„Olyan szerencsés vagyok, hogy miután abbahagytam a versenyszerű sportolást, választott szakmám, a gyerekgyógyászat által is kapcsolatban maradhattam maradhatok a sporttal. Munkám elődleges része meggyógyítani a beteg gyerekeket. Nem kevésbe fontos a megelőzés, tehát egészen pontosan az, hogy miképpen lehet megelőzni, elkerülni azt, hogy beteggé váljunk.
Mit is jelent ez? Pontosan azt, hogyan lehet olyan edzetté válni, hogy elkerüljenek a fertőzések, hogyan lehet úgy élni, hogy mindazokat a népegészségügyben is nagy gondot okozó krónikus betegségeket megelőzzük, amelyek akár vezető halálokként szerepelnek a statisztikákban.
Dr. Gyarmati Andrea (jobbra) édesanyjával, Székely Évával
Mit értek ez alatt pontosan?
– szív-és érrendszeri betegségek
– daganatos megbetegedések
– depresszió, túlsúly és ezek összes megnyomorító következményei.
Véleményem szerint egy közös nevező van: és ezt úgy hívják sport, kitágítva úgy mondanám, rendszeres tudatos mozgás. Olyan mozgás lett légyen az egyéni vagy csapatban űzött sport – amely hitem szerint a bölcsőtől a sírig része kell, kellene, hogy legyen a mindennapi életnek.
Élsportoló voltam. Sok mindent, majdnem mindent a sportnak köszönhetek.
Gyerekorvos vagyok, és kétségbe esve tapasztalom, milyen keveseknek fontos a rendszeres mozgás… Riadtan figyelem hogyan szaporodnak a mozgásszervi megbetegedések, milyen ütemben növekszik abnormálisan a gyerekek testsúlya, hogyan szigetelődnek el a valóságtól egy virtuális világ, a számítógép kedvéért.
Engedjék meg engedjétek meg, hogy minden papír és kutatási eredmény helyett elmondjak néhány olyan megélt megtapasztalt dolgot, ami reményeim szerint segít kedvet csinálni és egyre többeket hoz a mozgás a sport szerelmesei közé.
Az élet maga mozgás.
Sok mindent nem tudunk, de a változás mindannyiunk életében biztos.
A mozgás, a mozgásos cselekvés az emberi lét elemi élet megnyilvánulása.
A kiscsecsemő, a gyerek ismeretszerzése kezdettől fogva cselekvéshez kötött.
A pici gyerek megragadja a tárgyakat, és igyekszik minél gazdaságosabban célszerűbben cselekedni.
Mindez fejleszti a központi idegrendszert, fejleszti az izmokat, még akkor is, ha ez nem céltudatos gyakorlás. A céltudatos gyakorlást testedzésnek, sportnak nevezzük, ami igen jó hatású a gyerek egész fejlődésére. Bizonyított tény, hogy a rendszeres testedzés pozitív hatással van az értelmi – pszichológiai fejlődésre, az intelligenciára. Növekszik a szókincs, javul a megfigyelőképesség, és természetesen gyakorlással jelentősen javul a mozgás koordináció.
Csökken a manapság oly divatossá vált mozgásos nyugtalanság, az impulzivitás, növekszik viszont a figyelem, az állhatatosság.
A teljesítőképesség növekedése, azaz az elért eredmények hatására nő a gyerek önállósága, és ami nagyon fontos, egészséges önbizalomra tesz szert. Megismeri saját képességeit, azt a tényt, hogy a határok kitolhatók.
Tartozik a gyerek valahová. Tudom, élem, hogy mindannyian, akik gyereket vállaltunk a megélhetésért sokat dolgozunk. Megnyugtató, ha mindezen közben jó helyen jó közegben tudjuk, tudhatjuk gyerekeinket. Olyan helyen, ami sokáig, sokszor örökre védelmet nyújt alkohol, nikotin drog ellen is.
A gyerek megtanul küzdeni, és ezen belül megtanul győzni és veszíteni. Elismerni másik jobb teljesítményét. Megtanulja tisztelni az elvégzett munkát tisztelni a társait. Csapatsport esetén eljut odáig is, hogy adott esetben a csapat érdekét a saját egyéni érdeke elé képes helyezni.
Sportszeretetét családjából hozta, édesanyja, Székely Éva olimpiai bajnok úszó, édesapja Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó.
13 éves korában nyerte első országos bajnoki címét, a hetvenes évek elejére pedig a hazai úszósport egyik legeredményesebb versenyzőjévé vált. Huszonnyolcszor állhatott a dobogó legfelső fokára magyar bajnokságokon, 100 illetve 200 m-es pillangóúszásban és hátúszásban pedig számos hazai- és világrekorddal büszkélkedhet. Az 1972-es müncheni olimpián 100 méteres pillangóúszásban bronzérmet, 100 méteres hátúszásban pedig ezüstérmet szerzett.
Kiemelkedő sportteljesítményét mi sem mutatja jobban, minthogy 1982-ben Magyarország örökös úszóbajnoka címmel tüntették ki, a kilencvenes évek közepén pedig az Úszó Hírességek Csarnoka tagjává választották.
Gyarmati Andrea azonban nem csak sportolói pályafutása kapcsán vált ismertté, gyermekgyógyászati tevékenysége is széles rétegekhez jutott el.
Ha olyan szerencsés, mint én voltam megélhet győzelmeket, himnuszt és rengeteg szeretetet kaphat. Mindez nem tart nagyon sokáig, ha élsportban gondolkozunk. Sportágtól függően maximum 10-15 évről van szó.
Az élet azonban tovább tart, de a sport szeretete a mozgás igénye szerencsés esetben megmarad. Sportembernek lenni nem eredmény kérdése. Kevés szerencsés jut el az olimpiára, és ott a legjobbak közé.
De hitem szerint, ha beleszerettél a sportba, ez egy életre szóló szerelem.
Olyan szerelem, ami sose okoz csalódást. Olyan dolog, ami csak rajtad áll.
Tudom, kutatják, mondják boldogsághormon, én megéltem, és élem mind a mai napig. Tényleg örömet okoz.”
