Szó szerint az aljzat kavicsáig felzabálja a vízi állatokat és növényeket, meggyengíti a töltéseket, felszabadítja a mérgeket – a vörös mocsárrák valóságos ökológiai atombomba a magyar vizekben.
ökológia
Az inváziós vérszívók terjeszkedése megállíthatatlan, a tigrisszúnyognak olyan variánsa is megjelenhetett, amely kifejlett felnőtt (imágó) alakban, a lakásokban vészeli át a telet.
A mesék hangulatát idézik elénk az erdők talajszintjén fel-felbukkanó, fákhoz kötődő kis víztestek, és nem is járunk messze a valóságtól: elképesztően gazdag miniatűr világ rejtőzik bennük.
Az éghajlatváltozás nem pusztán az átlaghőmérséklet emelkedését jelenti, az ördög a részletekben bújik meg: az átalakuló viszonyokkal minden eltűnhet körülöttünk, amit szeretünk.
Csupán a kontinens felszíni vizeinek egyharmada számít jó állapotúnak.
Az éghajlati válság kritikus és kiszámíthatatlan új szakaszát értük el.
Étvágyuk kielégíthetetlen, étlapjuk szinte végtelen hosszú, de előnyben részesítik a halakat – a fekete törpeharcsák óriási tömege mondhatni felzabálja a Balatont.
Beporzóként a poszméheket látásuk mellett a növények által kibocsátott illatanyagok vezérlik, ezek mutatják meg a növények helyét és virágok állapotát.
2006-ban egy, a denevéreket tizedelő gombát fedeztek fel, az állatok számának csökkenése súlyos hatásokkal járt.
A nyár végi aszályos, forró időszakokban alkalomadtán a poloskák megcsíphetik az embert: ellenőrzik, hogy ehető-e vagy sem. A szúrás helyén enyhe allergiás reakció alakulhat ki.
A Duna fővárosi szakaszán is tömeges rajzásba kezdtek a kérészek, az Árpád hídon fénysorompó védi őket a forgalomtól. Jelenlétük a víz tisztaságát jelzi, mutatjuk, hogyan lehet őket megfigyelni.
Vérre menő harc az ingatlanokért, megcsalás, féltékenység, szerelem és divathullámok egy több mint 100 éves erdő közepén: különleges helyszínre kísértünk egy kutatócsoportot a Pilisben.
Mitől több a valódi erdő egy parknál vagy fásításnál? Erdőökológus segítségével és rengeteg fotón mutatjuk be a helyet, ahol élő és holt együtt tartja életben az egyik legsokoldalúbb élőhelyet.
A hódok alkotta mocsárba belépni olyan, mintha a Vízipók-Csodapók mesevilága nyílna meg három dimenzióban: nincs olyan talpalatnyi rész, ahol ne pezsegne az élet. Amit az ember elrontott, azt a hódok itt néhány év alatt helyrehozták.
A jelenség hatására csökken az állatfajok és az egyedek száma is.
A tiszavirágok rajzása az idén sem várható a megszokottnál korábban, egy kérész téves azonosítása okozza a jelenlegi félreértést.
A magyar kormány pálfordulása után nem sikerült megszerezni a többséget, az EU Természet-helyreállítási rendelete lekerült a napirendről.
A magyar kormány jelenleg a mérleg nyelve az EU-ban a világ egyik legambiciózusabb természetvédelmi rendeletének elfogadásánál.
Számos olyan, behurcolt növényfaj él Budapesten, amelyek a város védelmében „felerősödve” vagy alkalmazkodva országos invázióba kezdhetnek.
A Dunántúl már gyakorlatilag elesett, a termetes, inváziószerűen terjedő rágcsálók komoly természeti és gazdasági károkat okozhatnak.
Azért nem megy egyik percről a másikra, a sisakos sáskának mondjuk úgy, át kell öltöznie a színváltáshoz.
A földigiliszták rendkívül fontos ökoszisztéma-mérnökök, az erdő talajában egyméteres állatok is élhetnek, gyakran az ő ürülékük rétegein sétálunk.
Két „húsevő” féregfajt találtak hazánkban, mindkettő idegenhonos, és komoly károkat képesek okozni.
