Darvasi: A férfi villamosa

Ismerjük jól a férfit. Középkorú. Van családja.

Szép család, igazi karriertörténettel, külföldi, sajnos holland meny, lehetne kazah vagy azeri, jobban mutatna, ráadásul protestáns is.

Az unoka három nyelven csicsereg, mert angolul is. Van ennek a férfinek nyaralója a Balaton partján, nem messze egy szépséges löszfaltól. Gyakran jár külföldre. Nem árulunk el titkot, szeretője is van. Az ilyen férfinek szokott lenni. Nem is az első. Volt olyan szerető, ami kölcsönös kellemességet hozott, ne becsüljük ezt alá, és volt olyan, aki fájdalmas, szenvedélyes, voltaképpen halálos szerelemmel járt.

Ez a férfi szereti és megbecsüli a művészetet. Nem téveszti össze a korai Kandinszkijt Miroval, nem csak megvette, olvasta is Esterházyt és Dragománt.

Tudja, kicsoda Eötvös Péter, látta Morcsányi Gézát Enyedi Ildikó filmjében fél kézzel gombolkozni. Tetszett neki. Mi magunk

láttuk, hogy egy pénztáros lány ránéz, picit eltátja a száját, majd amikor a férfi két kaukázusi kefirrel a kezében távozik, picit elemeli magát a nemzeti áruházlánc székének műbőr ülésétől, és sóhajt.

Ennek a férfinak, aki tehát nem átlagos magyar férfi, aki nem szenved szükséget, akit elkerültek a nagy fájdalommal járó tragédiák, akit elkerültek az aljas férfibetegségek, tehát egyelőre rendese  dobog a szíve, működik a prosztatája, illetve bölcs eredményeket produkál a mája. Van autója. Nem egy. Van motorkerékpárja. Van biciklije, pingpongasztala, dobfelszerelése, két gitárral, több szájharmonikával, és a zeneszoba sarkában áll egy bendzsó is. Van egy okos huskyja. Van neki pázsitja, szaunája, van neki kedvenc verse, van kalandja, realitása, élete, múltja, jelene, és jövője is lesz. És van villamosa is. Régi villamos. Hasonló, mint a lisszaboni villamos. Negyven éve csattogott a pesti, budai síneken, legyen, mondjuk, a hetvenes évek vége, kedves, nem föltétlenül tompa kor, nagy írók is bontogatják a szárnyaikat, nem csak az államadósság nő. Ezt a villamost látja a férfi. Ez a villamos jut az eszébe sokszor, hogyan fut ki a nagycsarnok elől Pest felé, a Tolbuchin, bocsánat, Vámház körúton. Ezen a villamoson sokan utaznak.

Köztük egy hosszú hajú, szőke lány, aki ennek a férfinak könnyű, világos csuklóval hirtelen integetni kezd.

A férfinak, aki akkor fiatal még, fogalma sincsen, ki a lány. Semmit sem tud róla. De a szíve szakad meg mindig, amikor eszébe jut. És egyre gyakrabban jut az eszébe.