A jobb karodon van egy tetoválás, amely szerint „Amíg nem adod fel, legyőzhetetlen vagy.” Ez mit jelent számodra és hogyan született meg?
Rengeteg műtétem volt a pályafutásom során – legalábbis egy sportoló életében a hét operáció rengetegnek számít –, de még sohasem adtam fel. Pedig elég komoly operációk is voltak, egy gerinc- és hat térdműtét, ebből kettő keresztszalag és négy meniszkusz. Emiatt született meg.
Hogy jött össze ennyi térdsérülés?
Leragadt a talpam, mikor támadtam a beállóst. Ez a borítás arra van, hogy ne csússzon, a cipőket is így alakítják ki. De amint van egy kis vax a pályán, leragad a lábad. Mennél tovább, de nem tudsz, és közben elmegy a térded. Nyilván próbálom a testemet karbantartani edzéssel, étkezéssel, regenerációval, így tudok tenni a megelőzésért.
Sohasem villan be, hogy úristen, nehogy megint megsérüljek?
Már nem foglalkozom vele. Ha azzal foglalkoznék, hogy előfordulhat, akkor meg is történne. De elég erős a szalag, amivel pótolták, erősebb, mint az eredeti.
Bár hangsúlyoztad, hogy nem ilyen típus vagy, de azért volt olyan pillanat, amikor azt érezted, feladod?
A gerincműtét előtt mondtam azt, hogy ez most már sok.
Életemben nem fájt még úgy semmi, egy hónapon át nem bírtam kiegyenesedni.
Azt a műtétet nagyon vártam, és ahogy megvolt, és fel tudtam egyenesedni, nem is volt kérdés, hogy visszatérek a pályára.
Családod hogyan viseli a veled történteket? Akár a sok sérülést, akár a népszerűségedet.
A sérüléseket a szüleim nagyon megszenvedik. Mintha egy darabot kitépnének a szívükből, amikor látják, hogy a fiukat betolják a műtőbe. De támogatnak mindenben, nekik az a legfontosabb, hogy boldog legyek. A népszerűséggel nem foglalkozom, teljesen két lábbal a földön állok. A szüleim büszkék rám, de, ha nem lennék sikeres, akkor is az ő fiuk lennék.
Ez a népszerűség olyan, hogy megismernek az utcán, megszólítanak, megveregetik a vállad?
Tatabányán ez eddig is így volt, itt nagyon szeretnek a szurkolók. De én Tatán élek, és ma is megállítottak korán reggel kutyasétáltatás közben. Nagyon jólesik, ám nem pörgöm túl ezt a témát.
A sérüléseid leszámítva mikor voltál leginkább mélyponton?
Nagy csalódás volt, amikor 2013-ban először eligazoltam innen Tatabányáról, és az is, amikor 2022-ben nem kaptam a következő évre szerződést. Inkább érzelmi mélypont volt, a teljesítményemen ez nem látszódott.
Az idei Európa-bajnokságot és olimpia selejtezőt leszámítva mi számított eddig a csúcsnak?
Az Európa Liga-mérkőzések, és a 2016-os Európa-bajnokság, hogy a hazámat képviselhettem, az a csúcskategóriát képviselte nálam.
A március 17-i, Portugália elleni győzelemkor eszedbe jutott, hogy 2015. június 10-én éppen a portugálok ellen debütáltál a válogatottban?
Utána gondolkodtam, hogy eddig elég jól kijött a lépés a portugálok ellen. Mondtam is, hogy »na, megint sikerült«.
Arra vissza tudsz emlékezni, hogy mennyire dobott fel, amikor először, még Talant Dujsebajev kapitánysága idején meghívást kaptál a nemzeti csapatba?
Fiatalabb, szinte gyerekfejjel óriási boldogságot jelentett. Talant egy óriási edző, csak jót mondhatok róla. Nagyon szerettem az edzéseit.
Eddig Dujsebajev mellett Xavi Sabaténál és most Chema Rodrígueznél kerültél szóba. Ez égi jel vagy ennyire fekszel a spanyol stílusnak?
Nem is gondoltam bele, te vagy az első, aki ezt így említi. De nem hiszem, hogy azért lettem beválogatva, mert mindhárman spanyolok, bár erről inkább őket kellene megkérdezni.
Az elmúlt nyolc évben miért nem kerültél szóba a válogatottnál?
Voltak sérüléseim, jött a Covid, és hát a magyaroknak jó kapusaik vannak. Ha az edzők abban a pillanatban nem bennem látják a megoldást, akkor kikerül az ember. Nem fájt a kimaradás, de nyilván azért dolgozom, hogy ott legyek.
És amikor nem olvastam a nevem a keretben, akkor bennem nem sértődöttség vagy negatív kontextus fogalmazódott meg, sokkal inkább spannolt.
