsi gurítását követelte.

Magyar Rendőr / Fortepan 1965.

A dokumentum hozzáteszi: az olajozott rendszernek a nagy forgalom miatt már az ötvenes évek óta a Szegedi úti átjáró volt a leggyengébb eleme, hiszen a tolatásokat naponta többször is le kellett állítani, hogy a kocsisort, illetve a buszokat mind átengedhessék a sorompókon.

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.c.10 Átjáró a Szegedi út és Teleki Blanka utca között, háttérben a Rákosrendező pályaudvar főépülete.

A helyzetet végül a rendszerváltás írta át újra:  a vágányok egy része eltűnt, az épületek sorra váltak elhagyatottá, a vasúton való szállítás jelentősége pedig gyorsan csökkenni kezdett, így 1996-ban a második világháborús sebei egy részét továbbra is őrző, számos helyen talajcserére szoruló, a legkülönbözőbb korú lakóházakkal sűrűn körülvett Rákosrendező jó része már üresen állt.

Adrián Zoltán / 24.hu Rákosrendező egy részlete 2024 júniusában.

A revitalizálásra váró egykori vasúti területen az elmúlt harminc évben semmiféle lényegi változás nem történt: az épületek általános állapota gyorsan romlott, a zöldben pedig akár a 1999 decemberében leégett Budapest Sportcsarnok 175 ezer tonnányi építési törmelékének egy részével is találkozhatunk.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik