Ha valaki látni akarta, hollywoodi világsztárok hogyan birkóznak meg a világirodalom egyik legfélelmetesebb versével, idén T. S. Eliot-túrára kellett indulnia. Nyáron Benedict Cumberbatch szavalta el a teljes Waste Landet a dél-angliai Charleston városában, a Bloomsbury Kör nevű, hajdani irodalmi csoportosulás székhelyén. December elején aztán Ralph Fiennes is próbát tett a verssel a manhattani 92nd Street Y színpadán.
Az ünneplés oka: Thomas Stearns Eliot magisztrális költeménye száz évvel ezelőtt, 1922 októberében jelent meg a Criterion folyóirat első számában (a lapot amúgy Eliot alapította). Jelkép erejű, hogy ugyanebben az évben jelent meg James Joyce Ulyssese is: mindkét mű olvasható az európai irodalmi hagyomány összegzéseként egy olyan történelmi pillanatban, amikor civilizációnk e fundamentumai vészesen süllyedni látszottak a dübörgő modernitásban.
„Ön szerint a modern embernek szüksége van a költészetre?” – tették fel a körkérdést néhány angol költőnek 1922 júliusában. Eliot rövid válasza: „Nincs.” Ugyanebben a kérdőívben arra a kérdésre, mi a költészet sajátossága napjainkban más irodalmi formákhoz képest, azt a választ adta: „kevesebb helyet foglal”. A jó humorú költő válaszait a New Yorker ősszel megjelent, évfordulós Waste Land-cikke idézi, melyből azt is megtudhatjuk, 2022-ben legalább három, nagy lélegzetű Eliot-könyv jelent meg angolul: egy életrajz második kötete; a költő „rejtőzködő múzsájáról”, Emily Hale-ről szóló monográfia; valamint egy teljes könyv a Waste Land keletkezéséről és utóéletéről.
Könyvírásra mi nem vállalkoztunk, inkább összegyűjtöttük, hogyan fordították le a verset, pontosabban annak első tizennyolc sorát (első szakaszát) magyar költők az eredeti megjelenés óta eltelt évszázadban. Cikkünk nemcsak az ismert fordítások felelevenítésének örömét ígéri, hanem az újrafordítás kalandját is, a kedvünkért ugyanis három fiatal költő, Krusovszky Dénes, Mohácsi Balázs és Tóth Réka Ágnes fordította újra a vers elejét. Továbbá irodalomtörténeti kuriózummal is szolgálunk: a Waste Land első, már 1922-ben elkészült magyar fordítása ugyanis soha nem jelent meg nyomtatásban, a Kassák Múzeum viszont rendelkezésünkre bocsátotta Gáspár Endre változatának nyitó versszakát. Vagyis költők, művészettörténészek és könyvtárosok is segítettek minket, hogy a Waste Land-centenárium nálunk is ünnepi esemény legyen.
A vers előtt: Petronius, Dante, Pound
Angol nyelvről fordító költők számára a Waste Land fordításánál aligha van nemesebb és nagyobb kihívás. Hogy mennyire így van ez, arról Dávidházi Péter kétrészes tanulmányt közölt a Holmiban 2013 nyarán (első rész, második rész). Az irodalomtörténész kifejezetten az Ezékiel próféta könyvére tett utalásokat és a magyar fordítások megoldásait, illetve félreértéseit elemezte, vagyis a „cseppben a tenger” elve alapján mutatott rá, hogy Eliot versének minden sora robbanóakna és kincsesbánya egyszerre.
A költemény teljes egészében itt olvasható eredetiben. Kiemeljük az első szakaszt, és ezúttal idézzük a mottót, illetve az Ezra Poundnak szóló ajánlást is. A fordítások esetében ettől eltekintünk, két okból. Az egyik, hogy a mottó latin és ógörög, a dedikáció olasz nyelvű szöveget tartalmaz, amit a magyar változatok egy részében sem fordítottak le.
A másik ok, hogy ez a néhány mondat idézet. A latin és ógörög szakasz Petronius Satyriconjából származik, és így hangzik Horváth István Károly fordításában:
Mert a Sibyllát viszont saját szememmel láttam Cumaeben; egy üveggömbben lebegett, és mikor a gyerekek azt mondták neki: Σίβυλλα, τί θέλεις; azt felelte: Αποθανείν θέλω.
