Míg fecskéink jó része a Mediterráneumban várja jobb időt, sok faj már fiókáit nevelgeti. A tavasz látványosan átalakította hazánk madárvilágát, de így van ez jól, kivéve a hidegbetöréseket.
A XIX. században hatalmas divatja volt a tollal díszített kalapoknak, a párizsi felső tízezer tagjai pazar strucctollas fejfedőt viseltek, New York krémje pedig kitömött madarat viselt a kalapján.
A tőkés récék egyre gyakrabban költenek lapostetőkön, erkélyeken, ahonnan a röpképtelen, fészekhagyó fiókák vagy nem tudnak kijutni, vagy halálra zúzzák magukat az aszfalton.
A guanó - vagy „fehér arany” - használata intenzívvé tette a mezőgazdaságot és lehetővé tette a népességnövekedést, valamint a komplex társadalmi szerkezet kialakulását.
A hazai vonulók már elmentek, északról pedig az enyhe időjárás miatt nem érkeznek vendégek, akik pedig itt vannak, a természetben is bőven találnak élelmet.
Az énekesmadarakat nem azért etetjük, hogy túléljék a telet, boldogulnak nélkülünk is. A saját gyönyörűségünkre viszont nyugodtan, mutatunk pár szabályt.
Egy Facebook-csoportban merült fel, hogy botulizmus pusztítja a madarakat a Velencei-tavon: borzalmas és végzetes mérgezés, de esetünkben nagyon valószínűtlen.