Pénteken végleg kialudtak a reflektorfények a kőbányai konzervgyárban, ahol a Brad Pitt főszereplésével készülő World War Z-t záró nagy csatajelenetet forgatták. Bár a filmet szigorú biztonsági intézkedések közepette vették fel, sikerült szóra bírnunk egy statisztát, aki elmesélte, milyen volt egy hónapon át együtt játszani a világhírű színésszel, mennyiért húzott szakadt gúnyát és irtotta a nyomukban csaholó zombikat a kiégett autók és több százezerért átfestett villamosok között.
Joe (interjúalanyunk nevét biztonsága érdekében megváltoztattuk) az interneten találta a hirdetést, melyben szereplőket kerestek a Brad Pitt nevével fémjelzett alkotásba. Mikor meglátta a több száz méteres sort a Tímár utcánál, majdnem sarkon fordult, végül mégis úgy döntött, előre somfordál, és első között tölti ki az adatlapot. Mivel sem táncos, sem kaszkadőr múlttal nem rendelkezett, az orosz katonák csapatába került.
„Körülbelül nyolcszázan jutottunk be a forgatásra, rengeteg hajléktalant is beválogattak. Karakteresebb arcuk volt, ami miatt előnyt élveztek a szervezőknél, és természetesen nekik is jól jött a dolog, hiszen pénzt kaptak és napi háromszori étkezést. Minden egyes belépéskor megmotoztak minket, ellenőrizték, hogy van-e nálunk bármilyen szúró-vágó eszköz, vagy fényképezőgép. A telefonokat is ki kellett kapcsolni, valamint elénk tettek egy papírt, amin az állt, hogy soha, senkinek nem nyilatkozunk a forgatásról. Ezután beöltöztettek minket, megkaptuk a napi koszmennyiséget az arcunkra a sminkesektől és kikötötték, hogy mostantól nem borotválkozhatunk. A filmben a szerepünk mindösszesen annyi volt, hogy meneküljünk és harcoljunk. A zombiknak annyival volt bonyolultabb a feladatuk, hogy élethűen elő kellett adniuk a karakterüket, ezért is lehettek csak profi táncosok vagy kaszkadőrök. Nekik viszont a hajukat is leborotválták, a lányokét is, természetesen plusz juttatásért. Körülbelül 50-en lehettek összesen, a többi élőhalottat digitális utómunka során varázsolták oda” – meséli Joe, aki – csak úgy, mint a többi statiszta – napi hétezer forintot tehetett zsebre a 12 órás zombi-kaszabolásért. Minden egyes túlóráért pedig további 700 forint ütötte a markát.
A konzervgyár épülete
„Napi 12-15 órákat forgattunk. Volt olyan jelenet, ami mindössze kétperces, de több óráig tartott, míg felvettük. Brad Pitt is végig ott volt velünk, előfordult, hogy alig pár méterre álltam a háta mögött. Iszonyúan vékony, alig lehet 60 kiló, a cigaretta pedig szinte állandóan a szájában lógott. Két dublőre volt, de nem akkora a hasonlóság, mint gondolnánk. Közelről bárki felismeri, melyikük az igazi világsztár. Főhősünk egyébként nem mutatkozott a statiszták között, amikor nem forgatott, a lakóbuszában ült, és csak akkor jött ki, ha szóltak neki, hogy kezdődik a felvétel. Senki nem mert odamenni hozzá lepacsizni, főleg miután a rendezők felhívták a figyelmünket, hogy ne is próbálkozzunk ilyennel, mert nem ezért vagyunk itt. Ha valaki mégis megpróbálta volna, azonnal kipenderítik. Angelina Jolie egyszer sem jelent meg a konzervgyárban, legalábbis én nem láttam, Pitt anyukája azonban egyszer kilátogatott.”
Joe azt meséli, mikor az első, titokban készült képek napvilágot láttak a napilapok címlapjain, nem sokat váratott magára a retorzió. Sokaknak elvették a telefonját, átnézték az elmentett képeit, és ha valakinél találtak olyan felvételeket, amelyek a forgatásról készültek, azonnal elküldték. Ő is csak az utolsó héten – miután pontosan kifigyelte, hogyan és mikor kattinthat biztonságosan – tudott képeket készíteni, a többi statiszta háta mögé bújva.
„Ami számomra rendkívül különös volt, hogy Marc Forster rendező alig szólt bele a munkálatokba, szinte semmit nem csinált. Az asszisztensei és az operatőr emberei irányították végig a csapatot. Ők döntöttek többek között a fegyverekről is, például azokról, melyeket néhány héttel ezelőtt foglalt le a magyar terrorelhárítás. Ezek Angliából hozatott, éles lőszerek voltak, a katonák kezében lettek volna, a statisztáknál pedig csak addig, amíg a közeli jeleneteket fel nem veszik, és csak az első sorban állóknál. Egyébként pedig nálunk, túlélőknél átalakított, műanyag fegyverek, kaszák, kalapácsok és fejszék voltak” – árulja el Joe, akinek bár ez volt az első statiszta szereplése, nem lehetett rá panasz: csak egymaga több száz zombit küldött a másvilágra.
Az elkobzott fegyverek
Fotó: MTI / Kallos Bea
A moszkvai helyszínül szolgáló konzervgyár területét kétfajta műhóval borították be: az egyik hab, a másik égetett papír, az szállt a levegőben. Ezenkívül tankok, repülőgép- és autóroncsok szolgáltak díszletként, valamint pár méregdrágán átfestett villamos.
„Régi sárga villamosokat festettek át szürkéskékre, majd mosták le a forgatások után és adták vissza a BKV-nak eredeti formájukban. Volt olyan munkájuk, – ezt maguk a festők mesélték – ahol mindezért napi 170 ezer forintot kaptak. Nem meglepő ezek után, hogy maga a forgatás napi több száz milliójába került a World War Z készítőinek. Ebben benne van a bérleti díjon át a statiszták fizetésén keresztül a szereplők hidegcsomagja is”- részletezi informátorunk.
Mivel a háború éjszaka zajlott, a statiszták munkanapjai délután négytől kb. másnap reggel hatig tartottak. Ilyenkor ellátást is kaptak: eleinte kétfajta menü közül választhattak, majd ez egyre csökkent, mellette szendvicset és gyümölcsöt is kaptak, hajnal és reggel felé pedig kakaót. Teát, kávét és vizet elvileg korlátlanul fogyaszthattak.
Rendőrök és biztonsági őrök felügyelnek a forgatáson
„Maga az élmény felejthetetlen. Örülök, hogy ott lehettem, örök emlék marad, de az is hozzátartozik, hogy baromi fárasztó volt, és nem könnyű hozzászokni, hogy tárgyként kezelik az embert. A fizetést még nem kaptuk meg, elvileg a héten lehet felvenni. Bízom benne, hogy ez nem volt az utolsó szereplésem” – mondja minden idők legsikeresebb magyar zombigyilkosa, aki könnyen lehet, hogy januárban már Bruce Willis oldalán harcol a rosszfiúk ellen.
