Ujvári Sándor / MTI
Belföld

Milliárdos bukás eddig Köves Slomóéknak a NER-támogatással megtolt kóser vágóhíd

Beszállítói tartozás, mínuszos üzleti eredmény, milliárdos hitelek, végrehajtás: eddig ezeket tudja felmutatni a 2017-ben megnyitott vágóhíd Csengelén. Nem ez az egyetlen negatív jel az EMIH gazdasági hátországában.
  • Nagyon jelentős veszteségekkel működik a három éve megnyílt kóser vágóhíd Csengelén.
  • A történet főszereplője a Quality Poultry Kft.-t tulajdonló, Köves Slomó-féle Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, amely körül egy roppant szövevényes gazdasági hálózat épült fel.
  • A vágóhíd mínuszai olyan nagyságrendűek, amelyek jócskán meghaladják a korábban Klubrádiót részben tulajdonló, illetve a 168 Órát kiadó Brit Média Kft. veszteségeit. Ezeket a médiumokat – a hivatalos indoklás szerint – „betegesen gyanakvó légkör” miatt hagyták ott az EMIH-közeli befektetők.
  • A vágóhíd veszteségeit a jegyzőkönyvek szerint rendre az EMIH pótolta ki. Arra Köves Slomóék nem válaszolnak, hogy ezt miből finanszírozták. A cégre november közepén végrehajtást jegyeztek be.
  • Ami biztos: több EMIH által tulajdonolt cégnél is jelentősen nőtt a kötelezettségállomány 2019-ben.

Majdnem három és fél éve, 2017 nyarán nyitották meg nagy médianyilvánosság előtt az Egységes Magyar Izraelita Hitközség kóser vágóhídját a Csongrád megyei Csengelén. Az esemény jelentőségét nemcsak David Lau izraeli főrabbi, de Fazekas Sándor, akkori földművelésügyi miniszter jelenléte is jelezte. A kormány nem csak az ünnepi eseményen vállalt szerepet: a korábbi konzervgyár helyén létesített, libára szakosodott, összesen 2,8 milliárdba kerülő vágóhíd az állami Eximbank 1,75 milliárdos hitelének, valamint közel 400 millió forint vissza nem térítendő állami támogatás segítségével valósult meg. Köves Slomóék a rendezvényen nem fukarkodtak a nagy szavakkal. Elhangzott, hogy ez „a világ legnagyobb kóser libavágóhídja és feldolgozója”, de azt is hangoztatták: a kóser libamájra óriási a kereslet világszerte.

Ujvári Sándor / MTI

A hivatalos optimizmus az idén őszre sem fogyott el – ez derül ki az EMIH által kiadott, Egység című lapból, amely a csengelei vágóhíd „sikerének” több oldalt is szentel. Interjújában Oirechman Sámuel, a Quality Poultry (QP) ügyvezetője hosszan beszél töretlen sikerről és növekedésről. A cég súlyos mínuszairól azonban egy szót sem ejt.

Milliárdos tartozások

Ha a csengelei vágóhíd megnyitása óta eltelt éveket (2017, 2018, 2019) nézzük, azt találjuk:

az adózott eredmény ebben a három esztendőben összesen csaknem mínusz 1,12 milliárd forint lett.

Évenkénti bontásban az Opten adatai szerint:

  • 2017-ben mínusz 507 millió forint,
  • 2018-ban mínusz 310 millió forint,
  • 2019-ben mínusz 301 millió forint.

És ez még nem minden. Például a cég tartozás- és hitelállománya ezekben az években nemhogy csökkent volna, hanem nőtt. Ahogy az is kiderül, hogy az EMIH által tulajdonolt QP 2019-re már több mint 3,6 milliárdnyi kötelezettséget tolt maga előtt, noha ez az összeg 2016-ban még „csak” 2,8 milliárd volt. A QP 2019-es kiegészítő pénzügyi beszámolója szerint erre az évre több mint egymilliárd forintos beszállítói tartozása is lett a cégnek.

