Míg a költészetéből megfelelő módon szemezgetve szinte bármilyen Ady-képet ki lehet alakítani, publicisztikájának eszmevilága nagyon is egységes. Nem véletlen, hogy a kultúrharc a száz éve elhunyt Ady Endrét is utolérte.
Egész oldalas cikket írt Orbán Viktor a Magyar Időkbe, ahol elmondja, ő mennyire keresztény, de retteg a még több menekülttől, na meg a fejünk felett diktáló Brüsszeltől.
Mindenki az szeretné, hogy a gyermeke egészséges, aktív legyen, hogy jól érezze magát a bőrében. Mégis rengeteg a túlsúlyos, vagy épp a radikális szülők által a hústól is eltiltott gyermek.
Nos, ha igaz, amit D. Z. állít, akkor Horn kormányzása idején is igaz volt: az érdekes és mérvadó, amit a társadalom többsége gondol. Ami akkor éppúgy nem volt igaz, mint most, Orbán idején.
"Meneküléskor tanult meg a családunk túlélni. Például tökből húslevest főzni, vagy azt, hogy fagyás ellen nem ronggyal, hanem papírral kell betekerni a lábat, mert az sokkal jobban melegít."
Az ujjongókkal ellentétben nem tudok örülni annak, hogy még a legnyomorultabb országokból érkezők sem akarnak minket, magyarokat választani, mert szerintük itt annyira szar.
Csányi Sándorra, az OTP elnök-vezérigazgatójára gondolok, aki annak dacára kapta meg egyedüliként a Magyar Érdemrend nagykeresztjét /polgári tagozat/, hogy nemrég még polipszerű oligarchának, és uzsorásnak mondták.