A szériagyilkos-zsánerfilm részben bele volt inzertálva a Hetedikbe is, Fincher azonban az elmúlt években új motívumokat talált egy, a hatvanas évek végén kezdődött és csak nemrégiben – eredménytelenül – lezárt San Franciscó-i sorozatgyilkossághoz. A Zodiákus reménytelenül beletörődő, magyarázkodásba bonyolódó film: magyarázat ugyanis nincs, megnyugtató befejezés pedig pláne. Miért is lenne, amikor a Zodiákus néven elhíresült, pisztollyal és késsel dolgozó sorozatgyilkos tetteiben kezdetben nem látszódott a rendszer. A rendőrség a tankönyvekben leírt vonalon indulva előbb kéjgyilkost keresett, majd ráállt a bomlott személyiség vonalra, aztán beérték volna a szimpla őrülttel, természetesen a későbbi procedúrák során kevés komplikációt okozó „magányos elkövető“ fajtából. A helyzet azonban az, hogy a Zodiákust sosem kapták el. Nem azért mert nagyon ügyes és körültekintő volt, hanem azért, mert egy olyan, addig nem hagyományos játékmezőbe terelte a párharcot, ami a résztvevőknek – nyomozóknak, a gyilkosnak és a tőle rettegő polgároknak – munkát, megélhetést, az életet kontrasztossá tévő rettegéstudatot jelentett. A rendőrséghez küldött első levél még csak pimasz rejtvény volt, az utána következők azonban beindították a nagy társasjátékot. Fincher három játékosra fókuszálva hosszasan, körülményesen, de fel-feléledő izgalommal mutatja be, miként lehet kivéreztetni három embert úgy, hogy a procedúra nem a halálukkal, csak az erkölcsi, egzisztenciális megsemmisülésükkel végződik. A Zodiákusban a brutálisan legyilkolt áldozatokra – ahogy megy az idő – már senki nem emlékszik, a túlélők az érdekesek: az újságnál dolgozó riporter, aki rászállt az ügyre, becsavarodott és talán öntudatlanul részt vett a „sorozat“ következő darabjainak konstruálásában, a rajzoló, aki soha – máig – nem adta föl, hogy a rendőrök az ő segítségével elkapják a tettest, és a saját imidzsét olykor megengedhetetlen eszközökkel építgető nyomozóra, aki el is akarta kapni meg nem is – mert ha elkapta volna, egy idő után hiányzott volna a Zodiákus. A Zodiákus nézettsége még akkor is emelkedett, amikor csöndben volt.
Hitchcock visszavitte oda a gyilkosságot, ahonnan eredt: a hálószobákba. Fincher nem visz semmit sehová, mert a gyilkosság – pláne, ha van folytatása, vagy marad remény a folytatásra, mint egy szappanoperában – már ott van, ahol a legjobbak a lehetőségek az izgalmi állapot fenntartására. Az első, egyenes adásban közvetített mészárlásra sem kell sokat várni.
Zodiákus › Amerikai film › Rendező: David Fincher › Főszereplők: Jack Gyllenhaal, Robert Downey Jr., MarkRuffalo › 160 perc