Kóser piac és vágás

Jelenleg Franciaországban él Európában a legnagyobb zsidó közösség. Ennek megfelelően az ottani kóser piacra betörni komoly üzleti lehetőség, és ez természetesen igaz az izraelire is: a QP-nak állítólag mindkettőre sikerült bejutnia. A nagyságrendről egy tanulmányból lehet következtetni: a kóser ételek világpiacát 2018-ban 19 milliárd dollárra becsülték, azzal együtt, hogy ez 2026-ra 25,6 milliárdra nőhet. A magyar kóserhús-vállalkozásokat pedig segítheti, hogy miközben Nyugat-Európa számos országában már betiltották (itt egy térkép arról, hogy hol), vagy legalábbis erősen szabályozták az állatokon kábítást nem alkalmazó kóser vágás  intézményét – Magyarországon ilyen szigorítás nincs.

Az sem jó hír a vágóhídnak, hogy míg 2018-ban (az első teljes évben) 2,8 milliárdos bevétele volt, addig ez 2019-ben 2,3 milliárdra csökkent – a koronavírus sújtotta gazdaság pedig az idén általánosságban nem sok jóval kecsegtet, hiszen a libahús eladhatóságát inkább befolyásolja a vendéglátásból származó kereslet, mint az olcsóbb csirkéjét vagy pulykáét – ez a szektor pedig ennek az évnek az egyik nagy vesztese. Megjegyzendő, hogy a 2017-es vágóhídmegnyitón még azt mondták, első körben 80-100, később 260 főnek adnak majd munkát, az Opten ugyanakkor azt jelzi,  jelenleg 30 főt alkalmaznak, ráadásul 2020 november közepén végrehajtást rendeltek el a cég ellen.

Ilyen, mindenki számára elérhető adatok és mutatók mellett meglepő, hogy a tulajdonos hitközség fáradhatatlanul a vágóhíd sikeréről kommunikál.

Az egyház pótolja ki

Az Igazságügyi Minisztérium honlapján elérhető elektronikus cégbeszámolóból letölthető taggyűlési jegyzőkönyvből kiderül: az EMIH – egy 2020. szeptemberi döntés szerint – 300 millió forintos pótbefizetéssel kezelte a 2019-es veszteségeket. Mint ugyaninnen kiderül, egy évvel korábban ugyanez volt a forgatókönyv: az EMIH akkor 315 millió forintos pótbefizetéssel finanszírozta a 2018-as veszteséget. 2018. május 30-án pedig az EMIH saját erőből emelt 507 millió forintnyi tőkét.

Vagyis az EMIH eddig saját erőből több mint 1,1 milliárd forintnyi plusz pénzt tolt bele a vágóhídba. Ehhez még hozzá kell venni, hogy a projekt elindításához sajtóhírek szerint 600 millió forint önerővel járulta hozzá:

ez így együtt már 1,7 milliárd, amit már kifizettek Köves Slomóék, és akkor még nem beszéltünk a több mint 3 milliárdos kötelezettségvállalásról, valamint a masszív üzemi mínuszról, ami – a koronavírussal együtt – nem sok jóval kecsegtet erre az évre sem.

Azaz a csengelei modell úgy néz ki, hogy egy nyereségorientált társaság milliárdos veszteségeit egy állami támogatásra jogosult és a kormánnyal jó viszonyt ápoló egyház foltozza be.

Felvettük a kapcsolatot az EMIH-hel, szerettük volna megtudni, mi a jelentős veszteség oka, miként azt is, az EMIH honnan teremtette elő a több mint egymilliárdos „pótlást”. Személyes találkozást kértünk, de a hitközség ragaszkodott az írásbeli kérdésekhez. Elküldtük őket, ám a lentebb olvasható válaszukból sokkal okosabbak nem lettünk, lévén több lényegi felvetésre egyáltalán nem is reagáltak.

