Ha belegondolok, szánalmas az egész történet
– ezzel a felütéssel indít Sarma Melngailis, A vegán szökevény című Netflix-doku főszereplője. Művelt és szofisztikált, a kisugárzása magabiztos, a megjelenése pedig már-már címlapokra kívánkozik. Mindennek ismeretében nehéz megmondani róla, hogy nagyon csúnyán bedőlt egy szélhámosnak. Márpedig ez történt, igen kacifántos úton-módon, a sztorit a Netflix négy részen keresztül boncolgatja flashbackeken, interjúkon keresztül, bírósági papírok felmutatásával. Melngailis nevét egy időben jól ismerte az amerikai sajtó: New York-i vegán étterme megelőzte a korát, sikerességét pedig jól mutatja, hogy A-listás hollywoodi sztárok tömege fordult meg nála. Simán előfordult, hogy Owen Wilson mezítláb besétált az utcáról, vett egy gyümölcslevet, majd azzal a svunggal ki is ment – és ez csak egy szokásos nap volt a helyen.
A vegán királynő
Sarma Melngailis közgazdásznak tanult, innen egyenes út vezetett egy befektetési céghez. Ám kicsit sem találta a helyét abban a közegben, míg kollégai tőzsdézéssel foglalkoztak szabadidejükben, ő szakácskönyveket lapozgatott. Rövid időn belül otthagyta a helyet, beiratkozott egy neves főzőiskolába, ott tanulta meg a szakma alapjait. Vegán életmódját szerette volna egy étteremben megmutatni a nagyközönségnek, így Matthew Kenney sztárséffel és Jeffrey Chodorow vállalkozóval megnyitották a Pure Food and Wine nevű vegán éttermet, ahol fine dining ételeket kínáltak, és roppant felkapott hely lett belőle. Alec Baldwin például napi szinten oda járt, de Tom Brady és Gisele Bündchen is állandó vendégnek számítottak, miképp Bill Clinton is.
Baldwin ráadásul nemcsak a kiváló ételek miatt, hanem Melngailis miatt is be-betévedt az étterembe. Az akkor épp szingli színész rajongott a nőért, akinek folyton arról mesélt, nagyon szeretné, ha lenne valaki nagyon fontos az életében – épp rá célozgatva. Erre Melngailis azt tanácsolta neki, fogadjon örökbe egy kutyát, még hirdetéseket is küldözgetett neki, ezzel határozottan elutasítva Baldwin közeledését. De a sztori két szempontból is jól végződött: a linkkeresésben Melngailis rábukkant Leonra, egy kölyök bulldogra, akit örökbe fogadott, Baldwin pedig pont ebben az étteremben ismerte meg későbbi feleségét, Hilaria Baldwint.
Melngailisnek szívügye volt az étterem, háttérbe szorította a magánéletét, mindent megtett azért, hogy sikeresek legyenek. Saját lakásában rendezett be egy irodát, ahol a munkatársai dolgozhattak az étterem papírügyein, imázsának kialakításán. Már akkor, 2004-ben az aktív Facebook-jelenlétet erőltette (maga a platform is ekkor indult), kiadott saját szakácskönyveket, Japántól kezdve az Egyesült-Királyságig mindenhonnan érkeztek az ajánlatok, merre terjeszkedjen tovább a Pure Food and Wine.
A halhatatlanságot ígérő „titkosügynök”
Shane Fox – ezt a nevet fedezte fel a Twitteren Melngailis 2011-ben, egy napszemüveges férfit ábrázoló profilkép mellett. A posztjait humorosnak találta, és mivel Alec Baldwinnak is üzengetett a platformon, a nő azt hitte, egy befolyásos, jó humorú férfival ismerkedett meg a cseten. Úgy döntöttek, találkoznak; Fox megérkezett a nő étterméhez, de már itt kiderült, hogy amit az online térben mutatott a férfi, közel sem felelt meg a valóságnak – nagydarab volt, a munkájáról semmit nem beszélt, éjjel drónfelvételeket nézett, és olyanokat mesélt, hogy:
Miattam alhattok biztonságban éjjel.