Az ógörög szöveg (idézet az idézetben) jelentése: „Sibylla, mit akarsz?” „Meg akarok halni.”
A Waste Land bonyolult intertextuális játékai tehát már a vers előtt elkezdődnek. A költő barátjának és voltaképpeni vetélytársának, Ezra Poundnak szóló olasz nyelvű ajánlás ráadásul egyszerre Dante-utalás és Pound-idézet. A Purgatóriumból származik, ahol az elbeszélő Arnaldo Daniello (Arnaut Daniel) okcitán trubadúrköltőről állítja, hogy az „jobb mestere volt az anyanyelvnek” (Cs. Papp József prózai fordításában). Pound ezt a kifejezést kölcsönözte A romantika szelleme című, 1910-ben megjelent kötete egyik fejezetcímének, amelyben irodalomtörténeti előadásait gyűjtötte össze. Ott a „jobbik mesterember” (better craftsman) angol fordítás szerepelt, Weöres Sándor fordításában a „legkülönb mesterember” olvasható.
A mottóval és ajánlással kapcsolatos rövid kitérő talán jelzi, miért óvakodunk ebben a cikkben bármilyen elemző vagy értelmező megjegyzést tenni a vers 434 soráról.
Jöjjenek tehát a szövegek, méghozzá az első 18 sor eredetiben, majd azok magyar fordításai.
T. S. Eliot: The Waste Land
‘Nam Sibyllam quidem Cumis ego ipse oculis meis vidi in ampulla pendere, et cum illi pueri dicerent: Σίβυλλα τί θέλεις; respondebat illa: άποθανεîν θέλω.’
For Ezra Pound
il miglior fabbro.
I. The Burial of the Dead
April is the cruellest month, breeding
Lilacs out of the dead land, mixing
Memory and desire, stirring
Dull roots with spring rain.
Winter kept us warm, covering
Earth in forgetful snow, feeding
A little life with dried tubers.
Summer surprised us, coming over the Starnbergersee
With a shower of rain; we stopped in the colonnade,
And went on in sunlight, into the Hofgarten,
And drank coffee, and talked for an hour.
Bin gar keine Russin, stamm’ aus Litauen, echt deutsch.
And when we were children, staying at the archduke’s,
My cousin’s, he took me out on a sled,
And I was frightened. He said, Marie,
Marie, hold on tight. And down we went.
In the mountains, there you feel free.
I read, much of the night, and go south in the winter.
Gáspár Endre: Kopárország
A vers első magyar fordítása rögtön az eredeti megjelenés évében, 1922 végén elkészült. Gáspár Endre író, újságíró készítette bécsi emigrációjában. A szöveg nem jelent meg nyomtatásban, kéziratát a Kassák Múzeum kutatója, Szeredi Merse Pál közölte az Úton 1909 című, idén megjelent kiadványban. (A könyvről mi is írtunk, itt pedig letölthető.)
A Kassák Múzeum rendelkezésünkre bocsátotta Gáspár Endre fordításának gépelt részletét. Cikkünk tehát az első, „nyomtatott” közlésnek tekinthető:
I., A holtak eltemetése
Április kegyetlen hava
Holt földből orgonát nevel,
Emléket és vágyat kever,
Tavaszesővel gyökeret kavar.
Melengető tél fedte a rögöt
Felejtető hóval, egy kis
Életet táplált fonnyadt gumókkal.
A Stahrnbergi-tón jövet a nyár
Záporral tört ránk; megálltunk az oszlopcsarnokban
S mentünk a napfényben a Hofgartenbe,
Kávéztunk és csevegtünk egy órát.
Bin gar keine Russin, stamm’ aus Litauen, echt deutsch.
S mikor gyerekkorunkban kuzinomnál voltunk,
A főhercegnél, szánkózni vitt
És szörnyen féltem. Azt mondta, Marie,
Marie, tégy ki magadért. S rohantunk le.
A hegyek között, ott szabad a lélek.
Éjjel nagyokat olvasok és télen délre megyek.
