Elkezdődött a tanév, és vele együtt jöttek a gondok. Mint azt korábban megírtuk, Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere előterjesztése alapján ősztől a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermekeken kívül a három vagy több gyermeket nevelő családoknak, valamint a tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermekek szüleinek sem kell fizetnie a bölcsődei és óvodai étkeztetésért. Emellett ingyenessé válik azoknak a két- és egygyerekes családoknak is, ahol az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a minimálbér nettó összegének 130 százalékát, vagyis jelenleg 89 408 forintot.
Fizess!
Egyedülálló anyaként – természetesen – a fentiek közül semelyik sem vonatkozik rám. Így, ahogy azt kell, jó előre, már augusztusban kifizettette velem a gimnázium az ebédet. A nagy kapkodásban nem néztem meg, pontosan hány napra fizetek, csak arra volt időm, hogy megörüljek, kevesebbe kerül, mint az általános iskolában. Ott havi 9600 forintért ehette a gyerek az ehetetlen ételt, itt viszont – gondoltam, a menzareform áldásos hatásának köszönhetően – jobb minőségben jut majd hozzá, csupán 6318 forintért.
Fotók: MTI
Ebéd helyett feketeleves
Első nap, készülődés közben figyelmeztettem a lányom, otthon ne hagyja az ebédjegyet, mert előző este felfaltunk mindent, így mire hazaér a suliból, biztosan éhes lesz. Akkor ért a meglepetés. Ugyanis kiderült, első héten nem jár ebéd. Kikerekedett a szemem a jegyek láttán. Mi az, hogy első héten csak azért, mert négynapos a hét, nem kap ebédet, ha egyszer igényeltem? Nem néztem, hogy csak 18 napra fizettem.
Persze, nem dől össze a világ, tudom. Kap szendvicset vagy péksütit, akad büfé is az iskolában, csak gondoltam, főtt étel sem árt. Dolgozó emberként, fél hat előtt esélyem sincs hazaérni, az utakon lévő felfordulás miatt, ami a felújításoknak köszönhető. Így mire vacsorát varázsolok az asztalra, hét óra is van. Még szerencse, hogy elkezdtem megtanítani főzni egyetlen porontyomat, így tojássütésben már otthonosan mozog. Fejlődő szervezetének viszont szüksége van tartalmas ebédre is, főleg a mindennapos testnevelés miatti állandó kalóriavesztés miatt.
De mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek az egyetlen étkezési lehetősége az óvodai vagy az iskolai napközi? Tulajdonképpen ezeket a gyerekeket az iskolai menza tartja életben. Arra gondoltam, talán a gimnázium sem tud mit kezdeni a menzareformmal, és még mindig azt számolgatják, miből hány gramm lehet az ételben. Kevesebb só és cukor, egészségesebb és drágább alapanyagok, jobb konyhatechnológiai megoldások szerepelnek az elvárások közt.
Aggódó szülőként megkérdeztem az iskolát. És akkor jött csak az igazi meglepetés. A válasz a következő volt: „Sajnálatosan az iskolánk elég kicsi. Kényszerűségből néhány terem időnként más funkciókat is betölt. Így van ez év elején az ebédlővel, amely a tankönyvosztás helyszíne. A hét végéig minden tankönyv kiosztásra kerül, így jövő héttől már ebédlőként tudjuk használni a helyiséget! Megértését köszönjük!”
Az iskola amúgy három emeletből áll. Igaz, ehhez képest az ebédlő meghökkentően kicsi. Viszont ez továbbra sem mentség arra, miért azt a helyiséget jelölték ki tankönyvosztásra, ahol a diákok meleg ebédjüket fogyaszthatnák el, főként, hogy tudták, napokig eltart majd a tankönyvmizéria.