Kérdéseink a vágóhídhoz

A többi között ezeket a kérdéseket küldtük el az EMIH-nek:

  • Honnan szerzik be a szükséges alapanyagot? Van-e elég beszállítójuk?
  • Jelenleg napi hány vágás történik Csengelén? Tervezik-e ezt növelni?
  • A bevételeik hány százaléka származik exportból és hány belföldi értékesítésből? Itthon kik vásárolnak önöktől? Mely országokba exportálnak leginkább? Itt milyen jellegű kereskedelmi partnereik vannak (egyházak, vallási közösségek, élelmiszerláncok)?
  • Mennyire felelnek meg az üzleti eredmények a 2017-es induláskor prognosztizált elvárásoknak?
  • A cégadatok 2019-re és 2018-ra is jelentős, százmilliós veszteséget mutatnak. Ennek mi az oka? Hogy próbálják a jövőben a veszteséget lejjebb szorítani, és hogy próbálták eddig?
  • Mi az oka, hogy a 2019-es bevételek közel 500 millió forinttal visszaestek a 2018-ashoz képest?
  • A koronavírus hogyan hatott a csengelei vágóhíd működésére?
  • Ki és miből finanszírozza a veszteségeket? Az EMIH mennyit és milyen forrásból tesz bele a veszteségfinanszírozásba?
  • A 2020-as év az adózott eredményt tekintve pozitívnak ígérkezik?

És a válasz

A csengelei vágóhíd évi 200-250 ezer víziszárnyast vág, elsősorban a kóser izraeli és francia piacra. 2020-tól további nem víziszárnyas (elsősorban csirke és pulyka) is levágásra kerül évi 500 ezer és egymillió közötti mennyiségben, elsősorban az európai kóser piacra. A vállalat bevételei 85 százalékban exportból származnak, vásárlóink húsnagykereskedők. Az élőállat-ellátást független integrátorok, valamint a hitközség tulajdonában álló törzsliba telep biztosítják. A vágóhíd rendelkezik az Izraeli Rabbinátus kóser minősítésével és mehadrin kóser minősítésével a vágóhídon levágott víziszárnyasokra és több más európai mehadrin minősítéssel a többi baromfitermékre. A tulajdonosok által 2017-ben jóváhagyott stratégia célkitűzése szerint nagyjából 3 év alatt kell a kóser libatermékek világpiacán 40 százalékos, valamint a további más kóser baromfitermékek európai piacán 20 százalékos részesedést elérni, ami az eredményes működés szilárd alapja lehet. Az elmúlt években folytatott intenzív piacépítés eredményeképpen ezt a célt az idén elértük, így – összhangban a vállalat eredeti üzleti tervével – előreláthatóan 2020 lesz az első nyereséges év. Mindezek mellett, köszönhetően az európai országokban tapasztalható aggasztó szabályozó tendenciáknak, melyek következtében a rituális vágás intézménye veszélybe vagy egyenesen felszámolásra került, jelentős európai léptékű piacbővülés várható már rövid- és középtávon is, egy stabil szabályozó környezetben működő kóser vágóhíd számára.

Az EMIH pénzügyi hálója

Az EMIH több ok miatt is speciális egyház Magyarországon: komoly szerepe van abban, hogy Orbán Viktor kormánya tompíthatja azokat a kritikákat, amelyek – például a Soros György elleni kampány miatt – antiszemitizmust rónak fel a kabinetnek. Köves Slomó – egyházi vezetőtől nem éppen megszokott módon – 2018-ban nyíltan kampányolt a Fidesz belvárosi jelöltje mellett, miközben 2010 óta az EMIH forrásállománya és különböző állami támogatásai szépen nőttek. 2018-ban – az Átlátszó kitartó érdeklődése után – az EMIH nyilvánosságra hozta, hogy 2014 és 2018 közt mennyi állami támogatást kapott: 2,84 milliárd forintot. Ebben az összegben a különböző támogatások mellett szerepelt az éves örökjáradék, illetve az 1 százalékos felajánlások is.

Ugyanakkor az EMIH-támogatások között nincsenek ott az egyház tulajdonában álló cégek állami támogatásai, így a vágóhídra adott pénz sem.

Fischer Zoltán / MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda Orbán Viktor találkozója David Lauval, Izrael állam askenázi főrabbijával (középen), Oberlander Báruch-hal, a Budapesti Ortodox Rabbinátus és a Chabad-Lubavics irányzat magyarországi vezetőjével (balra), Köves Slomóval, az EMIH vezető rabbijával (jobbról a második). Fotó: Miniszterelnöki Sajtóriroda

Mindezt csak azért idéztük fel, hogy lássuk: a csengelei vágóhíd milliárdos deficitje komoly tétel ebben a hálóban. Amivel máris annál a kérdésnél vagyunk: ezt a veszteséget miből finanszírozza az EMIH?

