Ismeretlen Budapest sorozatunkban az esetek többségében védelemre érdemes XIX. és XX. századi épületek eltűnéséről, vagy egy teljes átalakítást követő felismerhetetlenné válásáról számolunk be – léteznek azonban üdítő kivételek, amikhez rövidesen az MSZMP egykori józsefvárosi otthona is csatlakozhat majd.
Az 1956-os forradalom eseményei miatt jórészt porrá vált Baross utca 61. – ahol Schmidt Ede, majd utóda, Brunhuber Béla fél évszázadon át saját fotóműtermükben készítették el a pestiek arcképeinek tömegét – telkén, az Általános Épülettervező Vállalatot (ÁÉTV) erősítő Kelemen Ede (1928-?) tervei szerint 1971-re megvalósult, egy pinceszintje, illetve földszintje felett hat emelet magasra nyúló saroképület az utcáról nézve sokak számára nem tűnhet megőrzésre méltónak – ezen pedig az állampárthoz kapcsolódó múltja sem segít –, műszaki megoldásai miatt azonban feltétlenül megérdemli a figyelmet.
Az eredetileg ötszáz főt befogadni képes (később ez négyszázra módosult) előadóterem ugyanis nem a földszinten, hanem az első és második emeleten található – így az épület a tervleírás szerint „ölben tartja” azt –, a szinteket pedig egy bonyolult szerkezet,
A távlati kép sem nevezhető épp unalmasnak, hiszen a mára elszennyeződött sóskúti mészkőburkolat egy szimpla tisztítással újra látványossá tehető, a Baross és Kis Stáció utca felé néző lépcsőzetes, fogazott homlokzatok – amiknek ablakai az első emeleten követik a központi nagyterem nézőterének ívét – pedig ügyes módon fedik el, hogy az építésznek ferde telekhatárokkal kellett dolgoznia.
A dísztelenséget a homlokzat síkjától visszahúzott földszinti rész egyedi látszóbeton-burkolata töri meg, ami most, ötven év távlatából is izgalmasan hat, csak némi felújításra lenne szüksége.
Az 1971 tavaszán megnyílt házat a rendszerváltás után több párt, illetve szervezet – köztük a Munkáspárt, a KDNP, a MIÉP, a Magyar Néppárt, a Szociáldemokrata Párt, illetve a Baloldali Front – is használta, de a Szőcs István által alapított Szabó Dezső Emléktársaság, a Raoul Wallenberg Egyesület, illetve az Ezredvég irodalmi folyóirat szerkesztősége is hosszabb-rövidebb időt töltött el a falak között. Az igazán meglepő eseményekre azonban az ezredfordulóig kellett várni, hiszen ekkor
Az irodaház végül 2014 decemberében, az Orbán-kormány egyik költségvetési döntésével
Az ingatlanra – ahol ma több, a hitközséghez kötődő vállalkozás és szervezet, így a Dohány utcai Kóser Piac mögötti cég, a Mádon nehézségekbe ütköző Rabbiház Kft., a Tett és Védelem Alapítvány, az antiszemita gyűlöletcselekményeket monitorozó Brüsszel Intézet, a Firgun Alapítvány, sőt, az Izraelt korábban vezető jobbközép Likud magyarországi leágazása is működik – rövidesen 800 milliós ciprusi offshore jelzálog került, amire Nógrádi Bálint, az EMIH gazdasági vezetője szerint azért volt szükség, hogy egy magánszférából származó kölcsönhöz ingatlanfedezetet nyújthassanak, azaz
Az épülettel a szervezetnek fontos célja volt: előbb kollégiumot akartak itt létrehozni, majd egy komplex kulturális, illetve idővel ahhoz kapcsolódó oktatási intézményben gondolkodtak, aminek ügyét az Emberi Erőforrások Minisztériuma
is megpróbálta elősegíteni.
Ezek a munkák mostanáig nem indultak el, az építési engedélyezési rendszerben azonban augusztus 30-án elindult egy tervcsomag, aminek meglepően nagy számú mellékletéből jól látszik, milyen jövő is várhat az épületre.
Eszerint a Firgun Ház két ütemben, a FuturePlans nevű iroda tervei (projektvezető: Sánta Gábor; építészek: Koreny Zita, Márkus Cintia Fanni, illetve Marton Dániel) szerint, Horváth Gyöngyvér tájépítész közreműködésével újul majd meg, a munkák során pedig szem előtt tartják majd az épület minél több elemének megtartását.
