Alulról jön a Rio Claro folyó, amely eső nélkül sem éppen egy békés folyású patakocska, esők nyomán pedig akár három métert is emelkedhet hirtelen a víz szintje, nem beszélve a sodrás erejéről. Felülről jön az eső – szerencsés esetben naponta csak egyszer, de itt tartózkodásunk alatt inkább háromszor-négyszer – jórészt csendesen, de kitartóan, olykor egészen viharos erővel, időnként megsütve egy adótornyot (megtörtént eset, a szállásunkon az ötből három napon át nem volt internetkapcsolat). És amikor épp nem esik, és a Rio Claro sem árad, akkor is ott az örökös, makacs, konstansan kilencven százalék körüli páratartalom, amitől huszonöt fokban is csuromvíz az ember, és – ami a nagyobb baj – beszivárog mindenhová, így a technikai eszközökbe is. Innen szép nyerni, de az alkalmazkodás a tévés stábok alapműködése, és a Celeb vagyokot gyártó Paprika Studios számára is az „ez van, kellemetlen, oldjuk meg” attitűddel a napi működés részévé tette a vízhez való folyamatos alkalmazkodást.
Bár a nézők időnként kétségbe vonják, hogy Kolumbiában veszik fel a napi adásokat (sokan inkább Makkoshotykára tippelnek), az idei műsornál tényleg nem lehet panasz az esőerdei környezetre. Ennél esőerdőbb már csak az Amazonas vidéke lehetne – de az is itt van a szomszédban. Kolumbia változatos éghajlatú ország, a magasan fekvő, ritkás levegőjű főváros mellett van szárazabb, esősebb, hűvösebb, melegebb országrész is, sőt, még régión belül is elég nagy különbségeket tud mutatni a helyi mikroklíma: a forgatási helyszínhez legközelebb eső kisváros, Doradal például inkább emlékeztet egy forró-száraz mediterrán vidékre, míg negyedóra autózásnyira onnan, a forgatáson már egy párolóedényben érezzük magunkat. Nagyon meleg ilyenkor nincs, de a pára teszi a dolgát, a természet pedig olyan vad arcát mutatja, amilyet európai ember legfeljebb természetfilmekben lát.
Egyetlen, autóval járható út van, az is igen rázós, és az út két oldalán stabilan ott a dzsungel, amely csak azért nem lopakodik egyre közelebb az úthoz, mert a forgatás miatt most meglehetősen rendszeres a forgalom. Ez bőven adott is munkát a Celeb vagyok forgatásának előkészítésekor azzal együtt is, hogy a helyszín egyébként meglehetősen fejlett infrastruktúrával rendelkezik: rengeteg kisebb és egy hatalmas kiszolgáló épület, ahol a fő bázist alakították ki, tovább haladva a folyó mentén felfelé pedig akad néhány, szállásként használt, meglehetősen vadregényes épület is.
„Ennek a helyszínnek nagyon jók az adottságai, védett helyen van, magánterületen, kerítéssel védett, csak a bejárati út felől lehet megközelíteni, máshonnan nem, tehát biztonságos, emellett olyan infrastruktúrája van, ami elengedhetetlen egy ilyen műsor lebonyolításához. Megnyugtató volt az is, hogy ennek a helyszínnek már van múltja: forgatott már itt a National Geographic, a Discovery Channel, és januárban, amikor itt voltunk az első terepszemlén, épp a latin-amerikai Netflix forgatott itt egy realityt. Így például azt, hogy a generátorok hol legyenek, már nem kellett kitalálnunk, mert láttuk, hogy a Netflix ide tette, az nekünk is jó lesz. Ugyanakkor a természet januártól szeptemberig nagyon gyorsan visszavette magának a terepet, így a technikai feltételeket közel nulláról kellett megteremteni” – mesélte Pető Gábor producer a helyszínről.
Egyetlen öröksége volt a Netflixnek: az az épület, ami a műsor boltjaként működik, az ő díszletük maradéka, de mi ezt átalakítottuk, kifestettük, tetőt tettünk rá, és így tovább. De például ahol a tábor van, ott is teljes dzsungel volt: sétáltunk az ösvényeken, és megláttunk egy kis sziklacsoportot, és azt mondtuk, hogy figyeljetek már, nem lesz itt a tábor? És akkor kezdtünk el csak ötletelni, hogy miként lehetne megoldani
– tette hozzá. Ugyanakkor szempont volt, hogy a természetkárosítást elkerüljék, ezt a helyszín is kikötötte. Az első számú szabály az volt, hogy a stáb nem vághat ki fát, aztán ez némiképp árnyalódott később azon a fronton, hogy milyen törzsátmérőtől számít fának az adott növény: egy tíz centi törzsátmérőjű fát nem vághattak ki, de a három centi átmérőjűek közül néhányat igen.
„Érdekünk is, hogy minimálisan nyúljunk csak a növényzethez, hiszen azért jöttünk egy esőerdőbe, hogy az ottani körülmények között forgassunk, nem azért, hogy erdőt irtsunk. De az a terület, amit megtaláltunk helyszínnek, nem volt sűrűn benőve, csak liánokat, bokorszerű növényeket kellett kivágnunk, ez feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy ráláthassunk a szereplőinkre. De általában nem is vágtuk ki, mert a legtöbbjük olyan, hogy gyökerestül bárhova leszúrtuk őket, ott életben maradtak.”