Szili József: A kopár föld
A vers két klasszikus magyar fordítását, Weöres Sándor és Vas István művét megelőzte egy másik, kevésbé ismert változat. Szili József irodalomtörténész 1954 előtt fordította le a verset, de kéziratban hagyta, és csak az ezredfordulón jelent meg nyomtatásban, a Kappanyos András szerkesztette Angol költők antológiájában. Mindazonáltal Weöres és Vas is ismerte Szili fordítását. „Azt pedig kifejezetten az én korai kéziratos szövegem megbecsülésének fogtam fel a két költő részéről, hogy egyikük sem használta fel az én címmegoldásomat, holott mindenképpen ez lett volna a legmegfelelőbb” – nyilatkozta Szili 2020-ban a Literának, egy évvel halála előtt.
I. A halottak temetése
Április legkegyetlenebb: serdít
Holt földből orgonát, vegyít
Emléket és vágyat, zsendít
Záporral tompa tövet.
Melegen tartott minket a tél: befed
Földet hófeledéssel s etetget
Csepp életet száraz gumókkal.
S ránk tört a nyár: a Starnberger-tavon
Esővel jött; az oszlopsorba álltunk,
És ahogy kiderült, a Hofgartenbe tértünk
És kávét ittunk és egy órát csevegtünk.
Bin gar keine Russin, stamm’ aus Litauen, echt deutsch.
És gyerekkorunkban, a főhercegéknél,
Az unokabátyáméknál, elvitt szánkázni,
És szörnyen féltem. Marie, szólt,
Marie, kapaszkodjon. És akkor lementünk.
A hegyekben, ott érzed, szabad vagy.
Éjszakázva olvasok, s a telet délen töltöm.
Weöres Sándor: A puszta ország
Gáspár és Szili fordítása tehát fiókban maradt, Weöres 1958-as fordítása viszont a költő rangjához méltó módon megtalálta a helyét a magyar nyelvű Eliot-kiadásokban és antológiákban. Annak ellenére, hogy Weöres – mint Dávidházi Péter írja említett tanulmányában – nem foglalkozott olyan kitartóan és elmélyülten Eliottal, mint Vas István, aki találkozott is az angol szerzővel. „Weöres korán fölfedezte magának Eliot költészetét, tanulmányozásra okvetlenül érdemesnek tartotta, hatását kész volt befogadni, majd saját pályája egyik későbbi csúcsán (1968-ban) tisztelettel adózott emléke előtt, de sohasem akart hosszas szellemi tartózkodásra berendezkedni költészetében” – fogalmaz az irodalomtörténész.
I. A holtak eltakarása
Április kegyetlen hónap, kikeltve
Orgonákat a holt tájból, keverve
Vágyat és emléket, ébresztve
Álmos gyökeret tavaszi esővel.
A tél melengetett minket, takarva
Feledtető hóval a földet, táplálva
Csekély életet száraz gumókkal.
A nyár meglepett minket a Starnbergersee felől
Záporesővel, megálltunk a kolonnádon
És továbbmentünk a napfénybe, a Hofgarten felé,
Kávét ittunk, egy órácskát beszélgettünk.
Bin gar keine Russin, stamm’ aus Litauen, echt deutsch.
És mikor gyerekek voltunk, a főherceg
Unokatestvérem kivitt szánkón,
Én úgy megijedtem. Azt mondta, Marie,
Marie, fogj szorosan. S lefele mentünk.
A hegyekbe, ahol szabad az ember.
Éjjel olvasni szoktam, télen délre utazom.
Vas István: Átokföldje
A sorban következő fordítás, Vas Istváné alighanem a legismertebb magyar változata Eliot versének. Vast sokáig foglalkoztatta egy magyar nyelvű Eliot-válogatáskötet összeállítása. Végül 1966-ban, az Európa Kiadónál jelentette meg a felesége, Szántó Piroska illusztrációival díszített Válogatott verseket. 1961-ben született Waste Land-fordítása így kezdődik:
I. A halottak temetése
Április a kegyetlen, kihajtja
Az orgonát a holt földből, beoltja
Az emléket a vágyba, felkavarja
Esőjével a tompa gyökeret.
Tél melengetett minket, eltakarva
Felejtő hóval a földet, kitartva
Egy kis életet elszáradt gumókkal.
