Sport

50 éves Radulovics Bojana, minden idők egyik legjobb kézilabdázója

Odd ANDERSEN / AFP
Odd ANDERSEN / AFP
Szabadkán született, de 1999 óta magyar állampolgár Radulovics Bojana, aki 2000-ben olimpiai, 2003-ban világbajnoki ezüstéremhez segítette a magyar női kézilabda-válogatottat. A kétszer is a világ legjobbjának választott kézilabdázó klubszinten szinte mindent elért, a bajnoki címet és a Magyar Kupa-elsőségek mellett nyert Bajnokok Ligáját és EHF-kupát is. A legendás klasszis csütörtökön ünnepli 50. születésnapját.

„1998 és 2006 között a magyar női kézilabda klub- és válogatott szinten is Európa legjobbjai között volt. De ott fel tudod sorolni a játékosokat. A maiakat tíz év múlva fel tudjuk? Ott egyéniségek voltak. Most nincsenek” – nyilatkozta a 24.hu-nak Zsiga Gyula, a Magyar Kézilabda Szövetség utánpótlás-fejlesztési igazgatója, akivel az interjú során megállapítottuk, nagyon ritkán születik olyan garnitúra, amelyben korszakos klasszisok szerepelnek.

Márpedig az a válogatott, amelyben évekig együtt szerepelhetett Siti Beáta, Farkas Ágnes, Németh Helga vagy Radulovics Bojana, egyértelműen sikerre ítéltetett.

Az 1973-as korosztály egyik nagy csillaga a szabadkai születésű Radulovics, aki csütörtökön ünnepli az 50. születésnapját.

A jobbátlövő Zomboron lett profi kézilabdázó, játszott a belgrádi Radnickiben – amellyel KEK-et nyert 1992-ben –, a délszláv háború kitörés után pedig Spanyolországba, Valenciába szerződött. Ott azonban súlyos térdsérülést szenvedett, és bizonytalanná vált számára a folytatás.

Csúcson a Dunaferr csapatával

„A háború miatt nem lehetett hazamenni játszani. Szörnyű volt átélni a bombázásokat, az áramszüneteket. Ami most megy a szomszédunkban, Ukrajnában, az is katasztrófa. Katona Sándor még Zomboron volt az edzőm, utána Zalaegerszegen dolgozott, ő hívott oda 1994-ben. A Caolában rögtön gólkirálynő lettem, és utána sorra jöttek a megkeresések. Édesapám volt a menedzserem, végül a Dunaferrt választottuk 1995-ben. Az is fontos szempont volt, hogy onnan nem volt nehéz hazajutni, mert gyakran honvágyam volt” – mondta az MTI-nek.

Arcanum.hu Zalai Hírlap, 1994. augusztus 3.

Dunaújvárosban számos sikert ért el: 1998-ban EHF-kupát, 1999-ben pedig Bajnokok Ligáját és európai Szuperkupát nyert többek között. A csapattal négyszeres magyar bajnok (1998, 1999, 2003, 2004) és ötszörös Magyar Kupa-győztes (1998, 1999, 2000, 2002, 2004) lett.

1999. november 3-án a dunaújvárosi polgármesteri hivatalban letette az állampolgársági esküt, igaz, akkor még úgy tűnt, másfél évet ki kell hagynia, és csak utána mutatkozhat be a válogatottban.

Arcanum.hu Nemzeti Sport, 1999. november 4.

Nagy sportdiplomáciai tárgyalássorozat indult, amelynek végén 2000. április 18-án, Lausanne-ban úgy döntött a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottsága, hogy Radulovics játszhat a magyar női kézilabda-válogatottban, és így Sydneyben, az olimpián a magyar csapatot erősítheti.

69 meccs, 463 gól

Az olimpián ellenállhatatlanul kézilabdázott, beválasztották az All Star-csapatba, és úgy tűnt, az első világversenyén aranyéremre vezeteti Mocsai Lajos csapatát. A fináléban aztán a dánok mínusz hatról nyertek, így Magyarország ezüstérmes lett.

Megváltoztatni nem lehet, és ez egy vissza nem térő esély volt, hogy olimpiai bajnokok legyünk

– mondta Radulovics.

A válogatott 2003-as horvátországi vb-n ismét második helyen zárt a válogatott – a franciák mínusz hétről nyerték hosszabbítás után a zágrábi döntőt –, itt gólkirálynő lett minden idők legjobb teljesítményével, 97 góllal.

A 2004-es athéni olimpián is a torna legeredményesebbje lett, abban az évben a hazai rendezésű Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett Kiss Szilárd vezetésével, és megint gólkirálynőként zárt.

Ezt követően búcsúzott a nemzeti csapattól, amelynek színeiben 2000 és 2004 között 69 mérkőzésen 463 gólt dobott, Magyarországon 2000-ben, míg a világ legjobbjának 2000-ben és 2003-ban is megválasztották.

Arcanum.hu Népszava, 2000. január 26.

Rá két évre eljött a váltás ideje, Dunaújvárosból Győrbe költözött, mert az ETO egyre meghatározóbb lett a hazai és az európai porondon. Görbicz Anita segített neki sokat a beilleszkedésben. A Dunaferr elleni bajnokin azonban Radulovics válla megsérült, és ekkor úgy érezte, hogy ideje visszavonulnia.

„Azért a második félidőben úgy is négy gólt dobtam, hogy öt centi leszakadt a vállizmomból” – jegyezte meg.

A gerince nem bírta

Visszaköltözött családjához Szabadkára, majd két év pihenőt követően – ahogy fogalmazott – reaktiválta magát. 2011 augusztusában orvosi tanácsra vonult vissza végleg,

„A gerincem már nem bírja. Fennáll a veszély, hogy ha rosszul esek, akkor olyan súlyos sérülésem lesz, hogy nem tudok többet lábra állni. Ezt nem kockáztathatom. Olyan vagyok, hogy ha pályára lépek, akkor száz százalékot szeretnék nyújtani. Ez már nem lehetséges” – mondta. Hozzátette, a gerinccsigolyái között nincs már elegendő zselés anyag, így a csigolyák egy erős behatásra összecsúszhatnak, és ettől a lába mozgásképtelenné válhat.

A helyi kézilabda-akadémia szakmai igazgatója lett, de az MTI-nek úgy nyilatkozott, az elmúlt években nem volt állása.

„Az olimpiai járadékomból és a korábban megtakarított pénzemből élek, és természetesen a családom is rengeteget segít” – nyilatkozta a legendás átlövő,

aki magyar színekben (válogatott és klubok) 300 mérkőzésen 2071-szer volt eredményes, ez 6,9-es meccsenkénti gólátlagot jelent.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik