Ment már Mámor címen is a Tháliában a szövegírónő és a zeneszerző rendhagyó szerelmi története. Most úgy hívják: Édeskettes hármasban.
Oroszlán Szonja és Alföldi Róbert a darabban.
A színházi megszorítások korszakának bemutatójával állunk szemben, amely kímélhette a megkurtított költségvetést, és bár díszlete szegényes, a jelmezek között akad ötletes is. Nagyobb tételként talán csak a sztárszereposztás jelentkezik, ám ez a befektetés megtérül, Alföldi Róbert és Oroszlán Szonja bevonzza a nézőt. Nem is érdemtelenül. Alföldi már a Producerekben bizonyította, hogy zenés-nevetős műfajban sincs elveszve. Ebben a komédiában pedig minden poénnak mértani pontossággal ágyaz meg, semmi sem vész el Neil Simon aranyat érő mondataiból. Oroszlán Szonja szinte hibátlan a szerepben, kiválasztása telitalálatnak tűnik, mind a szöveges, mind az énekes feladatait könnyedén oldja meg.
Más előadásra ül be, aki a másik szereposztásra vált jegyet. Ugyan Miller Zoltán énekesi kvalitásait nincs ok megkérdőjelezni, ám színészként nem brillírozik. A neki írt poénok fele szinte észrevétlen marad, humora csak ének és tánc közben jelenik meg: ez a közege, itt érzi biztonságban magát. Balla Eszter nem alkot maradandót a színpadon. Szirtes persze semmit nem bíz a véletlenre. A darab működik, a zene él, az előadás ugyan fél órával hosszabb a kelleténél, de élvezhető. Nyári semmiség egy könnyű vacsora elé.
Neil Simon: Édeskettes hármasban. Madách Színház › Rendezte: Szirtes Tamás › Szereplők: Alföldi Róbert/Miller Zoltán, Oroszlán Szonja/Balla Eszter