Egy Ethan Hunt-szerű figura rajzolódott ki Melngailis és az étterem stábja előtt Foxról, aki ugyanakkor közel sem volt olyan tisztességes ember, mint Tom Cruise karaktere a Mission: Impossible-filmekben. Mint később kiderült, ült már börtönben, a valódi neve pedig Anthony Strangis. A nő nem igazán akart tudomást venni erről, és bár kollégái kérdőre vonták, miért nem kérdez többet a férfi múltjáról, ő elhessegette ezeket a gondolatokat – nem volt kérdés, szerelmes lett, de sokkal inkább az ígéretekbe, amiket Strangis tett neki.
Innentől kezdődően Strangis komolyabb pénzösszegeket kért a nőtől, mondván „nagyon fontos dologra” kell a több ezer dollár, de erről nem beszélhet. Jogosan merülhet fel a nézőkben, olvasókban, Sarma Melngailis jómódú étteremvezetőként miért nem fogott gyanút. Vélhetően azért, mert Strangis gazdag üzletembernek adta ki magát, aki Tiffany-ékszerboltba vitte barátnőjét gyűrűket nézegetni, illetve New York legmenőbb helyeire ültek be vacsorázni és koktélozni. Hiába tűnik a dokumentumfilmből egyértelműnek, a valóságban mégsem volt racionális a gyanú, hogy valami nem stimmel a férfi körül.
Olyannyira nem, hogy még össze is házasodtak.
Melngailis később ezt úgy magyarázta, az étterem termelt bizonyos adósságot, amit hitelfizetés helyett úgy akartak megoldani, hogy férjétől kapja meg a pénzt adómentesen.
Strangis kontrollja furcsa méreteket kezdett ölteni: e-mailen keresztül bemutatta feleségét egy informatikusnak, akit Willnek nevezett. Azt állította, ő lesz az, aki vigyáz majd mindkettejük pénzére. Ehhez azonban szüksége volt a nő fiókjaira, bankszámlaszámára és minden olyan jelszóra, amely hivatalos ügyek intézéséhez szükséges.
Az adatok birtokában kiadhatta magát Sarma Melngailisnek, leveleket írt nagy cégeknek, komoly háttérmunkát folytatott felesége nevében. Strangis azt is pontosan tudta, hogy feleségének Leon nevű kutyája a legfontosabb, így arról kezdett neki beszélni, az eb az övé volt az előző életében, eleve több életet is leélt már. Spirituális irányba tolódtak a beszélgetéseik.
Mindig apró szőke embernek nevezett, ezzel arra utalt, hogy ő nem ember, ő valami más, valami több az embereknél. Én pedig csak egy mezei ember vagyok, akit ő választott és most szinte hálásnak kéne lennem
– mondja a dokumentumfilmben Melngailis, akinek férje azt is megígérte, „ha követi az útját, őt és a kutyáját is halhatatlanná teszi”. És a nő tényleg elhitte, hogy Strangis nem ember. A férfi ezt a hiszékenységet úgy használta ki, hogy folyamatosan tesztekről, felsőbb hatalmakról beszélt, a sokat emlegetett „út” végét pedig úgy lehetett volna elérni, ha Melngailis bebizonyítja, az anyagiak egyáltalán nem érdeklik. Ehhez arra volt szükség, hogy folyamatosan pénzt utalt az akkor egyre gyakrabban eltünedező Strangisnek.
A vegán étterem dolgozói eközben azt gyanították, a férfivel valami mégsem stimmel: volt erre alapjuk, ugyanis Strangis beleszólt a hely működésébe, terjeszkedésről beszélt, sajátjaként kezelte a brandet, mintha bármilyen köze lett volna hozzá azon túl, hogy a felesége a vezető.
Indiana Jones-beszéd és húsruha
A kedvedért vagyok kövér. Emiatt a baromság miatt… már alig várom, hogy lefogyjak, tiszta nyomasztó. Szükségem van egy rögzített húsruhára
– mesélte feleségének Strangis egy telefonbeszélgetés során, mikor elmagyarázta, miért hízott 150 kilósra. A húsruha alatt nem Lady Gaga szettjére kell gondolni, amit a 2010-es MTV-gálán viselt. Strangis a kifejezés alatt egy olyan fizikai testre utalt, amit csak azért vett fel, hogy megjelenhessen a földi emberek előtt (ahogy például a horrorfilmekben egy démon megszáll egy embert). Ez illeszkedett abba mesébe, amivel traktálta feleségét, nevezetesen: ő nem ember, hanem annál több, a hízása pedig csupán az univerzum különös húzása.
