Annak idején a P6-tal indította el prémium termékcsaládját a Huawei, azóta pedig évente érkeznek az új modelek. Az idén tavasszal megjelent P9 mellé azonban érkezett egy “kistestvér” is, amely megfizethetőbb árkategóriában indul, ezért megnéztük, kell-e kompromisszumokat kötni, mennyire “lájtos” a P9 Lite. Szerencsére a teszt során az derült ki, hogy a csúcsközeli élmény nagyon is megmaradt, lájtosodás ide vagy oda.
Elegancia nem középfokon
A telefon külseje ránézésre egyszerre visszafogott és mégis mutatós. A középkategóriás árszint csak akkor derülhet ki, ha megkocogtatjuk a “gépházat”, amely műanyag, kinézetre, fogásra azonban teljesen minőségi. A hátlap mattított kialakítása nem gyűjti az ujjnyomokat, a főkamera egy csillogó, üveg-hatású csíkban található, ami feldobja az összefüggő felületet, alatta nem sokkal pedig a lekerekített szélű négyzetbe foglalt ujjlenyomat-olvasó található.
A széleken kissé gömbölyített profilú, fém díszcsík fut végig, amelyen jobb oldalon a kétállású hangerőgomb és a bekapcsológomb, bal oldalon a süllyesztett kártyafoglalat, felül az audio jack, alul pedig az USB aljzat és a lyuggatott hangszóró- és mikrofonrácsok láthatóak.
Az előlap üveghatású, a kijelző két szélén alig egy milliméteres kis kerettel, alatta a visszafogott Huawei logo, fölötte pedig a szelfikamera, a fénymérő szenzor és az értesítő LED kapott helyet.
Erő a burkolat alatt
Hardveresen a P9 Lite szintén a középkategóriánál erősebb szintet hoz. A Huawei saját fejlesztésű Kirin 650 rendszerchipje nyolc magot tartalmaz, ebből négy 2 GHz-es és négy 1,7 GHz-es osztozik meg a feladatokon. Értelemszerűen az alapszintű műveletek esetében csak a négy kisebb, ezáltal energiatakarékosabb mag dolgozik, és a játékoknál, izmosabb appoknál durrantja be a rendszer az erősebb processzormagokat. A munkát 2 gigabájtnyi rendszermemória segíti, a háttértár 16 gigabájtos, amelyet természetesen bővíthetünk akár 128 GB microSD kártyával is.
Az alap Android 6.0 fölé a Huawei saját EMUI 4.1 felülete került, amely már rég megszelídült az egykor túlszínezett, kissé csiricsáré megközelítés óta. Egy kifejezetten letisztult, elegáns vonalvezetésű, már-már minimalista elrendezés és ikonok segítik a navigációt, egy kifejezetten üzleti életre hangolt mobilnak is dícséretére válna ez a látványvilág.
Az alap Google appokon kívül kapunk egy Health nevű fitness és egészség alkalmazást, egy kifejezetten részletesen kezelhető rendszerdiagnosztikai és finomhangoló appot, valamint többek között zseblámpát, iránytűt, fájlkezelőt, noteszt és FM rádiót. A teljes felületet pedig könnyen testre szabhatjuk egy témaválasztó segítségével.
Sima ügy
Nem csak a telefon külső érintése, vagy épp az ikonok és a felhasználói felület kialakítása sima, hanem a működés is. A középkategóriánál is valamivel erősebb hardvert nem terheli túl az Android fölé faragott felület, a rendszer “pöccre” indul, és az alkalmazások is gyorsan reagálnak mindenre. A 3000 mAh kapacitású akku ráadásul kifejezetten jól bírta a kiképzést, az igen intenzíven igénybe vett tesztidőszak során is stabilan hozta a másfél napos üzemidőt.
Az 5,2 hüvelykes képátlójú, full HD kijelző kifejezetten szép képet ad, ráadásul az IPS technológia miatt a betekintési szögek is kiválóak, még a szélek felől nézve sem fakulnak a színek, vagy tompul a kontraszt. A nyári napfény persze becsillogott valamelyest, de erősre húzott manuális fényerővel (vagy bekapcsolva a fénymérő alapján használt automatikus módot) bőven élvezhető maradt a kép a szabadban is.
A hátoldalon elhelyezett ujllenyomat-olvasót beállítva a bejelentkezés is gyorsabb és biztonságosabb, tévedést, bizonytalankodást nem fedeztünk fel a biometrikus rendszer használata során. Ráadásul extra funkció, hogy az érintős szenzor használható fotók és videók készítésére, vagy akár az ébresztő leállítására is, de egyfajta mozgásérzékelőként a galériában is lapozhatunk a fotók között, ha ezen az érzékelőn húzzuk az ujjunkat.
Fotózásra is teljesen jól használható a P9 Lite: a hátoldali, 13 megapixeles, f/2,0 apertúrájú, dupla LED villanós kamera éles, kontrasztos képeket készít, a Sony IMX217 szenzoron alapuló rendszerrel készült fotók színgazdagsága is teljesen rendben van, ráadásul nagyon szélesek a beállítási lehetőségek is. A kijelzőn jobbra húzott ujjal hozzuk elő az előre beállítható módok közötti váltás lehetőségét, itt HDR-től időeltolásos (timelapse) sorozatfelvételeken át a profi üzemmódig tucatnál is több lehetőség közül választhatunk, míg jobbról balra húzva az ujjunkat még egy rakás kiegészítő funkciót állíthatunk be a geotaggeléstől a hangvezérlésen át a tárgykövető fókuszig. Videót másodpercenként 30 képkocka sebességgel, full HD felbontásban rögzíthetünk. A 8 megapixeles szelfikamera persze kevesebb manuális beállítást enged, viszont jár hozzá szoftvere “szépségszűrő” is, amit persze csak módjával érdemes használni, ha nem akarunk magunkból ufót csinálni.
Ennyiért verhetetlen
Bár egyébként is kifejezetten megnyerő képet mutatott a Huawei P9 Lite, ha mindezt összevetjük a 89 990 forintos ajánlott végfelhasználói árral, nyugodtan kijelenthető, hogy a manapság elérhető legjobb ár-érték arányú, felsőbb kategóriás készülék járt nálunk. A duál SIM üzemmódban is használható mobil természetesen kommunikál LTE hálózatokon (ilyenkor csak azt kell kiválasztanunk, a két SIM kártya közül melyik pörögjön rá a nagysebességű adatkommunikációra), az n szabványú WiFi mellett NFC és Bluetooth 4.1 is rendelkezésre áll.
Az átlagos használathoz bőven elegendő hardveres erő, az igényes külső és belső kialakítás, az ügyes és jól használható funkciók, valamint a kategóriájában végletekig lenyomott árcédula együtt maximálisan az ajánlott kategóriába helyezi a P9 Lite-ot, amelyet ráadásul ugyanolyan bátran villogtathat szelfiző fiatal, mint a telefonja minőségére igényes üzletember.
