Horváth Bencét a héten azért fosztották meg a tavaly a racicei világbajnokságon, majd a plovdivi Európa-bajnokságon nyert 200 egyes ezüstérmeitől, mert szervezetében tavaly június 12-én, egy versenyen kívüli ellenőrzésen doppingszert, szintetikus EPO-t találtak.
Horváthot és Szomolányi Mátét ugyanis tavaly év végén a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) Fegyelmi Bizottsága felmentette egy korábbi, még a riói olimpia előtt indult ügyben. A két versenyző jogilag nem követett el doppingvétséget – a szervezetükben mért doppingszer mértéke nem haladta meg a megengedett szintet -, de szervezetükben megállapíthatóan atipikus szert, szintetikus növekedési hormont találtak – ezt erősítette meg az újabb vizsgálat is -, ezért bár kvalifikálták magukat, nem utazhattak az ötkarikás játékokra.
A két kajakos ügyvédek segítségével bizonygatta az igazát, 50 milliós perrel fenyegette meg a szövetséget, mondván jogszerűtlen volt az olimpiai indulástól való kizárás, de aztán elálltak a pertől, mert rájöttek, nincs igazuk, nem nyerhetnek.
Horváth most kirobbant újabb doppingesete azt bizonyítja, nem hatott a figyelmeztetés, sőt, a versenyző még az ellene folyó eljárás alatt is doppingolt, csak éppen más szert használt.
A kajakos természetesen nem ismerte el a szer használatát, de magyarázattal sem tudott szolgálni arra vonatkozóan, a szer hogyan került a szervezetébe.
Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping csoport vezetőjének erre az a válasza, hogy a vizsgálatok egyértelműen kimutatták a szer használatát, és mivel a szintetikus EPO jobbára intravénásan juthat be a szervezetbe, elképzelhetetlen, hogy véletlenül került bele a versenyző doppingmintájába.
Szóval furcsa ez az ügy, ami tényleg felvet egy-két kérdést. Például azt, tényleg nem lehet dopping nélkül az élvonalba jutni, hosszabb távon ott maradni? Horváth Bence esete, aki bár nem ismerte be tettét, mégis azt a választ sugallja, nem.
