Legyen az bríftasni vagy újságcikk, a tárca egyszerű nyelvújítási termék, Helmeczy Mihály alkotta 1834-ben a tár szóból a -cza kicsinyítő képzővel. „Helmeczy, ki a szókat elmetszi”, gúnyolták ellenfelei a derék nyelvújítót, de e találmánya szépen megtapadt, noha eredetileg pénz-, illetve levéltárca volt csupán.
Hetilap: Kultúra
Két és fél millió forintot fognak bukni a szervezők két este alatt a Szív-Cirkusz Varieté előadásán.
David Fincher már minden műfajban csinált műfajteremtő - vagy ha úgy tetszik, minőségét tartósan megőrző - filmet: övé az Alien-sorozat legköltőibb darabja, a Hetedik után nem nagyon érdemes thrillerrel bíbelődni, a Harcosok klubja pedig nyilván a legjobb darab egy olyan áruházi katalógusból, ahol az effajta élethez való összes kelléket árulják.
Régen terveztük már, mert jó kis hétvégi programnak látszik így a városból, hogy majd jól kimegyünk a Skanzenbe, ismerkedünk a vidéki élettel, a hagyományokkal, szívunk egy kis friss levegőt meg ilyesmi.
Újracsomagolva hozta színházi forgalomba Szirtes Tamás igazgató-főrendező az egykor Kapj el! címen bemutatott, Marvin Hamlisch által megzenésített Neil Simon-komédiát a Madách Színházban.
Akar ön olyan filmet nézni, amelyikből hiányoznak a továbblépéshez szükséges jelenetek, a dramaturgiai pontok egymást semmisítik meg, karcos a kópia, és mellesleg: az alapsztori annyira igényesen van megírva, mint egy tv-vacsorát tartalmazó dobozon a használati utasítás?
Volt egy nagyszerű estém nemrég Budapesten, a belvárosi Kamermayer téren, ami nem nyelvészeti kérdés, legföljebb ízlelőbimbászati, illetve gasztronómiai. Előbb frenetikus bajai halászlét ettem, majd T. Nagy Tamás sajtjait, „a szerző” kommentárjaitól kísérve.
Van-e nagyobb öröm egy lottóötösnél? A váratlan szerencse, a mindent megváltoztató ölünkbe hullott lehetőség talán mégsem az, aminek hisszük.
Apróhirdetés: „Forgalmas helyen lévő üzletemhez forgalmat keresek.” Időtlen vicc, ugye? Feladhatta bárki, bármelyik bevásárlóközpont környékén lévő falusi kisbolt tulajdonosa. De a mondat mégis 1948-ból származik, amikor a pesti kereskedő épp olyan pesszimista volt, mint a mai.
Egy óra, amelyben csak halandzsanyelv hallatszik, mégis minden mondatot szó szerint meg lehet érteni. Egy sziget, ahol Péntek - félig bozontos őslakó, félig Albert Einstein - időtlen idők óta éldegél komfortos nagybőgőtokjában.
Immár nem a film számít az új hollywoodi szabályok szerint, hanem a film büdzséje. Az első Pókember 150 millió dollárba került, a második 200-ba, a mostani pedig 300 millióba, így a Pókember 3 minden idők legdrágább moziprojektje.
Fanny: „Hány kuglóf volt, tisztelt úr?” Alajos: „Hogy hány kuglóf?” Fanny: „Hogy hány kuglóf, tisztelt úr.” Alajos: „Hogy hogy hogy hány kuglóf, nagysád?” Szép Ernő egyfelvonásosának megunhatatlan dialógusa, a (múlt) századfordulót idéző kabarék állandó jelenete (Tábori Nóra és Benkő László előadásában felejthetetlen emlék).
Nem vagyok szokva hozzá, de olykor lemocsokoztatom. A mocsok erős szó, nyilván oka van, hogy nem a halvány és szenvelgő „ibolya” jelzőt választja a felháborodott nyelvhasználó.
A Szent Római Birodalom Lovagja volt. Továbbá méltányolt tudós, méltatott művész, zseniális mérnök, turnézó mutatványos és precíz bürokrata. Igazgatott sóbányákat, írt vígjátékot és melodrámát, fordított törvénykönyvet latinról németre.
Gyurcsány Ferenc tépett választási plakátmozaikját jing-jang-szerű mintázatban díszíti balfölül zöld Dávid-csillag, lent pedig a Hitler-bajusz. A magyar közélet zen harmóniája. Móricz Simonnak, a Népszabadság munkatársának felvétele (képünkön) méltán lehetne a 2006. év ironikus jelképe.
Két fővárosi színház zárta a hagyományos évadot musicalpremierrel. A Budapesti Operettszínház Rudolfja ősbemutató volt, az amerikai szerzők (Frank Wildhorn és Jack Murphy) művével elsőként a budapesti közönség találkozott.
Lars von Trier eddig két „amerikai filmet” készített: a Dogville-t és a Manderley-t. Mindkettő a közösségek harmóniájának megbomlásával foglalkozik.
Glenn Frey viccesen bemutatja a tánczenekart - Mr. Henley, Mr. Frey, Mr. Walsh és Herr Schmit - és a bajor közönség elalél.
Mi a titok? Ez a kérdés foglalkoztat a Baltazár Színház legutóbbi előadása után.
Ellopnak A bundában egy, a címben szereplő tárgyat, a tulajdonos őrjöng, az elöljáró nem tesz semmit, a tolvaj pedig végül megússza.
Amikor üveg mögött látjuk a szereplőket és hangszóróból halljuk a hangjukat, általában tévét nézünk. Vagy épp Balikó Tamás Tizenkét dühös ember rendezését a Nemzeti Színházban.
Ritka az olyan film, amelyet a közönség dermesztő csendben néz, majd egy pillanatban felsikolt, hogy aztán még mélyebbre zuhanva várja a végét, a megoldást és a feloldozást.
Viktor Pelevin, Vaszilij Akszjonov, Vlagyimir Tucskov, Ljudmila Ulickaja és Vlagyimir Szorokin megírta, mi történt Oroszországgal: így vagy úgy, de valamennyien arra a következtetésre jutottak, hogy Oroszország, ez a nagyszerű butik, nemrég nyilvános vécé volt.
Filmen bankot rabolni dögunalom, tiszta klisé, plusz mindig kiderül, hogy a tökéletes terv hemzseg a helyesírási hibáktól.