Mint kiderült Melngailistől, férje állandóan az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című Spielberg-film egyik jelenetét idézgette neki. Azt, mikor a régészprofesszornak egy láthatatlan hídra kell rálépnie, amit csak akkor fog meglátni, ha valóban hisz benne. Strangis ugyanezt kérte feleségétől: hogy higgyen abban, az út végére fognak érni, ha megtesz neki mindent, amit kér – ezek a kérések pedig rendszeresen utalásokban végződtek.
Melngailis úgy fogalmazott, nem mert szólni a családjának, mikor már érezte, hogy eléggé átverés szaga van a dolognak, mert attól félt, azonnal elmegyógyintézetbe zárják, ha ez kiderül.
Ehelyett kiderült, hogy a férfinak van egy exfelesége és egy gyereke is, akiket elhagyott, mivel szerencsejáték-függő lett. Strangis mentális állapota meglehetősen labilis volt a múltban, árulta el korábbi hitvese. Neki ugyanis azt állította, tengerészgyalogos volt, egy rokona ötmillió dollárt hagyott rá, gyerekük születése után pedig arról elmélkedett, milyen módon lehet megölni úgy egy csecsemőt, hogy az ki se derüljön.
Strangis úgynevezett „kozmikus állóképességi teszteket” is csináltatott Melngailisszel: elküldte őt Rómába teljesen egyedül, az utazásra pedig úgy hivatkozott, ez lesz „a végső próbatétel”, melyen ha a nő átmegy, varázslatos világba érkezik meg. Ott korlátlan gazdagság, halhatatlanság várja majd. Állítása szerint ide a bírák, a család vagy „ők” fogják a nőt elvezetni – jelentsen ez bármit is. A dokumentumfilmnek ebből a részéből derült ki, hogy miközben Melngailis egy hetet Rómában töltött elszigetelve, Strangis besétált az éttermébe, egy értekezleten elmondta, ő fogja megvenni a helyet, miközben Rómából is pénzt küldetett magának.
Gyakorlatilag minden olyan embertől elszeparálta a feleségét, aki hatni tudott volna rá. Egészen döbbenetes hangfelvételeket játszanak le a négy epizód során, amiket Melngailis rögzített. Azért mentette ezeket, mert Strangis is ilyen módszerekhez folyamodott (ő exkatona mivoltára hivatkozott, szerinte ez a fajta rendszerezés mindennapos a katonáknál). A férfi kommunikációjából kirajzolódik a dokumentumfilm alatt, hogy teljes kontroll alatt tartotta feleségét, gyakorlatilag átmosta az agyát a halhatatlanság ígéretével, miközben azt ismételgette, ő semmire nem kényszerítette, mindent magától csinált a nő.
Fizetésképtelenség, Bonnie és Clyde útra kel
Sok idő nem kellett ahhoz, hogy Melngailis minden pénzt kiszipolyozzon az egyébként jól működő étterméből. A hely becsődölt, az alkalmazottakat nem volt miből fizetni, így három hónapra bezártak. Ekkor már többször is tüntettek a dolgozók az étterem előtt, amiről a sajtó előszeretettel beszámolt.
Furcsa, hogy hányszor szembesültem Anthony hazugságaival. Valahogy minél messzebbre kerülsz, annál jobban eltorzul a nézőpontod. És annál inkább el akarod hinni, amit mond, mert az alternatíva túl fájdalmas. És így csapdába esel.
