Az a szép a Bajnokok Ligája küzdelmeiben, hogy a játék úgy általánosságban ezen a szinten sokkal tisztább, mint mondjuk – ne menjünk messzire – a magyar bajnokságban. Az ember nézi a mérkőzést és tízből kilenc alkalommal eltalálja, mikor, melyik szabálytalanságért húz elő a játékvezető lapot a zsebéből és melynél nem, mikor ítél büntetőt, mikor nem.
Persze a lassítások után gyakran akadnak viták, de általában elmondható;
- a sporik nem mérlegelnek, hogy első, vagy harmadik szabálytalansága volt-e az illetőnek,
- nem nézik az órát, hogy első, vagy utolsó percben történt,
- nem különböztetik meg, ezért nem is engedhet meg többet magának az öreg, vagy sztárjátékos, mint a fiatal,
– amikor nem a labda megszerzése a cél, hanem a játék megállítása, azonnal röpül a sárga. Hovatovább Kassai Viktor ezért is vezet másképp kint, mint itthon.
A szerda esti Bayern München – Real Madrid (1-2) BL-elődöntőn azonban a holland Björn Kuipers borította a fenti állítást.
Mindjárt a mérkőzés elején egy, a Real-Juve negyeddöntőt eldöntő Benatia tizenegyeshez kísértetiesen hasonló szituáció felett hunyt szemet. Íme az egyik, ahol a Realnak befújták a 93. percben a továbbjutást eldöntő büntetőt:
A Bayern München számára már nem.
Aztán ott volt Lewandowski lerántása, amely után szintén elmaradt a síp, mintha mi sem történt volna:
A szerdai elődöntőn ezeken a példákon kívül is akadt számon kérhető dolog német részről. A Real játékosok majd kétszer annyi szabálytalankodtak, mint a bajorok – 14/8 -, mégis sárga lapok terén furcsa mód a németek nyertek 2-1-re. Emlékezetes módon a meccs első negyedében Cristiano Ronaldo, akinek nagyon nem ment a játék, szabálytalanságot mímelve fejest ugrott a gyepbe, Kuipers helyesen továbbot intett, de a szimulálásért ilyen esetben szinte kötelezően járó sárga lap azonban elmaradt.
Ezekért az esetekért mondják egyesek azt, hogy a Real Madrid mindenkivel szemben előnyt élvez. Csak azt tudnánk, miért?