Annyira, hogy az utóbbi időben futómániás lettem, meccsek másnapján is elmegyek tíz kilométert futni. És mindenki mondja, milyen hülye vagyok, miért nem pihenek, de amikor a vége felé érzem, hogy mennyire fáj, akkor felrémlik: válogatott szeretnék lenni. Ezzel tudom pörgetni magam, hogy végigcsináljam.
Ez az akaraterő látszik rajtad meccs közben is, amikor végig koncentrálsz?
Egy időben észrevettem, hogy a mérkőzések utolsó tíz percére elfáradtam, és nem tudtam labdát fogni. Akkor megfogalmazódott bennem, hogy nem tehetem meg a csapattársakkal, hogy a meccs végére kipukkadok. Ezért kezdtem el azt a komoly futómunkát pluszban elvégezni, hogy az állóképességem jobb legyen. Szerintem látványosan fejlődtem fizikálisan, így szerencsére már hozzá tudok tenni a hajrában is.
Mindhárom olimpiai selejtezőn Mikler Roland kezdett, te csereként léptél pályára. Ez direkt volt így?
Mikler Roli a legtapasztaltabb és legsikeresebb aktív magyar kapus. Nem is kérdés, hogy az ő nevével kezdődjön a válogatott névsora. Az eredményei és a tudása abszolút arra predesztinálja, hogy ő kezdjen. Nem szoktam azzal foglalkozni, mikor kerülök pályára, az a lényeg, ha lehetőséghez jutok, akkor hozzá tudjak tenni a csapathoz.
Elég változatos volt az eddigi pályafutásod, állandóságot a Tatabánya mutat, ahová harmadszor tértél vissza. Miért mentél el többször is? Új kalandot kerestél?
Amikor először elmentem, még egy kis hülyegyerek voltam, ebbe nem mennék bele jobban, ha nem muszáj. 20 éves voltam, azt hittem, enyém a világ, szerencsére jókor, jó pofonokat kaptam. Akkoriban egy idősebb, rutinosabb kapus volt mellettem, azért is távoztam, hogy több játéklehetőséget kapjak. Másodszor már készen álltam arra, hogy visszatérjek, csakúgy, mint most, amikor azt gondolom, a helyemen vagyok.
Volt is olyan hely, ahol az általad említett „hülyegyerek” kapott egy pofont, ami észhez térítette?
Itt is megkaptam azáltal, hogy távoznom kellett Ceglédre. Aztán Sótonyi László keze alá kerültem Csurgóra, aki megmutatta mi is az a profi kézilabda, hogy kell viselkedni, és hogy kell élnie a mindennapjait az embernek ahhoz, hogy magasabb szintre juthasson. Tőle nagyon sokat tanultam mind szakmailag, mind emberileg.
Ki volt az az edződ, akire azt mondod, ilyen kívánsz mindenkinek?
Nem mondanék neveket, hiszen mindenkitől lehetett tanulni. Van, aki a szakmában erős, van, aki pedagógiai érzékben, de azt gondolom, még egy rossz edzőtől is lehet tanulni, de ilyen azért nem volt a pályafutásomban.
Bár a Löwenben jártál anno próbajátékon, a külföld megérintett valaha? Lennének lehetőségeid?
Nem csörgött még a telefonom, hogy szeretnének leigazolni valahol. Tatabányán még egyéves szerződésem van, így nem esem kétségbe, ha nem keresnek. Jól érzem magam itt, fejlődik a klub, nemzetközi kupában is játszik.
Persze, szeretnék még magasabb polcra kerülni, de nem vagyok elégedetlen a mostani helyzetemmel.
Olyan kézis vagy, aki sem Szegeden, sem Veszprémben nem játszott. Soha fel sem merült?
Nem foglalkoztam soha a Szegeddel és a Veszprémmel, mert ők Magyarországon annyira más világot képviselnek, más célokért hajtanak. Nekem a Tatabánya az etalon, és nem szoktam ábrándozgatni. Célorientált sportolóként úgy élem a mindennapjaim, hogy megnézem, ki a következő ellenfél, és arra készülök.
Hova juthat el a Tatabánya? Mert a cél csak az lehet, hogy megszorongassátok a két nagy ellenfelet még jobban.
Szeretnénk stabilizálni a teljesítményünket, és megtartani ezt a harmadik helyet. Itthon évről évre fejlődik a kézilabda, egyre nehezebb a dolgunk, de próbálunk olyan játékosokat igazolni, akikkel még magasabb szintet produkálhatunk. Jó ennek a részesévé válni.
Azt szokták mondani, aki kapusnak megy, kicsit flúgos. Te érzed ezt magadon?
