Középkori eleinkről egy dolgot biztosan tudni vélünk: sárosak voltak, tetvesek és bűzlöttek, mint a rothadó zöldség. A valóság mégsem ilyen orrfacsaró.
Jagello Ulászlónak csak Beatrix vagyonára és befolyására volt szüksége, a házasságkötést eleve úgy tervezték és kivitelezték, hogy később könnyen felbontható legyen.
Mai legjobb tudásunk szerint valóban Szent Istváné lehetett a most Prágában őrzött kard, amit királyunk csatákban is használt. De hogyan került Csehországba? Feltehetően nem „hivatalos” úton.
Mátyás király úgy gondolta, a diplomáciai kapcsolatfelvétel egy sajátos módját választva, ha már úgyis Erdélyben a sereg, betör Moldvába. Mi történt ezután?