A rövid válaszunk az: nem tudjuk. Megkérdeztük, de nem feleltek.

Az EMIH pénzügyi hátországából ugyanakkor következtethetünk néhány dologra.

Köves Slomóék egyháza ugyanis egyszerre végez vallási tevékenységet, és birtokol üzleti vállalkozást működtető cégeket. Az EMIH körül mára – a sok milliárdos állami támogatásnak is köszönhetően – komoly intézményhálózat (egyetem, középiskola, kulturális központ, színház) jött és jön létre, e mellé társulnak a hitközséghez kapcsolható egyéb vállalkozások (idősotthon, személyvédelmi cég), vagy épp a Tett és Védelem Alapítvány. Hogy az egyházi és az üzleti minőség, milyen kevercsre képes, azt az EMIH-hálót a 2018-ban részletesen feltáró Magyar Narancs egyik példája mutatta meg kifejezően. A Baross utca 61. szám alatti volt Munkáspárt-székház az Orbán-kormány egyik költségvetési döntésével került ingyen Köves Slomóékhoz, még 2014-ben. Erre az ingatlanra később aztán egy 800 milliós ciprusi offshore jelzálog is került, jelezve, hogy az államtól megszerzett ingatlanoknak milyen hozományai lehetnek. A hetilapnak két éve Nógrádi Bálint, az EMIH gazdasági vezetője azt mondta az offshore eredetű pénzről: „A magán­szférából származó kölcsöneink szükség esetén ingatlanfedezetet is igényelnek.” Azaz: egy államtól kapott ingatlant használtak a magántőke bevonására.

Ez is jelzi, hogy az EMIH-nek milyen egyéb lehetőségei vannak forrásbevonásra, ha például a csengelei veszteségeket akarná kezelni. De az EMIH-nek máshova is nyúlhatnak a pénzügyi csápjai: az egyházzal szoros kapcsolatban álló Brit Europe nevű brüsszeli székhelyű alapítványt azért fontos megemlíteni, mert ez volt az egyik szervezet, amelyik 2012-ben megvásárolta az Olajág Idősotthonokat. Emellett az alapítvány több EMIH közeli érdekeltségben feltűnik, ahogy ennek az alapítványnak a magyar cége (Brit Média Kft.) vásárolt be 2016-ban a Klubrádióba, illetve vette meg a 168 Órát. Az Átlátszó 2016-ban tett közzé egy hangfelvételt, amelyen az EMIH gazdasági hátországának egyik kulcsembere, Megyeri Jonatán arról beszélt, hogy a Brit Europe-ba érkező pénzeket hány helyen kell még átfuttatni, hogy az ne tűnjön pénzmosásnak – ez volt az indok arra, miért csúsznak a 168 Óránál a fizetések.

Azért, hogy ne kerüljünk adózási meg pénzmosási gyanúba, előtte még át kell futtatni, ki tudja hány mindenen még ezt a dolgot. Ha már a pénz a rendszerben van, akkor nincs probléma. Ha már egyszer a pénz nem mosott pénz, nem drogpénz, akkor ne is tűnjön annak. Ez úgy megy, hogy New Yorkból magánszemélyek pénze bekerül az alapítványba, az, hogy magánszemélyek számlájáról vagy céges számláról, arról gőzöm sincsen. Na azt el kell kerülni, hogy átkerüljön Amerikából úgy Európába, tekintve, hogy ezek ingatlantulajdonos emberek, akik ezt a pénzt küldik (…) ezért a gyanú se szabad, hogy felmerüljön, hogy ezek a pénzek úgy kerülnek át, hogy. Támogatási izé van, akkor mit tudom én, adózási dolgok vannak, hogy kerüljön egy nonprofit alapítványba, ilyenek.