Különösebb kabalám nincsen, csak azt szokták mondani, hogy túl sokat morgok. Magamban szoktam analizálni, egyből elemezni a teljesítményem. Különösebb stikkem nincsen, nem szoktam ilyen sallangokat felvenni.
Miért éppen kapus lettél?
Nagydarab, duci gyerekként focival kezdtem, de olyan ügyetlen voltam, hogy beállítottak kapuba, de ott sem voltam jó. Aztán elsős koromban – mivel nagyon béna voltam – kaptam az edzőtől egy videókazettát, és a keresztapám a házunk előtt lévő gödörben rugdosott nekem egész nyáron.
Volt, hogy eltörte a kezem reggel, de este még ott voltam a pályán, és bedagadva mentünk a balesetire. A keresztapám akkor 17 éves volt, mondtam neki, lőjön rendesen. Megérte…
Féltél-e valaha a kapuban?
Vannak olyan játékosok, akik csak fogják a labdát, oda se néznek, és ellövik valahova, azt sem tudják, hova. Őket nem szeretem, mert bármikor képesek fejen találni. Illetve amikor Bodó Ricsi ziccert lő, azért vetem magamra a kereszteket, hogy csak »lécci, ne lőjél fejbe!«
A szabályok elég jól védik a kapusokat, hiszen a fejenlövés kétperces kiállítást ér, ha a kapus mozdulatlan és úgy találják el, akkor egyből piros lap.
A szabály jó, sajnos vannak olyan kapusok, akik visszaélnek ezzel: bekamuzzák a fejlövést, közben a labda a válláról pattant oda. Így átesünk a ló túloldalára. De most már erre is figyelnek a bírók, levideózzák, és ha a kapus túljátszotta, akkor ő kap két percet. Ezzel, úgy gondolom, vissza is adtak a mezőnyjátékosoknak valamit. De most már nincs az, hogy szándékosan fejbe lövik a kapust, ebből adódóan megnőtt az alsóbb lövések százalékos aránya is.
Mennyire vagy ösztönös kapus?
Inkább készülős. Rengeteg kézilabdát nézek éjjel-nappal, olykor akár három eszközön is egyszerre. Plusz videózni szoktam sokat. Megkapom a kapusedzőktől a kivágott anyagokat játékosokra lebontva, komoly statisztikát, rajzokat, lőlapot készítek mindenkiről. Nekem ez olyan, mint másnak a cipőfűző bekötése. Automatizmusok vannak, annyira berögzült már, hogy tudom, ez a játékos ebből a pozícióból tízből nyolcszor a hosszút lövi. És akkor legyen az egy-két visszahúzott az övé, de nyolcszor jó helyre mozdulok. De attól, hogy tudom, mit fog lőni, az nem azt jelenti, hogy néha nem improvizálok. De próbálok tudatosan koordinálni mindent. Persze vannak olyan klasszisok, hogy hiába nézem meg, mit tudnak, ők a mérkőzésen teljesen mást választanak.
Pályafutásodban hova helyezed el a másfél héttel korábbi olimpiai selejtezőt?
Ez a csúcs.
A történtek után jó néhány nappal leülepedett már benned a dolog?
Már nem foglalkozom vele. A múlt hetet lezártuk, még adok pár interjút, és azt hiszem, le tudom zárni. Szeretnék a klubra koncentrálni. Persze, óriási boldogság, a legnagyobb dolog, de nem tenne jót a hétköznapi életemnek, ha benne maradnék ebben az állapotban, mert nem tudnék teljesíteni a klubban. Ezt nem engedhetem meg magamnak.
Akkor várod már kicsit, hogy lecsengjen ez az őrület, ami most körülvesz téged és a válogatottat? Vagy inkább maradjon, mert ez azt jelenti, hogy fent vagytok a hullámhegy tetején?
Várom a lecsengést. Nem ez a stílusú ember vagyok, nem voltam és nem is leszek olyan, aki ennyit szeretne szerepelni a médiában. Szeretem a nyugit magam körül, és most kicsit sok a vibrálás.
Természetesen jólesik, de most már jó lenne, ha koncentrálhatnék a munkára. Értem, hogy meg kell ezt lovagolni, mert óriási dolog, hogy 12 év után ott vagyunk az olimpián, és ez mekkora dolog a sportágunknak. De azért mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más.
Az olimpián a határ a csillagos ég, vagy azért két lábbal a földön kell maradni?
Erre akkor tudnék válaszolni, ha tudnám a sorsolást, ha látnám az ellenfeleinket. A francia, a dán és a svéd válogatott erősen a mezőny előtt jár, a többiek ellen a napi forma dönt. Az biztos, hogy mindenki ellen úgy megyünk fel, hogy győzni szeretnénk, ezt meg tudom ígérni.
