Az ötszörös Oscar-jelölt Richard Linklater a BBC-nek mesélt róla, milyen nehezen szerzett támogatást legújabb, A bérgyilkos, aki nem is volt című filmjéhez, mert szerinte kimentek a divatból a felnőtteknek szóló történetek Hollywoodban.
A texasi származású filmrendező, aki többek között a 2003-as Rocksulival, a 2014-es Sráckorral, valamint az Ethan Hawke és Julie Delpy főszereplésével készült, Mielőtt-sorozattal vált ismertté, elmesélte, hogy annak ellenére, hogy a film végül kritikai és közönségsiker lett, eleinte nehéz volt felkelteni a hagyományos filmstúdiók érdeklődését – végül néhány amerikai mozis vetítés után a Netflixen lesz látható a film.
A bérgyilkos, aki nem is volt Glen Powell és Adria Arjona főszereplésével mesél el egy igaz történeten alapuló sztorit a professzorról, aki a houstoni rendőrséggel együttműködve bérgyilkosnak adja ki magát, majd beleszeret egyik potenciális ügyfelébe. Linklater, aki Glen Powellel közösen írta a forgatókönyvet, úgy fogalmaz, a „szenvedélyről” akartak filmet készíteni.
Előre szóltam, hogy lesz benne szex, és szenvedélyes lesz. Benne lesz a testi vágy, ami mindent mozgat
– mondta a rendező a BBC-nek. „Azt mondják, manapság már nincs szex a filmekben, de valójában már igazi »felnőttek« sincsenek a filmekben, hiszen a szexualitást a felnőttekkel azonosítjuk. Amikor 13 évesen filmeket néztem, nagyon izgalmasnak tűnt a felnőttek világa, azt gondoltam: »Alig várom, hogy eljussak oda!«. Nem csak a szex miatt, ezek a filmek felnőtt helyzetekről meséltek. Aztán egy ponton Hollywood az ellenkező irányba indult: mintha azt mondták volna, »mostantól olyan filmeket készítünk, ahol örökké 13 éves maradhatsz, kisgyerek lehetsz, kisgyerekes problémákkal«. A felnőtt élet komplexitása kiveszett a mainstream moziból.”
Powell, aki nemrég a Top Gun: Maverickben, majd Sydney Sweeney mellett az Imádlak utálniban tűnt fel, korábban háromszor dolgozott már együtt Linklaterrel, először tizenévesként a 2006-os Megetetett társadalom című filmben. Szerinte már nem igazán látni szenvedélyes kapcsolatokat a filmekben, a mostani közös filmben a rendezővel és Arjonával arra koncentráltak, hogy valami igazán szexit tudjanak mutatni. Bár intimitás-koordinátorral dolgoztak együtt, a filmben szereplő szexjelenetek saját beszélgetéseikből születtek:
Azt kérdeztük magunktól, »mi az, ami tényleg izgalmas a közönségünk számára? Mi az újdonság?« Annyira nagy volt a bizalom hármunk között, hogy nyíltan tudtunk beszélni ilyesmiről. Ekkorra már nagyon jól ismertük egymást. Nagyon őszinte beszélgetéseket folytattunk, a film összes jelenete ezekből született. Úgy gondolom, hogy úgy tudnak majd érzelmileg kapcsolódni ehhez a filmhez a nézők, ahogy már régóta nem tehették.