EMIH-cégek: százmilliókkal növekvő kötelezettségállomány

A QP-n kívül az EMIH-nek a két nagyobb cége nem muzsikált rosszul 2019-ben, igaz, mindkét esetben nőtt a kötelezettségállomány: amíg az OLOESZ 146 millió forint adózott eredményt ért el (kötelezettségei 406 millióról 564 millióra nőttek 2018-ról 2019-re), addig az egyetemet működtető (szintén jelentős banki hitellel terhelt) Maimonidész Kft. 93 milliós pluszban zárt. (A cégnek tavaly 150 millióval nőtt a kötelezettségállománya.) Pár milliós plusz/ mínusz környékén zártak a kisebb EMIH-érdekeltségek: az OÁSZ, a Rabbiház Kft. (ennek a cégnek a kötelezettségállománya 3-ról 21-millióra nőtt tavaly), a Kóser Piac, a Shomer Security nevű biztonsági cég (itt 2019-re 11-ről 21 millió forintra növekedett a kötelezettségállomány). Az OLOESZ-en keresztül tulajdonolt Mátra Bio Kft. mínusz 12 millió „termelt” tavaly, miközben a 88 milliós kötelezettségállománya 110 millióra nőtt. Ezeknél a cégeknél több mint 330 milliós kötelezettségnövekedésről beszélhetünk 2019-ben – ezt is érdemes feljegyezni, ha az EMIH gazdasági hátországát áttekintjük.

 

Átálltak csirkére és pulykára

A hazai kóser piacot ismerő forrásaink nem voltak meglepve a csengelei vágóhíd veszteségén, ez ugyanis ebben a körben régóta beszédtéma. Nem látnak bele a cég konkrét működésébe, de szerintük az EMIH-et körbeölelő cégvilág egyik sajátossága is oka lehet a gyenge eredménynek.

Akik ugyanis az EMIH-hez köthető, összetett intézménybirodalmat vezetik, jellemzően Köves Slomóhoz kötődő bizalmi emberek, számuk azonban meglehetősen korlátozott. Épp ezért történik meg, hogy egyesek több, egymástól eltérő profilú céget irányítanak, vagy legalábbis több vállalkozás vezetésében is feltűnnek. Csakhogy – mondják forrásaink – a vágóhíd üzemeltetése, a húsfeldolgozás külön szakma, amelybe nem lehet egyik napról a másikra beugrani. Nehézséget jelent, hogy külföldről kell rituális vágót, azaz saktert hozatni, akinek szállást, utazást és jelentős (több száz dolláros) napidíjat kell fizetni. Állítólag az élőállat beszerzése sem volt zökkenőmentes a csengelei vágóhídnál – a beszállítói tartozások is erre utalhatnak.

A rossz üzleti eredmények következménye lehet, hogy az eredetileg libákra dedikált vágóhídon elkezdtek az idén tavasztól csirkét és pulykát is vágni. Oirechman Sámuel – a már idézett interjúban – nyilatkozta azt: a koronavírus alatt „szinte teljes mértékben átálltunk a csirke- és pulykavágásra, annál is inkább, mert hízott liba és kacsa iránti izraeli kereslet, a vendéglátóipari egységek bezárása és a rendezvények kis létszáma miatt drámaian visszaesett.” A döntést az is indokolhatja, hogy a csirke és pulyka általában olcsóbb, mint a liba, azaz a hétköznapokban nagyobb szerepet kaphat.

Hogy az EMIH-közeli (belföldi, külföldi, alapítványi) pénzügyi források is végesek lehetnek, arra utalt a nyári nagy média-visszavonulás is, noha nem pénzügyi okokra hivatkoztak, miközben a cégnél korábban fizetési problémák is voltak.

Köves Slomó a döntés hátteréről HVG-nek azt mondta:

Öt–hat év keserű tapasztalatai után fel kellett ismernünk, hogy a nyilvánosság politikai polarizáltsága és a hideg polgárháborús viszonyok miatt a helyzet egyelőre nem érett az általunk képviselt értékelvű megközelítésre. (…) Négy év keserves harc árán sikerült elérni, hogy megszülessen ez a zsidó tematikájú műsor (a Klubrádión – a szerk.). Nagyjából ez áll szemben a hétszázmillió forinttal, amit a támogatóink az évek során elköltöttek a két médiumra. Be kellett látni, hogy ez a modell nem működőképes.

A csengelei modellről viszont még nem vont mérleget. Ami a papírokból biztosan látszik: milliárdos mínusz.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.