Amikor Szulejmán szultán szűk öt évszázada elindította seregét, még senki nem tudta, hogy a végállomás Mohács és Buda lesz.
török kor
Az új pápa Bakócz Tamás saját, korábbi ígéretét használta ki 1513-ban, hogy eltávolítsa őt Rómából: megbízta a török elleni keresztes had szervezésével.
A történelem nem ismer még egy embert, aki Thury Györgynél több életre-halára vívott harcban győzedelmeskedett volna.
Győr visszaszerzése az 1590-es évek második felében létfontosságú volt a Habsburgoknak, hiszen így már közvetlenül Bécs előterében állt az ellenség. Hősies harccal és ügyes csellel végül sikerült is.
Fél évezrede folyik a bűnbakkeresés, ideje lenne megérteni: a magyarok az utolsó pillanatig igyekeztek megvédeni országukat, de egy világbirodalom többszörös túlerejével szemben végül elbuktak.
A felszínre bukkant leleteket a tudomány félreértelmezte, a kutatás tévútra siklott, és ott is maradt: az ezredfordulón úgy tűnt, a mohácsi csatatér elveszett. Egészen mostanáig.
Kinizsi Pál két kardot forgatva kezében üvöltő oroszlánként vetette magát a törökre, amerre ment széles sorban hatalmas öldöklést rendezett Kenyérmezőn. Ahogy pedig a győzelmet ünnepelte, attól harcosai is elhűltek.
Miniszterelnökünk daliás kornak nevezte a török háborúk évszázadait, amikor hazánk társadalmi, politikai és gazdasági téren is stagnált, visszafejlődött, Európa perifériájára szorult. Mutatjuk a részleteket.
A nacionalista román felfogás szerint Mihály vajda egyesítette először a három román vajdaságot, Erdélyt, Moldovát és Havaselvét. Mesebeszéd, elmondjuk, hogyan történt.
A bán nem adta meg magát, hatalmas vérfürdő kezdődött, Korbávmezőn holtan maradt a horvát nemesség színe-java.
Ha már meg kellett halni, Zrínyi és vitézei gondoskodtak róla, hogy tettüket nagy betűkkel írják a történelembe, és még kis meglepetést is hagytak a töröknek a földi pokollá vált Sziget várában.
Halálát titkolták, testét egy fa ládában rejtegették, belső szerveit viszont itt temethették el, később fényes síremléket emeltek a teste által megszentelt földdarabra. Az igazság sokszor izgalmasabb a meséknél.
Az önálló, független magyar állam bukásának három mérföldköve Nándorfehérvár eleste, a mohácsi csata és Buda elvesztése. Mindhárom augusztus 29-én történt, nem hiába vált ez a dátum Nagy Szulejmán szerencsenapjává.
A második mohácsi csatának is nevezett nagyharsányi ütközet 1687-ben nemcsak a „ki nevet a végén?” kérdését válaszolta meg frappáns módon, de többé-kevésbé keretbe is zárta Magyarország török megszállásának időszakát.
Az elmúlt évtizedekben sorra bukkantak fel a Várnegyed elfeledett zsidónegyedeinek, illetve zsinagógáinak nyomai. Egyikük ma is látogatható.
Az ellenséges hajók Dunán való mozgását két évszázadon át Pestet és Budát összekötő, vastag láncok gátolták meg. De mi történt velük?
Pajzs nélkül, két karddal a kezében, oroszlánként üvöltve vetette magát a csatába Kinizsi Pál. Még saját bajtársai is megijedtek tőle.
Ott és akkor az volt a legfontosabb, hogy elrejtsék a király testét Szulejmán elől. II. Lajost először parasztok földelték el a környéken, később még kétszer temették: politikai okból.
Ez nem egy Mayweather-McGregor meccs, de az önálló Magyar Királyság zárójelenete.
A most felfedezett emlékek – így egy aranylemez darabja – az elsők a mai Magyarország területén, melyek egyértelműen köthetők Zrínyi Miklóshoz.
A három részre szakított Magyarországon egy volt állandó: az egyesülés vágya.
Annyi kellett hozzá, hogy pont a lőportoronyba csapjon - a budai pasa selyemzsinórt kapott gondatlanságáért.
Későn indult és lassan haladt Bécs felé, azért a magyar királynak még volt ideje kézcsókkal köszönteni...
A jórészt ismeretlen költők művei közül ma Tandori Dezső fordításában mutatjuk be a legerősebbet.
