S.O.S, S.O.S, segítsetek, segítsetek - zengték a rádiók '56. november 4-én. A világ pedig döbbenten, de tétlenül figyelte, ahogy szovjet tankok vérbe fojtják a magyar szabadságot.
Bécs nem merte nyíltan megtámadni Magyarországot, a horvát bánt küldte "rendet tenni". A pákozdi ruha után viszont Jellasics inkább visszaszaladt gazdáihoz.
A szocialista párt a budapesti Szabadság-híd kidekorálását kezdeményezte olyan szalagokkal, melyekre mindenki ráírhatja, hogy szerinte mi ellen kéne szabadságharcot vívni.
Annyira gyűlölte a nép Haynaut, hogy semmi nem ingathatta meg hitében: a sors igazságot szolgáltatott, a hiéna eltemetve, saját sírjában halt borzasztó kínhalált.
A Buda várát Görgei ellen védő Heinrich Heintzi Pest civil lakosságát lövette az ostrom alatt. „Hősiességének” jutalma nem csak egy szobor, egy egész emlékmű lett. A magyarság szégyenoszlopa.
Az 1848-49-es szabadságharc és tetőpontja, Buda várának visszavétele azt üzeni, érdemes küzdeni, harcolni közös jogainkért, a szabadságért, érdemes küzdeni az önrendelkezésért mondta a honvédelmi miniszter.
A szabadságharc katonákat kívánt, és Magyarország egy emberként állt talpra. A harc után hősökre és vértanúkra volt szükség. Mindenki habozás nélkül állt a hóhér elé 1849.október 6-án.
A Habsburgok titkos támogatását élvező horvát bán "rendet tenni" indult Pest felé. Pákozdnál azonban 1848. szeptember 29-én a magyar honvédek tudtára adták, hogy ehhez nekik is van egy-két szavuk...
Az ember természeténél fogva békés természetű, és nem túlságosan lelkesedik a fölösleges „szabadságharcokért”, különösen ha nem tudja, ki ellen is folytatjuk azt.
"Nem engedünk az IMF-nek!", "Nem adjuk fel Magyarország függetlenségét" - áll többek között azokban a hirdetésekben, amelyeket több országos napilapban jelentetett meg a kormány