A futballcipők történelme kicsit hasonlóan alakult a futball történelméhez. Eleinte kicsit esetlen volt, aztán teljesen profira fejlődött.
A 19. század végéig a focisták nem hordtak kifejezett futballcipőt. Egyszerűen munkásbakancsokban játszottak. Ezzel egy komoly probléma volt: a bakancsok nagy része acélbetétes volt, ami a munkavédelem szempontjából kifejezetten hasznos volt, de ha belerúgtak valakiben szerelés közben, könnyen lábtöréshez vezetett.
1891-ben hagyták jóvá azt a szabályt, hogy a futballra használt cipők talpán apró fémtüskéket helyezhessenek el, hogy ezekkel segítsék a tapadást. Mivel elsősorban Nagy-Britanniában volt ekkor népszerű a sport, ez sokat segített, mert az angol pályák híresen vizesek és csúszósak voltak. Az első ilyen futballcsizmák, ahogy nevezték őket, bőven boka fölé értek, és kifejezetten nehéz, a munkásbakancshoz hasonló bőrből készültek. Akár fél kilót is nyomhattak, ezért a játék sem volt tőle gyors.
A XX. század elején, 1910-től 1940-ig a világ futballrajongó része a háborúkkal volt elfoglalva, ezért a cipők se sokat változtak. Ekkor kezdett felfutni a Gola és a Valsport, mint népszerű futballcsizma-gyártók.
A boka fölé érő cipőkből külön erre gyártott, bokát szabadon hagyó, cserélhető stoplikkal szerelt cipőknek már egyértleműen nem a védelem, hanem a mozgás szabadsága volt a célja. Az első ilyen cipőt az Adidas készítette.
A hetvenes évekig viszont elsősorban fekete alapon fekete futballcipőkben játszottak a focisták, eddig kellett arra várni, hogy legalább minimálisan is megjelenjenek a színek a pályán. Az első fehér focicipőt például a Hummel találta ki, és Alan Ball viselte őket először egy jótékonysági meccsen 1970-ben.
A nyolcvanas években a cipők még bőrből készültek, de egyre könnyebbek és profibbak lettek. Olyan klasszikusok születtek meg ekkor, mind a Copa Mundial az Adidastól, vagy a Puma King.
A kilencvenes években kezdett el az a trend terjedni, hogy a nagy sportszergyártók fizetnek a játékosoknak azért, hogy az ő cipőiket hordják. Aztán az évtized közepén megjelent minden idők talán legnépszerűbb stoplisa, az Adidas Predator. De a Nike is ekkor kezdett el igazán befutni a Tiempo Premierrel.
A kétezres években még mindig az Adidas Predator volt a király, de a technológia már lehetővé tette, hogy lézerrel készített, személyre szabott stoplikat helyezzenek el a cipők egyre rugalmasabbá váló talpán.
Ez végül a kétezres évekre csúcsosodott ki a zokniszerű, tökéletesen lábra símuló, teljesen személyre szabott cipőkkel, amelyeknek a talpán szegecsek helyett már élszerű stoplik vannak.
Kiemelt kép:Juan Mabromat / AFP
