Szulejmán szultán halála után csaknem negyed évszázada viszonylagos béke honolt a Magyar Királyság területén, ami akkoriban csupán annyit tett: szüneteltek a nagyobb hadjáratok. Portyák, oda- és visszacsapások, betörések, határ menti harcok és egy-egy várvívás béke idején is mindennapos eseménynek számított.
A helyzet végül odáig durvult, hogy 1593 nyarán III. Murád szultán hadüzenetet küldött II. Rudolf osztrák császárnak, kezdetét vette az összecsapássorozat, ami 15 éves háborúként vonult be a történelembe.
Mindkét fél teljes erőbedobással és váltakozó szerencsével harcolt, minket most közelebbről Győr sorsának alakulása érdekel. Szinán nagyvezír 100 ezer fősre becsült hada 1594 szeptemberére zárta körül a jól megerősített várost, a védők segítséget nem remélhettek.
Ferdinand Hardegg főkapitány három hét után, 1594. szeptember 29-én a szabad elvonulás fejében fel is adta Győrt – olvashatjuk a Rubicon.hu-n.
Kiemelten fontos erősség
Komoly hiba volt két okból is. Egyrészt annyira kulcsfontosságú erősség volt mind Bécs, mind a Dunántúl védelmében, hogy elvesztése a Habsburgok fészkét is veszélybe sodorja. Másrészt a várost – rendkívül hatékony védművei miatt – visszafoglalni nagyon komoly feladat volt, de előbb vagy utóbb meg kellett próbálni.
A császáriak évekig meg sem próbálkoztak Győr ostromával, az 1597-es hadjárat idején történt kísérlet a felmentőcsapatok érkezése miatt fulladt kudarcba. Győr visszavétele azonban egyre sürgetőbb volt, Rudolf császár 1598 januárjában országgyűlést hívott össze, amely az ostrom költségeire szokatlanul magas adót és a végvárak körüli extra jobbágymunkát szavazott meg.
Majd ha a fémkakas kukorékol
A kortárs történetíró, Istvánffy Miklós szerint egész télen folyt a katonák kiképzése, gyakorlatoztatása, miközben a két rendkívüli tehetségű hadfi, Adolf von Schwarzenberg, a török elleni császári seregek fővezére és Pálffy Miklós, a tizenötéves háború legjelesebb magyar hadvezére kémek, foglyok, utazók kikérdezésével a haditerven dolgozott.
A hóolvadás, a kora tavaszi nagy esők és a spanyol don Miguel de Lopez csatlakozása után Schwarzenberg kiválogatott csapataiból 5500 katonát a legjobbak közül, ostromeszközöket úsztatott le a Dunán Komáromig. A válogatott sereg – magyar, német, francia, spanyol és vallon zsoldosok – 1598. március 27-én a legnagyobb titokban indult a városból Győr visszavívására.
Út közben megtudták, hogy a törökök nem számítanak ostromra, a legnagyobb biztonságban érzik magukat a falak mögött, sőt:
…gőgösen azzal kérkednek, hogy a keresztények akkor foglalják el Győrt, amikor a templomtornyon lévő, vaslemezből készült kakas megszólal
– írja Istvánffy, a környék népe pedig később úgy emlékezett, hogy abban az évben március 28-29. éjszakáján a vaskakas bizony kukorékolt.
Ügyes csel és nem várt ellenállás
A legfontosabb információ viszont az volt, hogy korábban egy 200 fős janicsárcsapat Budára indult zsoldért és élelemért, visszatérésük a napokban esedékes a Fehérvári kapu felől. A keresztény sereg március 28-án közelítette meg a várost, megvárták míg leszáll az éj, és bevethetik a cselt.
A sötétben néhány törökül beszélő katonát küldtek a Fehérvári kapuhoz szekerekkel, ám azokban nem a várt utánpótlás, hanem robbanószer lapult. Az oszmán őrség viszonylag hamar rájött, miben mesterkednek, de így is késő volt: a kaput hatalmas robbanás szakította darabokra, és a készenlétben álló keresztények betörtek a városba. Pálffy eközben magyar és német lovasokkal kint várakozott tartalékként.
A legtöbb törököt a robaj ébresztette álmából, mégis:
Megemlíteni is hihetetlen, hogy az ellenség mindenütt mily nagy rendíthetetlenséggel harcolt. […] …oly nagy harci tűzzel és vadul védekeztek, hogy közülük néhányan, bár lándzsákkal, mint valami nyárssal, átszúrattak, már-már meghaltak, mieinket mégis megsebesítették és megölték…
Ali pasa, a vár parancsnoka páncél és pajzs nélkül, egyik kezében zászlóval, a másikban karddal küzdött haláláig.
A csata hőse nem kért jutalmat
A nem várt heves ellenállás idővel a törökök oldalára fordította a hadi szerencsét, már csaknem kiszorították a támadókat a város utcáiról, amikor Schwarzenberg hadba küldte a kint várakozó lovasokat. Gyalogosan kellett volna rohamra indulniuk, amire a történetíró szerint a bizonytalan helyzetben nem igazán fűlt a foguk. Pálffy ekkor leugrott a lováról, kardot rántva rohant a városba, mire vitézei egy emberként követték példáját.
A roham végül elsöpörte az ellenállást, a törökök utoljára még felrobbantották a lőporraktárat, amivel mindkét oldalról sok embert megöltek. Megvirradt már, mire a fegyverek megnyugodtak, teljessé vált a győzelem: török részről 1500, keresztény oldalról 600 vitéz maradt holtan Győr utcáin.
Fényes és nagy jelentőségű győzelem volt, Rudolf császár a hírvivőt is gazdagon megjutalmazta, Schwarzenberg százezer arannyal és egy morvaországi várossal lett gazdagabb. Pálffy Miklós pedig, akin végeredményben a diadal múlott, egy ezer arany értékű serleget kapott ajándékba, de a jutalmat nem kérte:
…kijelentette ugyanis, hogy ezzel az egész munkájával, melyet végzett, ő hazájának tartozott, s ezért azt ingyen tette.
Illusztráció: Hans von Aachen: Allegória a tizenöt éves háború kezdetén – Kép: Wikipedia Commons/Közkincs