Ennek oka nyilvánvalóan a költséghatékonyságban keresendő, így a tervezők
A tervezési program szerint a felújítás a következő részekből áll majd:
- megtisztítják a homlokzatot, a régi fa nyílászárókat új, szintén fából készült ablakokra cserélik, majd elvégzik a szükséges gépészeti felújításokat,
- a megmozgatott homlokzat éleire perforált rézburkolatot helyeznek,
- a földszinti betonpaneleket üvegportálra cserélik,
- a négyszáz fős központi színházterem két oldalára előteret, kiállítóteret, illetve díszletraktárat költöztetnek,
- a második emeleten ülő belső udvaron négy, 80 centiméter magas rézfalú magaságyást hoznak létre, amikben az izraeli kultúrára jellemző, de a magyar viszonyok közt is megélni képes növényfajok kapnak helyet, felette pedig függesztett galériák lesznek,
- a harmadik emeletre próbaterem és rendezvényterem kerül,
- efelett könyvtárat nyitnak,
- az ötödiken rendezvény-, ének- és zenetermet alakítanak ki,
- a hatodikon pedig oktatási és kiállítóteret nyitnak.
A belső udvart a tervezők emellett üvegtetővel is tervezik majd lefedni, amit a tetőszinten megjelenő skybar, valamint a nyitott és fedett tetőterasz venne körül.
Az elérhető látványtervek szerint az építészek a földszinti betonpaneleket örökre száműzik majd azért, hogy a Firgun ház mindhárom utca felől egyaránt megközelíthető lehessen, mészkő burkolattal rendelkező előcsarnoka pedig jóval fényesebbé váljon.
A projekt most, másfél hónappal a tervek leadása után sem kapott építési engedélyt, így kérdés, hogy a munkálatok mikor indulhatnak majd el, illetve mikor lehet majd látogatóként belépni a belső terekbe.
A tervezett átalakítások alapján valószínűnek látszik, hogy
legkorábban csak 2024-ben nyithatnak ki a vendégek előtt.
A tervezésre az EMIH eredetileg nem a FuturePlans-t, hanem a Studio Kőszeghy-t kérte fel: a képzőművészként is aktív Kőszeghy Flóra, illetve édesapja, az organikus építészethez kötődő – az 1994-es, illetve 1995-ös Év Lakóháza mellett a debreceni Apolló Mozi rekonstrukcióját (1996-1997) is tervező – Kőszeghy Attila vezette iroda 2019-ben készítette el az akkor még Milton-ház néven futó projekt első terveit, amit az év végén az Építészfórum mutatott be.
A Kőszeghy Flóra, Rohonczi Donát és Homoki Zsolt közös munkájaként létrejött koncepció megtartotta volna a földszinti elemeket, ami mögé egy olyan tágas teret álmodott, ami egyszerre szolgált volna információs térként, ruhatárként, kávézóként és étteremként, míg az épület magjában egy konyhát helyeztek volna el.
A három építész emellett a korábbi konferenciaterem lehatárolásával születő kétszáz fős színháztérben, művészeti galériában, illetve egy ahhoz kapcsolódó udvari pavilonban gondolkodott:
Az iroda 2021 tavaszára újabb verziót készített: az ekkor már mai nevét viselő projektben
A Baross utcai oldalon egy színházi üzemi területek felől elérhető, művészeti objektként is értelmezhető erkélyt hoztak volna létre, a Vajdahunyad utca felőli oldal legfelső szintjén pedig a művészeti galériának otthont adó piros kockával akarták gazdagítani az akkor épp ötvenéves házat.
A színnel egy időben utaltak volna a korábban itt működő Munkáspártra, illetve az előd MSZMP-re, de a valódi előképet Bernard Tschumi a párizsi Parc de la Villette-ben elhelyezett pavilonjai (1982-1998) jelentették:
Kérdés, hogy miért nem a kiforrott, kétségkívül látványos és érett második Kőszeghy-terv indult el az építési engedélykérés felé, a legvalószínűbb oknak azonban
A FuturePlans munkája számos ponton egyértelmű nagy visszalépést jelent: a homlokzati rézfelületek, illetve a Kőszeghy-tervben feltűnő, csak színészek számára használható erkély rideg tömeggé válása mindenképp negatív változás, a második ütemhez tartozó, tető fölé boruló tartószerkezet, illetve a függesztett erkélyek pedig nem csak megbontják az épület távlati képét, de az árak további növekedése akár kivitelezhetetlenné is teszi azokat – kivéve persze, ha valamilyen forrásból további pénzeket csoportosítanak át ezekre.
Az épülettel kapcsolatban október 7-én, majd 14-én számos kérdést juttattunk el az EMIH-hez, illetve Köves Slomóhoz, ezekre azonban cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ, így esetleges jövőbeli reakciójukat új cikkben tesszük majd közzé.
