Miért nem feltétlenül idilli az az állapot, hogy bármit és bármikor megnézhetünk vagy meghallgathatunk? És miért megtévesztő visszasírni a monokultúrát, amikor mindenki ugyanabból a kevés opcióból választhatott csak?
A hatvanas-hetvenes években feltűnt pop-rock nemzedék jelentős része mostanra felsorakozott Orbán Viktor mögött. Hová nyúlik vissza ez a kapcsolat, és miért lehet fontos a NER emlékezetpolitikája számára?