Az élő szettben Janiék pultján van egy virág. Az nem ott nőtt ki, hanem odamentettük: gyökerével együtt leraktuk a pultra, és az három hete ott él és virul, a kolumbiai stábból valaki néha megy és egy üvegből megöntözi
– mondta el a producer.
A forgatáson műszakban dolgozó stábtagok jó része a forgatási helyszínnel átellenben, a Hotel Rio Claro kis bungalóiban lakik külön szobákban, ahol van konyha, pálmákkal teli, de azért a szemben lévő dzsungelnél lényegesen kevésbé vad környezet. A hotel maga arra jött létre, hogy a természet szépsége iránt érdeklődők tényleg megtapasztalják a természetet, így vannak szobák a lombkorona szintjén, ablaküveg helyett szúnyoghálóval, és az ember a folyó zúgására meg az erdei hangokra alszik és ébred. Életre szóló természetélmény, de tény, hogy ezzel az is együtt jár, hogy például a vizes ruha alig szárad meg. De hát mit várjon az ember egy helyen, ahol a folyamatos víztől és párától a növények idősebb levelein is külön kis gomba-moha-guanó-penésztelep alakul ki. A víz szerepéről az executive producer is sokat mesélt:
„Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy itt mennyire a víz az úr. Technológiailag is. Tizennégy robotkameránk van benn a táborban, hat nagy stúdiókameránk, és bármennyire is védjük őket a víztől, azért előfordul, hogy egyik-másik beázik. Műanyag üvegházak építéséhez használt fóliát feszítettünk ki a játékosok tábora fölé is, amennyire csak tudtunk, de ez sávokból van összerakva, pont azért, mert ugye nincs egy fix külső határa, hanem az egyik fának belóg a törzse, a másiknak nem. Amikor esik, az arra jó, hogy bizonyos mértékű védelmet adjon, de teljes egészében nem teszi. De olyan értelemben is igaz, hogy a víz nagy úr, hogyha valami beleesik a folyóba, nem feltétlenül tudsz csak úgy belenyúlni, hogy kiszedd, és átúszni sem akármikor ajánlott. A Rio Claro időnként nagyon szép arcát mutatja, de azért ez nem mindig van így.”
„Fontos szempont is volt a szereplők táborának a megtalálásánál, hogy olyan magasságban legyen, ahol nem öntheti el a folyó. Mert például pár nappal ezelőtt volt egy vihar, ami után a folyó nyaldosta az itteni parkolószintet, most olyan két és fél méterrel van lejjebb. Egy rendes esőzésnél ez a folyó két-három métert emelkedik és süllyed. Vannak olyan stábtagjaink, akik itt laknak fönt ezen a felső szálláson, oda csak gyalogút vezet. És előfordul, hogy a járdán már áll a víz, és az is megesik, hogy kicsit várni kell, míg csökken a vízszint a biztonságos átkeléshez. Ez a forgatási helyszínünk eddig a leginkább a természet által még mindig birtokolt hely, ahol
itt vagyunk ugyan, de azért a természet mindig szól, hogy ő sokkal inkább itt van.
Ezért a forgatáson akkor is a körülményekhez igazodnak, ha azok egészen mostohák, az idő ugyanis szorít: egy-egy adást meg kell csinálni huszonnégy óra alatt akkor is, ha égszakadás-földindulás van. Ráadásul köti a forgatást a napsütéses órák száma, és a napfényt délután fél hat körül mintha lekapcsolnák. Így a fix programpontok, mint a reggeli kincsvadászat, az élő adás és a délutáni bátorságpróba, nem csúszhatnak jelentősen, akkor sem, ha érkezik egy nagyobb eső – ilyenkor jön az esőkabát, az objektívek és fotóstáskák védőburkolatba és nejlonba tekerése, a generátor fölé húzott napernyő és egyéb megoldások. A játékok felvételein, ahol lehet, eleve sátrak alá állítják fel a technikai apparátust, az élő adás díszlete felett pedig a kamerák elől elrejtett magasságban fémszerkezetre húzott ponyva feszül. És a kamerák forognak, amíg lehet.
„Természetesen az első szabály, hogy az időjárási körülmények nem befolyásolhatják a játék biztonságos lebonyolítását. A második kérdés pedig az, hogy látnak-e még a kameráink az esőtől. (Egyébként meglepő módon a kamerák képein sokszor nem is érzékelhető, hogy mennyire esik – a szerk.) Hogyha erre a két kérdésre megvan és pozitív a válasz, akkor lejátsszuk a játékot. Más indokot nem is tudok elképzelni, hogy miért ne tennénk meg, és nem is volt még ilyen. De nyilván bármikor előfordulhat, hogy egy olyan heves záport kapunk, hogy nem tudjuk megcsinálni a felvételt. Ez ugye az élő műsor utáni esti bátorságpróbáinkat befolyásolhatja, de föl vagyunk rá készülve. Bár az egész forgatási struktúránk arra épül, hogy napfényben forgatjuk a játékainkat, de van annyi világítástechnikai berendezésünk, hogyha bármilyen nagy baj történne, akkor egy kicsit még tudjuk csúsztatni a sötétben. De ez a mozgástér nem túl nagy, legfeljebb egy óra” – mondta el Pető Gábor.
