Sport

Így korcsolyázik egy 88 éves

Kálnoki Kis Attila
Kálnoki Kis Attila

sportújságíró. 2012. 01. 04. 08:58

Pajor Kornél. Az egyetlen gyorskorcsolyázó világbajnokunk. Azt vallja: a sportot nem nézni kell, hanem csinálni. Interjú végén korcsolyázott egy jót.

Pajor Kornél 88 éves. 20 évet nyugodtan letagadhatna. Nézve harmonikus mozgását a jégen inkább 68-nak vélném, de abból is a jól karbantartottak közé sorolnám. Végülis a jég tartósít…

Kornél bá’ ugyanis fél életét a jégen töltötte – mindmáig ő az egyetlen magyar gyorskorcsolyázó, aki Magyarországnak szerzett világbajnoki aranyérmet. A hétvégén Budapesten rendezendő gyorskorcsolya-Európa-bajnokság szervezőinek meghívására hazajött Svédországból és a Városligeti Műjégpályán, egykori edzései újjávarázsolt helyszínén újra lábára húzta azt a bőrcipős korcsolyát, amellyel majd’ 63 évvel ezelőtt, 1949. február 20-án, Oslóban a dobogó tetejére állhatott. Századokon átívelő történet egy világbajnokról és az ő korcsolyájáról.

Pajor Kornél a Városligeti Műjégpályán egykor

– A világbajnokságot követően nem tért vissza Magyarországra. Miért?

– Két oka is van annak… Melyikkel is kezdjem? Tudja, 500 hold földet vettek el a családomtól… Édesapám 1949 áprilisában halt meg, és mivel én akkor már disszidensnek számítottam, az özvegyi nyugdíjat elvették édesanyámtól…

– Az akkori állami vezetésnek nagy presztízsveszteség lehetett, hogy győzelme után elhagyta a hazát. Nem próbálták hazacsábítani?

– Dehogynem. Még 1949 júniusában az alakulóban lévő aranycsapat Stokholmban játszott. Hegyi Gyula kísérte Puskásékat. Ő volt akkor az Országos Sporthivatal (OSH) elnöke, ő döntött életről-halálról, meg leginkább arról, ki utazhatott külföldre. Üzletet akart kötni velem.


– Milyet?

– Azt mondta, ha hazajövök, Rákosi elvtárs kitüntet, és kapok 40 ezer forint jutalmat. Nagy pénz volt az akkor. Én meg annyit kértem csupán, adják azt a 40 ezer forintot anyámnak, utazhassak és kapjak ösztöndíjat, hogy képzettebb mérnöke legyek a Népköztársaságnak. Megsértődött, azt mondta, nem alkuszik…

– Végül mégis mérnök lett.

– Négy éven voltam túl a Műszaki Egyetemen, kettőt jártam még Stockholmban és építészmérnök lettem.

– Miért éppen Svédország? Ott keresett is a korcsolyával?

– Dehogy, amatőrök voltunk. Mentem én a jég után. A kalandos disszidálás után a Castor nevű klubba kerültem. Hajnalban edzettem egy hokipályán – nem voltak ideálisak a feltételek. Edzősködtem is mellette. Két évet ki kellett hagynom, nemzeten kívüliként versenyezhettem csak az 1950-es eskilstunai vb-n, de ilyen felkészülés mellett nem lehetett eredményt elérni.A világszövetség főtitkára segített, meghívott Davosba. Ott remek pálya volt, no nem olyan, mint a budapesti, ez ma is egyedülálló. Az 1951-es világbajnokságon már harmadik lettem. Furcsa helyezet volt, mert a svájciak biztosították a feltételt ahhoz, hogy jól fussak a svédeknek.


Fotó: Berecz Valter

– Mióta korcsolyázik?

– 1941-től korcsolyáztam hivatalosan, de igazából 1942-ben tanultam egy osztrák tiszttől, bizonyos Karl Wazulektől, az 1935. évi Európa-bajnoktól.

– Mit keresett egy osztrák tiszt a Műjégpályán?

– Itt lakott fent (bökött a fejével felfelé – a szerk.) a Műjégpálya egyik szobájában, közvetlen az öltözők fölött. Az akkori szövetség szerződtette. Több trükkje is volt. Stopperrel mérte a köridőket, de az igazi újítása inkább abban rejlett, hogy új technikát tanított nekünk. Azt mondta: akkor holnaptól elkezdünk korcsolyázni! Hát, akkor eddig mit csináltunk – kérdeztük mi. Aztán kiderült, az addig használt technikával, ahogy hátrafelé toltuk a lábunkat, minden leérkezésnél koppant a korcsolya hegye, és nyomot hagyott a jégen. Ő tanított meg minket elfektetni és oldalra tolni, csúsztatni a pengét. Lényegében az én világcsúcsai igazolták azt a technikát, amit később a hollandusok fejlesztettek tökéjre.

– Már akkor is ezzel a korcsolyával gyakorolt, amit most is a kezében tart?

– Nem, ez akkor még nem volt meg, de ez is 63 éves, és ennek is meg van a maga története.

Pajor Kornél (Array)
Fotó: Berecz Valter

– Hihetetlen. Igen jó állapotban van, szinte új. Ez az, amiben világbajnoki címet nyert?

– Az hát, csak a pengét kellett egyszer kicserélni, mert az a sok élezéstől elkopott. Ezt a norvég szövetség elnökétől kaptam ajándékba még 1948-ban.

– Hogyhogy? Nem volt megfelelő korcsolyájuk?

– Minket először 1948-ban engedtek külföldre versenyezni. Egész jól mentünk. Amikor az első versenyen meglátta a lábamon a korcsolyámat, eltátotta a száját: Pajor, maga mivel korcsolyázik? Azonnal adott egy újat. A mai napig őrzöm.

– Mikor volt a lábán utoljára?

– Mikor, mikor? Két órával ezelőtt már csúsztam egyet. És most megyek megint..

… és Pajor Kornél a Városligeti Műjégpályán ma:

– Ma is rendszeresen korcsolyázik?

– Heti rendszerességgel.

És követi a gyorskorcsolya eseményeit? Ismeri a magyar versenyzőket?

– Nem nézek én tévében sportot. Tudja, a sport az már csak olyan, hogy nem nézni kell, hanem csinálni.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Speaker giving a talk on corporate Business Conference. Audience at the conference hall. Business and Entrepreneurship event.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.