Az NB1 utolsó három fordulója előtt egyetlen dolog biztos: a Gyirmót kiesett az élvonalból. Ám az előző évaddal ellentétben egyelőre megtippelni is nehéz, ki lesz a bajnok, a kiesés réme meg a fél mezőnyt nyomasztja.
Nézzük hátulról visszafelé.
11., MTK – 35 pont: az állandóság mintaképe
A kék-fehér klub vezetősége a téli edzőváltáskor nem nagy nevekben gondolkodott, hanem alulról építkezett. A tíz éve az agárdi akadémián dolgozó, a klubfilozófiát jól ismerő Tamási Zsolttal a kiszámíthatóságra szavazott.
Az MTK őszi, 35 százalékos teljesítménye a tavasszal 45 százalékosra javult. A Sándor Károly Akadémiáról kikerülő játékosok ugyan nem ütik meg a nemzetközi elit középszintjét, de tény: a pályán tökéletesen látni, mit is takar az MTK-filozófia. A hétvégi örökrangadón is így volt ez, hiszen amikor a labda hozzájuk került, nem vagdalkoztak, hanem szépen, a földön építették fel támadásaikat (1-3). Vagyis önbizalommal és az edzői elképzeléseknek megfelelően tették a dolgukat, még annak ellenére is, hogy a két csapat játékosállománya közti minőségkülönbség kidomborodott az első félidőben.
Hiába a jelenlegi kieső hely, Torghelle Sándoréknak feltehetőleg pont az állandóság lesz elég ahhoz, hogy a következő évadot is a legmagasabb szinten kezdjék.
10., Mezőkövesd – 35 pont: nem minden a pénz
Ha az MTK-nál tudatosságról beszéltünk, a Mezőkövesdnél erről biztosan nem fogunk. A klub elnöke, Tállai András államtitkár az elmúlt öt esztendőben hiába terelt két milliárd forintnyi TAO-támogatást városa csapatához, ha az egyesülete vezetői részéről nincs meg a minimálisan szükséges futballismeret, úgy fabatkát sem ér az egész.
A klub a 2016/17-es bajnokságot Pintér Attilával kezdte, papíron éppen annyi légióssal, amennyit alkalmazni lehet – héttel. Az ex szövetségi kapitány rutinos edzőként folyamatos igazolásokkal kialakította azt a játékoskeretet, amit alkalmasnak ítélt az általa preferált, “védekezz és kontrázz!” futballhoz és ahhoz, hogy a története során másodjára vele feljutó borsodi kiscsapat megvesse a lábát az NB1-ben.
Az már a magyar futball abnormalitása, hogy Pintér az élvonalban szereplő, stabil, jövőképpel rendelkező, önmaga munkájának köszönhetően relatíve sikeres csapattól, egy év után az NB II-be igazolt vissza vezetőedzőnek. Mindenesetre a védekező futballt játszó kövesdi csapat padjáról Pintér ment és az abszolút támadó futballt valló Tomiszlav Szivics érkezett a helyére.
Mára már tisztán látható, hogy a vezetők ezzel a döntésükkel összezavarták a defenzív futballra, kontrajátékra kialakított játékosállományt, amely tavasszal 27 százalékos mutatójával már csak árnyéka korábbi önmagának.
Szivicset tíz forduló után menesztette a klubvezetés. Helyére egy szlovákiai magyar, Radványi Miklós és egy újabb futballfilozófia érkezett. Az új edző a rohanást, a sebességet, az ütközést, az iramot, vagyis a klasszikus – számunkra sokszor eszetlennek tűnő – szlovák futballstílust képviseli.
A döntéshozók az újabb váltást négy fordulóval a bajnokság zárása előtt lépték meg. Ez jelzi a szakmai koncepció teljes hiányát. Rossz döntés rosszat követ. Rossz döntés volt menet közben elengedni Pintért, rossz döntés volt helyére Szivicset kinevezni. A borsodiaknak kell talán legjobban félniük a kieséstől, mivel a Honvéd elleni 5-1-es hétvégi hazai zakó azt sejteti, a Radványi-féle szlovák iskola sem hoz megváltást.
9., DVTK – 35 pont: szerencsés találkozás
A DVTK esete bravúrnak látszik. A klub a 2016/17-es szezonra a felkészülést Egervári Sándorral kezdte el, de a szakember meg sem várta a bajnoki rajtot, már június végén, a magyar-belga Eb-nyolcaddöntő szünetében lemondott. Egervárit Horváth Ferenc váltotta, egy megalkuvást nem tűrő, hazai pályán félelmetes Diósgyőr vízióját vázolta fel, ami oly „sikeres” lett, hogy a tavaszra a kiesés szélére sodródott. A hírek szerint mindkét szakembernek a “nem első osztályú játékoskerettel” volt problémája.
A vezetőségnél tavasszal a 23. forduló után telt be a pohár. A válogatott meccsek miatti szünet elején Horváth helyére jött Bódog Tamás, aki a télen Elek Ákossal és Bognár Istvánnal távozásával tovább gyengülő játékosállománynak három hét alatt leoktatott új, német stílusú játékfelfogással szorgos pontgyűjtésbe kezdett.
Mindebből tisztán látható, hogy egy csapathoz, ha szakmailag jól nyúlnak, úgy ugrásszerű lehet a játékminőség javulása. Igaz, azt is le kell szögeznünk: Bódog kiválasztásával nagyon jót húzott a klubvezetés.
8., DVSC – 37 pont: egyre kevésbé tanácstalan csapat
Szintén a kiesés ellen harcol a DVSC csapata, amelynél majd mindenki edzőt szeretne meneszteni, miközben Leonel Pontes együttese a fejlődési trendet figyelembe véve felfelé tart.
Ősszel a Loki 31 százalékos mutatót produkált az 5. fordulóban beszálló portugál edzővel, ami a téli felkészülés után 52 százalékos hatékonyságra nőtt. Ráadásul miközben a Nagyerdőben a kiesés ellen harcolnak, pozitív lett a tavaszi gólkülönbség (25-18) is. A portugál edzővel még hullámzó ugyan a Loki teljesítménye, de az őszi gólképtelenség már múltté és a csapat játéka is egyre kevésbé tanácstalan. Ezért a legkevesebb félnivalója a DVSC-nek van.
Konklúzió
Fenti összefoglalóból látható, nem minden a pénz (Mezőkövesd), sokkal többet számít a klubtradíció (MTK), a hagyomány megléte és klubtörténelem ismerete, ami alapjaiban kellene befolyásolja, meghatározza az adott egyesület stratégiai, szakmai döntéseit.
Természetesen a Gyirmót mellett a felsorolt négyes valamennyi tagja – sőt, matematikailag még az Újpest és a Paks is – kieshet és bent is maradhat az NB1-ben a május 27-én esedékes utolsó forduló után, de a tendencia leginkább a Mezőkövesd kiesését sejteti.
