német megszállás

1944 nyarán az emberek minden erejükkel megpróbáltak ragaszkodni a normalitáshoz, miközben a fejükre bombák hulltak, a szomszéd lakásból elvitték a zsidó családot, körülöttük lassan összeomlott a magyar állam. Ablonczy Balázs történésszel beszélgettünk a most megjelent Az utolsó nyár című könyve apropóján.

1944. április 5-én, alig három héttel a német megszállás után a Magyarországon élő zsidóknak is ki kellett tűzniük a sárga csillagot, ami a deportálások kezdetét jelentette. Heti Fortepan.

Mindent a németeknek rendelt alá, honvédek indultak a frontra, zsidókat deportáltak.

Erős mondatok hangzottak el az évforduló alkalmából tartott konferencián.

A franciák számára pedig a történelem egyik legszégyenteljesebb időszakát jelentette.

A megszállás eredményeként Magyarország 1944. március 19. után maradék önállóságát is elvesztette, a németek korlátlanul érvényesíthették akaratukat a magyar kül- és belügyekben egyaránt.

Az ellenállásnak nagyon sok formája létezett 1944–45-ben, többnyire puskalövés nélkül is működött – nyilatkozta a 24.hu-nak Bartha Ákos történész, akivel a nemrég megjelent, Véres város című könyve apropóján beszélgettünk.

A norvégok többsége gyűlölte a náci megszállókat és velük együttműködő honfitársait, de a terror idején a kisember kezében egyetlen fegyver marad: a humor. Éltek is vele.

Aki a főbűnös lehetett Magyarország megszállásában és a magyar zsidók elpusztításában, megúszta néhány év börtönnel.

A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság falára felvésett szó sokak számára az egyetlen megoldást jelenthette. Mert máshogyan nem bírták volna ki.

Tétovázott, többször is zsebre tette a fegyvert, végül mégis a vonatban hagyta, mielőtt a Führer közölte vele Magyarország megszállásának tényét.

1944. október 15-én néhány órára úgy tűnt, Magyarország számára véget ér a II. világháború pokla.