Az amerikai alkonzul közbenjárásával, titokban vettek fel egy lemezt Budapesten 1956-ban. Az akkori közreműködők csütörtökön a követség rendezvényén találkoztak.
1956
"Nem értünk egyet azokkal, akik az elmúlt napok eseményeit sommásan ellenforradalmi, fasiszta puccskísérletnek minősítik." Nagy Imre 1956. október 28-án fogalmazott így először.
Huszonhat évvel a rendszerváltás és a pártfőtitkár halála után még mindig szorít a kádári nosztalgia. Lázár János most gyilkosnak nevezte. Jöhet a démonizálás.
Az amerikai külügy hazánkkal foglalkozó része, akiknek hatása van a magyar-amerikai kapcsolatok alakulására, mind távol maradtak a kormány szervezte megemlékezéstől, amit a múlt héten tartottak Washingtonban.
Ezért a miniszterelnök nem veheti a szájára 1956 nevét.
Facebook-oldalán néhány nap alatt 200 ezren hallgatták meg a dalt.
Cinikus magyarázatokkal legyintette le magáról az orosz diplomácia a felelősséget azért, hogy az orosz köztévében elég fura nézőpontból közelítették meg az '56-os felkelést.
De így is megsértette a párt alapszabályát.
A Kommerszantban megszólaló politológus szerint következetesen játsszák ki a „színes forradalom”-kártyát minden Moszkva-ellenes fellépéssel szemben.
Hét évvel a forradalom leverése után, 1963-ban amnesztiarendelet lépett életbe Magyarországon, ám ez közel sem jelentette azt, hogy minden politikai elítéltet szabadon engedtek.
Képek percre pontosan hatvan évvel a forradalom legvéresebb eseménye után.
Az orosz állami tévé nemrég arról értekezett, hogy a nyugati titkosszolgálatok miatt tört ki az 1956-os forradalom. A külügy lépett.
Csorba Emánuel hatvanéves fotói kivételes módon színesben mutatják meg 1956 októberének utolsó napjait.
A legvalószínűbb, hogy Ivan Alekszandrovics Szerov, a KGB elnöke személyesen adta ki a parancsot: "Sztreljaty!", azaz "Lőni!". A Kossuth téri tömeggyilkosság után megszólal Nagy Imre és Kádár János is.
Ha meg kellene nevezni a miniszterelnök szuperképességét, akkor az lenne, hogy önvédelemre képesnek tűnő, de valójában visszaütni képtelen ellenségeket talál. Az EU például nem tud vele mit kezdeni.
A magyar 1956 azt üzeni a 21. századnak, hogy a népakaraton nyugvó állami szuverenitásokból sem a népakarat, sem az állam, sem annak szuverenitása nem vonható ki.
Az 50-es években a fővárosban hódított a perzsavásár, ahol beazonosíthatatlan eredetű, nem túl jó minőségű, de minden igénytelen ötletet kielégítő termékeket beszerezhettek a városiak.
Az ünnepi ülés délelőtt 10 órakor a nemzeti és a történelmi zászlók bevonulásával, valamint a Himnusszal kezdődik, majd Kövér László házelnök mond beszédet.
MSZP-s politikus is megszólalt a műsorban.
Mert fütyülték, a kormányfő beszédét és nem a Himnuszt. Pont úgy, mint az MTK stadionavatóján. Ha a füttytől nem hallotta Orbánt, most elolvashatja, felkerült a honlapjára.
Baranyi László, a Família Kft nagypapája vasárnap a Jobbik rendezvényén lépett fel, de azt mondja, nem politizál, neki csak 1956 fontos.
A Fidesz frakcióvezetője a Népszabadság megszűnéséről azt mondta, az a napilap nem tudott tudósítani, amelyik a forradalom vérbe fojtásával született.
A magyar kormány a forradalom másnapján is reakciós támadásról beszélt, a szovjet tankok nem tudtak "rendet tenni".
Nekünk, mai harmincasoknak, akik megúsztuk a diktatúra horrorját, meg kell dolgoznunk érte, ha meg akarjuk érteni ’56-ot. Itt van néhány ötlet a hogyanra.