Strangis felvetette, újranyithatnák a helyet, ha befektetőktől pénzt kérnek: miután Melngailist szerette a New York-i elit, különböző üzletemberektől, cégektől közel 850 ezer dollárt szedett össze az újranyitásra. Ezt az összeget persze vissza is kellett volna fizetni. Csakhogy férje azt kérte, inkább kezdjenek el utazgatni Európában, a kölcsön törlesztésére később is lesz idejük. Mire hónapok múlva előkerültek, a pénz ismét elfogyott, a dolgozókat nem tudták fizetni, a befektetők pedig jogosan követelőzni kezdtek. Bonnie és Clyde módjára elszöktek és álnéven utazgattak Amerika-szerte. Eközben a férfi Melngailis anyjával e-mailezgetett, akitől még 400 ezer dollárt kicsalt, mondván, lányának kell a pénz.
Körözést adott ki ellenük a rendőrség, mivel a befektetők semmilyen formában nem tudták felvenni velük a kapcsolatot. Az amerikai bulvársajtó nagy szerencséjére szalagcím-kompatibilis módon bukott le a páros: Strangis a saját nevén rendelt pizzát a hotelbe, ahol éltek, a kártyáját így mérték be. Akkor csaptak le rájuk, mikor a vegán és egyébként csontsovánnyá fogyott Melngailis és férje négysajtos pizzát majszolgattak (Melngailis állítja, ő nem evett ebből, sőt még csak egy szobában sem tartózkodtak).
Amikor letartóztatták őket, a házaspárt 24 rendbeli lopás, csalás és adóbűncselekmény vádjával állították elő. Az előzetesben ülve az apja arról kérdezgette Sarma Melngailist, hogy drogozott-e, netán annak hatására tette, amit tett. A nő azt mondta: bárcsak úgy lett volna, mert nem tud magyarázatot adni a tetteire. 15 év letöltendőt javasolt nekik a bíróság, végül a férfi egy évet, Melngailis 3,5 hónapot ült, hiszen vádalkut kötöttek.
Megéri négy órát szánni erre?
Tény, hogy még rutinos dokumentumfilm-nézőknek is érdekfeszítő A vegán szökevény, amely nem akarja szájbarágósan megmagyarázni, hogy a láthatóan manipulált Melngailis hogyan vált csalás áldozatává. Ehelyett a tények szakszerű ábrázolására törekedtek a készítők, tették ezt szakértők, barátok, családtagok bevonásával. Kétségtelenül zavaró, hogy a négy epizód alatt sokat ugrálnak az időben, amit nehéz követni, és arra sem kapunk igazán magyarázatot, hogy a notórius hazudozó Anthony Strangisszel mi történt a börtön óta. Az első epizód végén megtudjuk, hogy nem akart részt venni a munkálatokban, ami meglátszik a végeredményen: jó lett volna konkrétabban is megtudni, mivel hálózta be a nőt ennyire, illetve ő maga mennyire hitt azokban a természetfeletti dolgokban, amelyekről beszélt.
Az amerikai New York Post azt írja, Melngailis jelenleg Harlemben él a kutyájával, Leonnal. Továbbra sem halhatatlanok, cserébe egy podcastműsort vezet saját Instagramján. Az étteremvezetéssel totálisan felhagyott, bár ha volna rá lehetősége, egyszer még próbára tenné magát.
Ha lenne valami varázslatos lehetőség, hogy ugyanazt az éttermet ugyanazon a helyen nyissuk meg, egy pillanat alatt megtenném. Azt hiszem, New York visszafogadna.
Saját blogján rámutatott, a Netflixre és egyéb platformokra készülő dokumentumfilmek szereplői nem kapnak fizetséget azért, hogy a történetüket feldolgozzák, ám az ő esetében kivételt tettek a gyártók. Ez amiatt volt, mert a nő a kapott összeget arra szánta, hogy minden tartozást visszafizethessen volt alkalmazottainak.
A dokumentumfilmre kapott internetes reakciók vegyesek voltak: akadtak, akik áldozathibáztatásba fogtak, mások a bocsánatkérést hiányolták a nő részéről: „Nehéz volt látni, hogy az emberek úgy reagálnak, ahogy. Úgy érzem, hogy több empátia jó lenne” – mondta a premiert követően Ryann Fraser producer.
Chris Smith rendező dokumentumfilmje ugyanakkor azért annyira megkapó, mert semmilyen ítéletet nem mond a főszereplőről. A nézőkre bízza annak eldöntését, mekkora felelőssége van abban valakinek, ha egy szélhámos áldozata lesz.
