A magyar repüléstörténet mára eltűnt épületeiről, illetve elfeledett történeteiről könyveket lehetne megtölteni, a legtöbbször azonban csak a valóban megtörtént események, illetve hosszabb-rövidebb időre tényleg megépült struktúrák kerülnek a figyelem középpontjába, a tervasztalon maradt álmokról azonban egyetlen szó sem esik.
Így van ez a hosszú álmodozást követően végül 1936-1937-ben, Bierbauer Virgil és Králik László közös munkájaként megvalósult budaörsi repülőtér esetében is, hiszen az anyagi okok miatt az első tervnél jóval letisztultabb, illetve egyszerűbb végeredmény az ország első nagy – rövid ideig még nemzetközi forgalmat is lebonyolító – repülőtereként előbb a menetrendszerűen közlekedő járatok, majd a sportrepülés fontos helye lett.
A Horthy Miklós kormányzó fia, Horthy István által átadott légikikötő nem sokáig maradt az ország elsőszámú reptere, hiszen a második világháború alatt már félkészen álló, épp ezért lebombázott ferihegyi repülőtér 1950-es átadásával a jelentősége azonnal töredékére csökkent.
Az elmúlt évtizedekben egyre aggasztóbb állapotúvá vált, az ezredforduló óta védettséget élvező épületek (ahol filmeket és sorozatokat is forgatnak) ma persze máshogyan is festhetnének, hiszen az iparügyi miniszter által kiírt, 1936 áprilisában lezárult tervpályázatra harmincöt pályaterv érkezett, többek közt olyan, a korban jól ismert tervezők munkaasztaláról, mint az első magyar olimpiai bajnokból építészzsenivé vált Hajós Alfréd (Körner Józseffel és Bánhidy Antallal), Weichinger Károly, a lenyűgöző életművet hátrahagyó Molnár Farkas, a hosszú időn át együttműködő Arvé Károly és Gerstenberger Ágost, a közösen induló, később naggyá vált Benkhard Ágost és Cserba Dezső, a Dunapark-házakat ugyanekkor párban jegyző Hofstätter Béla és Domány Ferenc, vitéz Irsy László, vagy épp Preisich Gábor és Vadász Mihály összeszokott kettőse.
A HÉV- és MÁV-vonalak csatlakozását is lehetővé tevő tervek egy része mára nyilvánvalóan elveszett, épp ezért is nagy hír, ha egy-egy tervlap, vagy látványterv felbukkan a műtárgypiacon. Most éppen ez történt: a Budapest Poster Gallery május 13-i árverésén 500 ezer forintos kikiáltási áron kalapács alá kerül Papp Vilmos pályaművének egy közepes méretű (37 x 62 cm) lapja. A terven – amely méltatást nyert csak, díjat, vagy megvételt végül nem – a most a helyszínen álló, szárnyaival nagy területet átölelő, kör alapjrazú főépülettől teljesen eltérő megoldás látszik,
A ma alig ismert, nem feltárt pályájú építész a harmincas évek során számos tervpályázaton mérette meg magát, fontos, nagy középületei pedig nem születtek, de mégis a második világháborút megelőző évek építészeti szcénájának fontos tagja volt: röviddel a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tagjává válását (1939) követően 1940-ben szép kerti lakóházzal volt jelen a Műcsarnok tavaszi, meghívásos építészeti kiállításán, a következő évben szükségóvóhelyek tervezésébe kezdett (ehhez 1941-ben szerzett engedélyt), póttagként helyet kapott a Bosnyák téri katolikus templom tervpályázatának bírálóbizottságában, 1942-ben pedig a Pénzügyminiszter főmérnökké nevezte ki.
A háború éveiben a terézvárosi Eötvös utca 28-ban élt mérnök a magánirodák megszünetését követően az Általános Épülettervező Vállalat (ÁÉTV) nevű állami tervezőiroda munkatársa lett, a Kádár-kor sajtója szerint pedig főleg mélyépítési kérdésekben fejtette ki a véleményét, illetve jegyzett hosszabb-rövidebb írásokat.
