forradalom

Máig le van tagadva a magyar politika és a magyar irodalom plebejus vonala – mondja Spiró György, aki Táncsics Mihály életén keresztül vizsgálta a forradalmat, megtorlást, polgárosodást, no meg a „magyar hülyeség” kialakulását és máig tartó diadalútját. Interjú.

Gömbös Gyula fasiszta miniszterelnök unokahúga, a csinos, sokszor ledér és meglehetősen anyagias Gömbös Sarolta tettei néhol túlmutattak azon, hogy a Horthy-korszak elitjéből származó, háromgyerekes anya megpróbál túlélni a kommunista diktatúrában Magyarországon.

Az 1848-ban és 1849-ben magyar követként tevékenykedő Splényi Lajost a szabadságharcban betöltött szerepe miatt halálra ítélték, mégsem ismerjük a nevét. Pedig a török emigrációban nincstelen dervissé és a kannabisz önjelölt prófétájává váló, a hasis és Isten kapcsolatáról még egy könyvet is író huszárkapitány története annyira tragikus, hogy kiválóan fel lehetne rá építeni egy nemzeti érzelmű drogprevenciós programot.

A haza elidegeníthetetlen jogának gondoljuk a szólás, a sajtó szabadságát. Azért gondoljuk így, mert kizárólag ennek köszönhetően férhet el benne minden hazafi igazsága.

Március 15. alkalmából az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc olyan hőseit és mártírjait gyűjtöttük csokorba, akiknek a legtöbben csak a nevüket ismerik a róluk elnevezett utcák és terek tábláiról, ám a sorsukat, történetüket nem.

Orbán Viktor beszéde előtt kérdeztük a gyülekezőket arról, hogy mit gondolnak a kormányfő politikai igazgatójának elhíresült gondolatairól.

A nemzeti gyásznap alkalmából egy különleges forradalmár, Lebstück Mária történetét idézzük fel: az 1848 Jean d'Arcjaként is emlegetett fiatal nő magát férfinak kiadva több nagy hőstettet is végrehajtott. Bár fél évszázaddal a halála után egy operett is készült róla, az 1892-ben elhunyt Mária főhadnagynak roppant méltatlan sors jutott.