Nyár tört ránk, átkelt a Starnbergersee-n
Záporzuhogással; az oszlopok közt megálltunk,
Napfényben elindultunk, a Hofgartenbe mentünk,
Kávéztunk s egy óráig társalogtunk.
Bin gar keine Russin, stamm’ aus Litauen, echt
deutsch.
Kuzenom, a főherceg, amikor nála éltünk,
Még gyerekkorunkban, szánkázni vitt,
Én pedig féltem. Azt mondta, Marie,
Marie, fogóddz. És szálltunk lefelé.
A hegyek között, ott szabad az ember.
Olvasni szoktam éjszaka s Délre utazni télen.
Adrian G. Krudy: A kopár föld
A versnek újabban készült egy kevésbé ismert fordítása is. Adrian G. Krudy kétnyelvű, kolozsvári kiadásban közölte A kopár föld címen 1998-ban, bőséges jegyzetapparátussal és az Eliot által idézett forrásművek rövid ismertetésével. A fordítás szerzője egyébként nem volt hivatásos irodalomtörténész vagy műfordító: orvosként végzett Budapesten 1945-ben, majd a világháború után Németországban tanult tovább. Végül az Egyesült Államokban kötött ki, ahol az ötvenes években az amerikai hadsereg orvosi karában is szolgált. Nyugdíjazásáig egy ohiói kórház radiológiai osztályát vezette. 2020-ban, százévesen hunyt el, haláláról Cleveland város honlapja is megemlékezett.
I. A holtak temetése
Április a legkegyetlenebb hónap, kikelt
Orgonát a halott földből, vegyít
Emléket és vágyat, éleszt
Tunya gyökereket tavaszi esővel.
A tél melegen tartott minket, betakarta
A földet feledtető hóval, táplált
Egy csekély életet száraz gumókkal.
A nyár Starnbergersee felől záporesővel
Lepett meg minket; az oszlopsorban megálltunk
Majd a napfényben a Hofgartenbe mentünk,
És kávét ittunk s egy óráig beszélgettünk.
Bin gar keine Russin, stamm’ aus Litauen, echt deutsch.
És gyermekkorunkban, mikor unokatestvéremnél,
A főhercegnél voltunk, kivitt engem szánkón,
És én féltem. Marie, mondta, Marie,
Fogódzkodj meg. És mentünk lefelé.
A hegyekben. Ott az ember szabadnak érzi magát.
Éjszaka sokat olvasok és télen délre megyek.
Mohácsi Balázs: Ugarország
Most pedig következzenek a legújabb, cikkünk kedvéért készült fordítások. Mohácsi Balázs, a Jelenkor folyóirat szerkesztője és a kortárs versfordításokat közlő Versum folyóirat főszerkesztő-helyettese ekképp oldotta meg a feladatot:
I. A holtak temetése
Április a legkegyetlenebb, a holt
Földből orgonát hajt,
Vágyba emléket olt,
S tompa gyökereket kavar fel tavaszi esővel.
A tél melegen tartott minket, befedte
A földet feledékeny hóval, etette
A kis életet száraz gumókkal.
Meglepett minket a nyár, a Starnbergersee felett
Zuhogó esővel érkezett; beálltunk az árkádok alá,
Aztán kisütött a nap, elmentünk a Hofgartenbe,
Kávét ittunk, és eltöltöttünk egy órát trécselve.
Bin gar keine Russin, stamm’ aus Litauen, echt deutsch.
Egykor, gyerekkorunkban épp az őrgróf kuzinomnál voltunk, s ekkor
Elvitt magával szánkózni, mennyire
féltem. Azt mondta, Marie,
Marie, kapaszkodj erősen. És lecsúsztunk.
A hegyekben, az ember csak ott szabad.
Olvasni főleg éjszaka szoktam, telente pedig elutazunk délre.
Tóth Réka Ágnes: Senkiföldje
Mihez kezdett a verssel Tóth Réka Ágnes, akinek idén jelent meg első lírakötete (Ultraibolya), a Simon Mártonnal közösen készített Lana Del Rey-fordításkötetéről pedig nemrég mi is írtunk? Itt az ő változata:
I. A holtak Sírba Tétele
Az április a legkegyetlenebb, hasítva
orgonákat halott földből, összemosva
Emlékezetet és vágyat, feltüzelve
tompa gyökereket tavaszi esővel.
