Poszt ITT választás 2018
Hungary's Prime Minister Viktor Orban (C) arrives to attend an EU summit at which 27 European leaders are to approve opening the next phase of Brexit talks which will focus on future trade relations, on December 15, 2017 in Brussels. 
Plans for the reform of the eurozone will also be discussed following proposals by French President. / AFP PHOTO / ludovic MARIN

Balázs Péter: Európa a tét

24.hu
24.hu

2017. 12. 17. 11:00

Korábban a témában:

A parlamenti választások általában a jó kormányzás megerősítésére vagy a rosszul kormányzók leváltására kínálnak alkalmat. A rendszeresen ismétlődő politikai verseny előfeltétele a pártok sokszínűsége és az egyenlő feltételek.

A 2018 tavaszi magyarországi választásokkal rögtön itt kezdődik a probléma: egyetlen túlerős Góliát kívánna megmérkőzni sok Dáviddal egy hamis választási törvény alapján.

A Fidesz parlamenti többsége úgy ügyeskedett, hogy a módosított törvény mértéktelen előnyt kínál a legerősebbnek és a második fordulót is kiiktatta. A jelenlegi kormányzat már mindent begyűjtött a győzelemhez: tengernyi pénzt halmozott fel, főleg magánzsebekben, amelyek politikai parancsszóra készségesen megnyílnak, hogy az uralkodás folytatását segítsék. A média túlnyomó része közvetlen kormányzati ellenőrzés alá került. Az egypárti diktatúra állami kulcspozíciók sorát foglalta el: az ügyészség, a bíróságok, az Alkotmánybíróság, a Számvevőszék, a Nemzeti Bank és sok más intézmény már egy rugóra jár, és alkalmas politikai küldetés teljesítésére.

A túlnyomásos helyzetben az ellenzéki pártok politikai tájékozódása is torzult. Ahelyett, hogy a kormányzás csúcsát rohamoznák, egyesek a saját túlélésükért aggódnak. A legkisebb pártok megindultak a nagyobbak felé, elkezdődött a pártszerkezet koncentrálódása. Ez érthető, hiszen az ötszázalékos parlamenti küszöb kegyetlenül szelektál, ilyen belépési feltétel mellett nagyjából hat párt kerülhet be a törvényhozásba. Akinek nincs reménye arra, hogy ezt a magas küszöböt megugorja, az természetszerűleg keresi az esélyesebbek szövetségét. Erre több példát is láthattunk az elmúlt napokban.

Azok a középméretű erők viszont, amelyek parlamenti pozícióban reménykedhetnek, egyelőre távolodnak egymástól. Tovább színezik a saját portréjukat és próbálnak maximálisan különbözni a többiektől. A pártok egyéniségét fejezi ki saját miniszterelnök-jelöltek állítása, akiknek személye és hitvallása képviseli az adott pólus profilját.

A jobb sarokban Orbán Viktor és Vona Gábor vetélkedik az elsőségért, a balsarokban jelenleg a sokat próbált Gyurcsány Ferenc és a két ígéretes fiatal, Karácsony Gergely és Szél Bernadett vezette pártcsoportok tömörülnek. A két pólus egymás szavazói köreiben is próbálkozik. A végső mérkőzésre azonban mindkét oldalon csak egy fő kihívó marad, azután pedig Magyarországot a győztes csapat kormánya fogja irányítani. Ma még minden jel arra mutat, hogy az Orbán-Góliát túlereje győzhet, de a Dávidok is küzdenek és reménykednek.

Budapest, 2016. október 18.
Vona Gábor, a Jobbik elnöke érkezik megbeszélésre az alaptörvény módosításának ügyében Orbán Viktor miniszterelnökhöz a Parlamentben 2016. október 18-án.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Fotó: MTI/Máthé Zoltán

A politikai szerepek osztogatása, a folyamatosan változó felállás azonban elvonja a figyelmet a lényegről: tulajdonképpen merre tart Magyarország? Merre nyílik út a következő nemzedékek számára? Melyek a XXI. század igazi kihívásai és kockázatai?

