Kis magyar kirakattörténet – képekben.
heti fortepan
A gyermeknap apropóján régi fotókkal mutatjuk meg, milyen volt megszületni és csecsemőnek lenni a Kádár-kori Magyarországon.
A huszadik század második felében az egész világon megváltozott a táplálkozás: újfajta félkész és konyhakész, fagyasztott és tartósított élelmiszerek jelentek meg, amelyek teljesen átalakították az életünket.
Egy család, amelynek a patikájában Jávor Pál felesezett, a szalonjában püspökök teáztak, az egyik tagja pedig megmentette a Tűztornyot az oroszok géppuskájától: Veszprém ma nem lenne az, ami, a Kocsuba-Karabélyos família nélkül.
Saját kis ház a szigeten, ahonnan akár hajóval is be lehet járni a városba, tervezgetni, előre beleszeretni, kincsekkel berendezni és belakni: nagy büszkeség volt ez egy fiatal tanárnőnek a harmincas évek Budapestjén. Cs. Horváth Lilian képei Surányból.
Szívet melengető érzés, amikor valaki egy archív fotón ráismer egy családtagjára, barátjára, ismerősére. Az elmúlt időszak Fortepannak címzett olvasói leveleiből, Facebook-kommentjeiből választottunk ki tízet.
Ki volt az első magyar pilóta, ki karambolozott az első budapesti villamossal, és mikor festették az első turistajelzéseket a mátrai erdők fáira? Az unásig ismert, híres „elsők” mellett akadnak szép számmal olyanok is, akik és amelyek érthetetlenül feledésbe merültek.
A Fortepanról ezúttal az egyik legismertebb szakkiállítás, az országos mezőgazdasági vásár képeiből válogattunk.
A második világháború alatt és közvetlenül utána egyre inkább elburjánzottak a kereskedés jogtalan formái. Budapesten az engedély nélküli utcai árusítást az 1940-es évek végén a politikusok „illegális közterület-foglalásnak” minősítették, arról azonban nem szólt a hatalmi narratíva, hogy mi lehetett az oka az árusok sikerének.
Milyen apa volt Móricz Zsigmond? Hogyan becézte Kádár Jánost a felesége? Miért lehet átok, ha valaki nagyon hasonlít az apjára? Fényképek és visszaemlékezések segítségével jártunk utána, hogy milyenek voltak híres magyar művészek és politikusok a hétköznapokban, házastársuk és gyerekeik körében.
A nagyvárosok lakói a huszadik században is szívesen sportoltak és játszottak a friss levegőn, függetlenül attól, hogy tél volt-e vagy nyár, gazdagok voltak-e vagy szegények. Mutatjuk.
Szilencium, indiántábor, munkásmozgalmi múzeum, vigyázzban álló egyenruhás kiskamaszok és fényképezőgépet próbálgató intézetis gyerekek. Heti Fortepan.
Ha a legelső fénykép valami csoda folytán színes lett volna, akkor a kutya sem kínlódott volna évtizedekig, hogy feltalálja a fekete-fehéret.
Ma már szinte elképzelhetetlen, hol mindenhol volt lehetőség rágyújtani a 20. század legnagyobb részében, ami természeten a korabeli fényképeken is visszaköszön.
Groteszk utcai jelenetek Kereki Sándor 50 év után publikált pillanatképein.
Erre használják a látvány- és díszlettervezők a Fortepan képeit.
Veres Viktor kiderítette, hogy kik, mikor és hogyan oldották ki azt a bombát, amely tavaly decemberben került elő a Kvassay-híd közelében.
Amikor a szappangyári dolgozók nyilaitól vonyított a dollárfarkú imperialista fenevad: kőbányai munkaverseny és lencsevégre kapott proletariátus Keveházi János képein.
Hamisítatlan huszadik századi történet az ország legmagasabb, állandóan lakott pontjáról, ahol az 1930-as évek luxusberuházását az 1950-es évekre szemrebbenés nélkül tette magáévá az új rendszer.
Kezdetleges módszerek és szegényes mintakészlet jellemezte az 1980-as évek tetoválókultúráját, amely leginkább a börtönökben virágzott.
Amikor Fellini Édes élet című filmjében az Anita Ekberg által játszott színésznő, Sylvia megérkezik a római repülőtérre, több tucat fotóriporter,
Karácsony előtt arra kértük az olvasókat, hogy segítsenek nekünk: 15 helyről mutattunk 17 olyan fényképet, amelynek nem ismertük a helyszínét vagy a történetét. Örömmel jelenthetjük, hogy mostantól tízzel kevesebb az olyan Fortepan-fotók száma, amelyekről semmit nem tudunk.
Tavaly 20 ezer kép került fel az oldalra, a szerkesztők ezekből próbálták kiválasztani a legjobbakat.
A „nem fogja kitalálni, mi történt” kezdetű, kattintásvadász címeket mindannyian ismerjük. Ezúttal azonban nagyon is bízunk abban, hogy az olvasó ki fogja találni, hogy mi történt. Vagy éppen hol. Ugyanis mi nem tudjuk.