A tél melegen tartott bennünket, betakarta
nyegle hóval a Földet, táplálva
halvány életet szikkadt gumókkal.
A nyár meglepett minket, jött át a Starnbergi tavon
zuhatagával; megálltunk az árkád alatt,
És fénylő napban mehettünk tovább, egész a Hofgarten parkig,
És kávét ittunk, és beszélgettünk egy órát.
Bin gar keine Russin, stamm’ aus Litauen, echt deutsch.
És mikor gyerekek voltunk, megszállva a főhercegéknél,
Az unokatestvérem házában, ő elvitt szánkózni,
És én eléggé féltem. Azt mondta, Marie,
Marie, kapaszkodj erősen. És csúsztunk lefele.
A hegyekben, ahol magad szabadnak érzed.
Olvasok, éjszakákon át, és délre megyek télen.
Krusovszky Dénes: Kopár vidék
Következőnek álljon itt Krusovszky Dénes fordítása. A szerzővel nemzedéki regénye, az Akik már nem leszünk sosem sikere apropóján készítettünk interjút néhány évvel ezelőtt, most pedig Kopár vidék címen küldte el nekünk az Eliot-mű elejének fordítását:
I. A holtak temetése
Április a legkegyetlenebb, holt
Földből orgonát hajt, Emlékbe olt
Vágyat, hol sötét gyökér volt
Tavaszi vizet kavar fel.
A tél melege oda már, mit betakart
a felejtés hava,
éhezőknek gumó a vacsora.
A nyár váratlan bukkant fel a Starnbergersee felől
Záporesővel, megtorpantunk az oszlopok között,
S indultunk ha kisütött megint, tovább a Hofgartenbe,
Kávét szürcsölve, órákig locsogva.
Bin gar keine Russin, stamm’ aus Litauen, echt deutsch.
És gyermekkorunkban, a főherceg udvarában,
Unokabátyám, ha szánkóútra vitt,
Rémület fogott el. Szólt ő, Marie,
Marie, kapaszkodj. Száguldottunk lefelé.
A hegyek között lehetsz így szabad.
Olvasok, éjszakákon át, s délre megyek, ha jön a tél.
Háy János: Szikföld
Cikkünk összeállítása közben jött a hír: Háy János a centenárium alkalmából újrafordította a teljes költeményt, amely decemberben meg is jelent önálló kötetben. Az ő könyvének címe: Szikföld. Összeállításunk csak ezzel a fordítással lehet teljes, a szerző pedig el is küldte nekünk a kezdő szakaszt:
I. A holtak temetése
Április, könyörtelen hónap, orgonát
Fakaszt a halott földből, kevercsel
Emléket és vágyat, tavaszi esővel
Éleszti fel a megfáradt gyökérzetű fákat.
Melegen tartott minket a tél, a földet
Hóval takarta, mindent elfed és feledtet
Összeaszott gumókban őrizte az életet.
Meglepett bennünket a nyár, záporral gázolt át
Starnberg taván, beálltunk az oszlopok alá,
S a Hofgartenbe indultunk, mikor újra fény lett,
Kávét ittunk, s egy órát szóval tartottuk egymást.
Bin gar keine Russin, stamm’ aus Litauen, echt deutsch.
Mikor gyerekek voltunk, a kuzinomnál,
A főhercegnél laktunk, szánkózni vitt,
Én féltem. Ő meg mondta, hogy Marie,
Marie kapaszkodj erősen. És suhantunk lefelé.
A hegyekben szabad vagy, azt érzed.
Olvasok az éj nagyrészében, és délre megyek télen.
Legyen most ennyi elég T. S. Eliot versének első tizennyolc sorából. Máris világos, hogy a Waste Land újrafordítása soha véget nem érő feladat. Talán nincs is biztosabb módja, hogy a fordításra vállalkozó költőt ilyen hirtelenséggel sodorja el az európai irodalmi hagyomány.
Biztosan többen tettek próbát a vers lefordításával 1922 és 2022 között, mint ahányan ebben a cikkben szerepelnek. De ez alapján is látszik, hogy a Waste Land már a mi versünk is. Az év vége közeledtével ezt olvassuk majd éjjel, mielőtt, tél lévén, délre mennénk – legalább gondolatban.