A rendszerváltozás idején úgy tűnt: a nagy többség a nyugati felzárkózást akarja, mert arra vezet a jólét és az alkotó szabadság lehetőségének megnyíló, de meredek ösvénye. Akkor még kevesen tekintettek hátra vagy vágytak vissza a korábbi viszonyok közé. Tapasztalatból tudtuk, hogy a keleti lejtő szélesebb és könnyebben járható, de nem a magasabb minőség, a jobb élet és az átlátható viszonyok világába mutat.

Mi vitte mégis a hajdan harcosan Nyugat-barát Fidesz kései utódait arra, hogy a felzárkózás útján 2010-től megtorpanjanak, majd 2014-től éles hajtűkanyarral visszafelé induljanak? Hiszen a pálya nagy részét már megtettük, az alkalmazkodás nehéz feladatain túl voltunk.

Ráadásul a kormányzat közvetlenül élvezi az EU-tagság számos előnyét. A magyar gazdaságot elsősorban nyugati beruházások – az Audi, a Mercedes és mások – tartják lendületben, az export fő felvevő piaca a fizetőképes Európa, az itthon állástalan munkaerőt százezer szám szívja fel az EU. A kormányzó többség az uniós pénz jelentős részét hatalmi befolyással a saját köreinek osztja szét, és még az általa gyűlölt nyugati birodalmat támadó üzeneteit is egyenesen Brüsszelből, az ottani tanácskozások díszletei közül küldheti haza. A Fidesznek az a fő gondja, hogy a nyugati szövetségi rendszer átláthatóságot követel, és egyre rosszabbul tűri az előnyöket zsebre vágó és a normáit megtagadó magatartást. Ezt a kettős játékot nem lehet sokáig folytatni.

Orbán téved, ha azt hiszi, hogy a „kézitusáig” fokozott látványharcot elhúzhatja áprilisig, és ezzel lelkesítheti megmaradt szavazóit. Közben ugyanis Európában fontos döntések érlelődnek, amelyekbe Magyarország is bele tud és bele kell, hogy szóljon. Formálódik az EU jövője. Az angol kilépés miatt a legfejlettebb országok összezárnak, és a többieket is hívnák magukkal. Nem valamiféle „egyesült államokba”, mert annak nincs semmilyen realitása, de egy erős és együttműködő gazdasági övezetbe, amelynek centruma az euró, és amely az állampolgárok szabad mozgását is képes fenntartani és a külső migrációs nyomás okos kezelésével a nehezedő körülmények között megőrizni. Közben a háttérben megkezdődik a következő hétéves uniós költségvetés összegeinek és elosztási jogcímeinek vitája, ami számunkra is meghatározó lesz 2027-ig, vagyis több mint két következő kormányzati cikluson át.

A magyar politika színpadán eközben két előadás zajlik, mindkettő látványos, ám egyik sem a lényegről szól. A kormány ijesztő árnyképeket vetít a falra, amelyek a valóságban sokkal kisebbek, vagy nem is léteznek, és azokkal vívja gyermeteg csatáit. Az ellenzék szerepeket és reménybeli pozíciókat osztogat, miközben szétforgácsolja az erejét. Magyarországnak viszont valódi programra és higgadt vezetésre volna szüksége. Ismét válaszúthoz érkeztünk: hagyjuk magunkat letéríteni a nyugati útról és visszacsúszunk a bizonytalan perifériára, kiszámíthatatlan keleti partnerek karjai közé, vagy utolsó erőnkkel megkapaszkodunk a nyugati parton a magunk és gyermekeink jobb és biztosabb életéért.

A 2018-as választás nem kevesebbről szól, mint Magyarország európai jövőjéről. Ez az igazi tét, lehet választani!

A szerző korábbi EU-biztos, külügyminiszter

Fotó: AFP/ludovic Marin

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

View of the Cerro Azul, in the Serrania La Lindosa -which had been declared Protected Archaeological Site of Colombia last May- in the Amazonian jungle department of Guaviare, Colombia, on July 2, 2018. 
Both the Serranias of Chiribiquete and La Lindosa had been closed to outsiders for many years during the armed conflict and are now opening up to scientific research.  / AFP PHOTO / Diana Sanchez

Egy lépésre vagyunk az összeomlástól

Kommentek

Pusztazámor, 2012. május 24.
A Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központ lerakójának tetején ürít egy kukásautó. A Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt. kukásautói szállítják a Budapesten keletkezett szemét egy részét a telepre.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.