A feleségemmel két éve házasodtunk össze, a gondom az, hogy sosem jött ki jól a családommal, de ez mostanra elviselhetetlen problémává nőtte ki magát. Sem a testvéremmel, sem az édesanyámmal nem jönnek ki jól, állandóak a szurkálódások, viták, és rendszeresen belerángatnak. A feleségem elvárja, hogy kiálljak mellette, de a családom is elvárja, és már belefáradtam ebbe, hogy két tűz között állok. Egy ideje azon gondolkodom, hogy ha gyerekünk lesz, ezek a viták még durvábbak lesznek és én nem akarok ebben élni. Fontolgatom a válást, mivel a veszekedéseink hatással vannak a hétköznapjainkra és a szexre is. Nem akarom úgy élni az életem, hogy folyton vitáznom kell, nyugalmat szeretnék.
Az olvasói levelet Imrétől kaptuk, akinek mi adtuk a nevet, hogy történetét a közvetlen közelében élők ne ismerjék fel. A menyek és anyósok közötti kapcsolat nem mindig jó, de az, ha valaki menyként szinte az egész családdal nem jön ki, ritka.
Mit lehet tenni?
Röviden a válasz: családterápia a megoldás, az összes érintett bevonásával. Ez a helyzet ugyanis nem fog változni, akkor sem, ha olvasónk új partnert keres magának, és akkor sem, ha esetleg a felesége miatt megszakítaná minden kapcsolatát a családjával. Érthető, és teljesen normális folyamat, hogy a két tűz került fél egyre távolabb kerül a közös jövőképtől, a boldog, kiegyensúlyozott, harmonikus házasságtól. Ahhoz, hogy ezeket ne kelljen megélnie, két fontos ténynek kellene megtörténnie: a család részéről az elengedésnek, a feleség részéről pedig a megértésnek. Olvasónknak, és mindenkinek, aki hasonló helyzetben van, azt kellene megértenie, miért viselkednek a szerettei úgy ahogyan, és mi az alapja a gyakori konfliktusoknak, akár a nevetségesnek tűnő dolgokban is.
Az anyósnak, a családtagoknak nehéz folyamat elengedni a már felnőtt gyereket, és nem beleszólni az életükbe. Fel kell fogniuk, hogy a felnőtt élettel együttjár az is, hogy a gyereküknek saját döntései vannak, és nem fogja már kikérni a családtagok véleményét – ehhez ott a társa. Ez igen nehéz érzés az anyáknak, ez az, amit a feleségeknek, meny-jelölteknek fontos átlátniuk. Nem azért harcolnak, nem azért utálkoznak, mert a feleséggel van ténylegesen bajuk, hanem mert ezt a lelki viaskodást nehezen élik meg, nem mernek sírni, nem tudnak erről beszélni. Ez a folyamat a társadalmunkban kicsit tabu téma, pedig kellene erről beszélni, hiszen sok-sok nő átesik ezen, amikor kirepülnek a gyerekek a szülői házból és az első komoly, felnőtt szerelmi kapcsolat elindul a gyerekeik életében. Ez egyfajta depresszióval is együttjár, úgy hívják, üres fészek szindróma.
Ha ezzel az érzéssel szembenéznének, máris észrevennék, hogy a vitákkal elindították mindkét oldalon azt, hogy a férfi távolodni kezd érzelmileg. Mivel a család adott, és az stabil, biztonságos (jó esetben), régóta tartó kötelék, szemben a házasság két évével, így egyértelmű, logikus érzés, hogy olvasónk fontolgatja a válást. Ezen természetsen a gyerek érkezése sem fog változtatni, sőt. Azonban gondoljuk végig, ha valóban meglépi a válást, mennyi az esélye annak, hogy a következő partnerrel a család jobban kijön majd. Voltak-e olyan viták, amikben esetleg a feleségnek volt igaza? Ha a családtagok maguk is vitákat szítanak, akkor ez újra és újra megismétlődhet. Ezért is lenne jobb megoldás a családterápia, minden szereplővel együtt, ez egy olyan út lenne, ami mindenki viselkedését formálná.
A feleség viselkedésére is térjünk ki egy picit, hiszen akár ő is lehet a harcok okozója. Elképzelhető, hogy olyan családból pottyant a házasságba, ahol problémák voltak, lehetséges, hogy az ő kötődési mintája valahol sérült. Ha így van, akkor egy új családban, ahol érzi a vesztét, arra törekszik, hogy átvegye az irányítást, hogy biztonságban érezze magát lelkileg. Ez is érthető folyamat, nem fogadják el őt úgy, ahogyan várta, ezért belekezd a csatába, csakhogy neki legyen mindig igaza. Eleve minden olyan vita, ami arról szól, hogy kinek van igaza, felesleges és idegőrlő. Ehelyett a kedvesség, a simulékonyság célravezetőbb lehet, az ehhez szükséges viselkedésmintát meg lehet tanulni terápián.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
